A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-12 / 41. szám

rult az üreg belső kiképzése, formája és alaprajza. A boltozatosán kiképzett őrhely végén' volt a tűzhely, amelyben még látható volt a visszamaradt hamu. Az őrhely két oldalán egymással szemben padszerü ülőhelyeket faragtak ki s a méretek alapján 4 személy tartózkodhatott bent, persze nem túl kényelmesen. (Lásd a II. vázlatot és annak a III. és IV. vázlaton levő A és B metszetét.) Készítettem egy perspektivikus képet is az őrhely belsejéről, amely a VI. vázlaton látható.

Az őrhely feltárása nagy élmény volt, ugyanakkor hiányérzetet is okozott, hiszen egyetlen eszközt vagy fegyvert sem találtunk, pedig a használati eszközök, fegyverek tisztázhatták volna az őrhely eredetét, funkcióját és használatának idejét. — Végezetül nem azt találtuk, amit kerestünk, mégis el kell mondanom, hogy szerencsések voltunk, mert nem hiába dolgoztunk. A legenda helyett a föld mélye másról beszélt.

Az ásatás eredményéről hasonló vázlatok kíséretében jelentést küldtem a múzeum igazgatójának, aki a jelentésemre válaszként közölte, hogy a megtalált őrhely a honfoglaló magyarok védelmi rendszerének egyik őrhelye. Kért, hogy gondosan helyezzük vissza a kiásott földet, s ha a háború befejezése után erre majd lehetőség nyílik, bemutatják a közönségnek is. Sajnos, erre mindmáig nem kerülhetett sor.

Evekkel ezelőtt baráti kapcsolatba kerültem dr. László Gyula profeszszorral, a neves archeológussal, aki a kettős honfoglalás elméletének szülőatyja. Egy alkalommal ismertettem vele ezt a régészeti problémát. Az első kérdése az volt, vajon találtunk-e eszközöket, fegyvereket. Mint már említettem, nem maradt semmi az őrhelyen. így a problémáról nem tudott pozitív véleményt nyilvánítani. A kérdés tehát még nyitott. Úgy gondolom, hogy valamilyen hasonló jellegű és már feltárt őrhely adhatna végleges magyarázatot a görgői leletre.

Bárkiben felvetődhet a kérdés, vajon ezt a „titkot" miért most, 48 év elteltével tárom föl? A felelet egyszerű: az eddig eltelt évtizedek társadalmi, politikai viszonyai nem kedveztek az ismertetésnek, másrészt magas korom indokolttá teszi, hogy közreadjam ezt a régészeti ismeretanyagot. Talán akad az országban egy hivtásos archeológus, aki felfigyel erre a tanulmányomra, és megkísérli szakszerűen felfedni a „titkot".

Bár az őrhely érthető okból nem látható, mégis ajánlhatom a történelmünk iránt érdeklődőknek, álljanak meg Görgőn egy kis időre, és tekintsék meg a katolikus templomot. Ha a templom elől nyugati irányba tekintünk, a lomha hegyoldalból merészen kiugró Galambos-követ pillanthatjuk meg, amelyhez IV. Béla királyunk legendája fűződik, s amely megihlette Tompa Mihályt is, aki a Galamboskő cimü versében megörökítette ezt a legendát.. . Tornagörgő történelmi hely, történelmünkről regél!

id. SZKLADÁNYI ENDRE

mátus egyházkerület új püspöke, Csiha Kálmán, a Kolozsvári Rádió és TV magyar tagozata, külföldiek, környékbeliek. Zsúfolásig tele a több száz férőhelyes református templom és környéke. Az alkalomnak megfelelő igét a püspök úr hirdeti. A fő ének ilyenkor mindig a 79. zsoltár:

Öröködbe Uram pogányok jöttek

És szent templomodat megfertöztették

A városon nagy sok vért kiontának A sok vér, mint vizek, széjjel folyának;

Tőnek oly szörnyű nagy öldökléseket;

Nem lön ki eltemetné a testeket.

A mi szomszédságunk csúfot űz rajtunk;

Akik körülünk laknak, minket nem becsülnek, Sőt csak megnevetnek, csúfolnak és rútolnak.

Olyan időkben hallottam először Széken e zsoltárokat énekelni, amikor a szabad éneklés Erdélyben a templom falai közé szorult vissza. Megható volt

Birtalan

tapasztalni, mily nagy megtartó erőt jelentettek a reménytelenségben Károli Gáspár és Szenczi Molnár Albert szavai.

Az erdélyi püspök után a Királyhágó-melléki egyházkerület püspöke szólt a népéhez. De sajnos csak hangszalagról, mivel baleset miatt Tőkés László nem vehetett személyesen részt a megemlékezésen. „Legyetek erősek a megmaradás hitében" — hallatszott az ismerős hang.

Az istentiszteletet követő kis szünet után a helybeli lelkész ismertette a falu történetét, ezenbelül részletesen a tatárjárást. Az alkalomnak megfelelő énekek és szavalatok következtek.

Ugyanezen a napon délután van Széken a konfirmáció is, amelyen az öszszes 14. életévét betöltött református lány és fiú részt vesz, és fogadalmat tesz hitében és nemzetiségében való megmaradásáról.

Aktuális-e még az ilyen megemlékezés? Párizsban valószínűleg nem. Ott a hugenották utódainak hite és mássága nem veszélyeztetett. De Európa ezen szegletében, amint azt a márciusi marosvásárhelyi véres pogrom is bizonyítja, nagyon is időszerű.

Egy kicsit csöndes tüntetés is ez a megemlékezés Károli Gáspár nyelvével, Szenczi Molnár zsoltáraival, népviselettel, a másság iránti toleranciáért, á homogenizálódás ellen, mely Ceausescu halála után sem szűnt meg Romániában.

A Szent Bertalán-éjszakai eseményeket történelemkönyvekből, lexikonokból ismerhetjük. Saját történelmünket tankönyvekből még mindig nincs módunkban megismerni. A székieknek sem, akiknek szintén megvan a párizsihoz hasonló Birtalan-napjuk. Ezen a napon a hugenottákhoz hasonlóan pusztultak el őseik 1717-ben, a tatár hordák szablyáitól. Ök a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva sajátos módon emlékeznek meg a falu történelmi eseményeiről.

Augusztus 24-én minden széki becsületbeli kötelességének tartja otthon lenni. Hazajön fizetetlen szabadságra az ország távoli építőtelepén dolgozó kubikus férfi, a budai Várban varrottast áruló asszony, stb. Most nem lényeges a pénzkereset. Most csak egy dolog fontos: otthon lenni, elmenni a templomba, együtt gyászolni és böjtölni. Emlékezni a nagy pusztulásra és imádkozni a megmaradásért. Ezzel egy több mint 200 éves fogadalomnak tesznek eleget. E fogadalmat a pusztulás után megmaradt őseik tették. De ahogy telt az idő, kezdett feledésbe merülni a tatárjárás és ezzel együtt a fogadalom is. Alig „heverik ki" a tatárjárást, újabb pusztulást szenvednek. Ezúttal tűzvész által. Az újabb pusztulást Isten büntetésének vélték, a fogadalomról való megfeledkezés miatt. A falu felépítése után felújították a fogadalmat, és napjainkig hűek maradtak hozzá. Még a Ceausescu-korszak virágkorában is, amikor csak rendőri és szekuritátés megfigyelés mellett emlékezhettek. Az idén elmaradtak a rendőrök. Eljöhettek mindazok, akiknek az utóbbi időben nem lehetett: az erdélyi refor-Kép és szöveg: ORBÁN JÁNOS