A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
■ SZELVÉNY HÉTVÉGE BORISZ GUREJEV ÁLMAIM KIRÁLYNŐJE A hölgy csodálatosan szép. Ha végigmegy az utcán, a járókelők utánabámulnak. A férfiak engem irigyelnek, a nők pedig bájos partnernőmet. Még az öregek is, akiknek alig van jártányi erejük, fürgén átadják a helyüket a trolibuszon. A fiatalemberek elhalmozzák figyelmességgel : felajánlják neki, hogy elviszik kocsin, hazacipelik a nehéz bevásárlószatyrát, átkísérik a forgalmas gyalogos-átkelőhelyen, megreperálják az ernyőjét, a tévéjét, a magnóját. Fagylalttal kínálják. Kollégái bálványozzák, főnökei el vannak ragadtatva tőle. A hölgy bámulatosan okos és müveit. Mindent tud. Az égvilágon mindent a fejében tart. Roppant eredeti ötletei vannak. Bátran kísérleteznek. Ért a költészethez, ismeri a festészetet, érzéke van a zenéhez. Nélküle nem lehetséges semmilyen filmfesztivál, egyetlen kiállítás sem. A hölgynek minden téren sikere van. Ha felhív valakit, a telefon még csúcsforgalmi időben sem jelez foglaltat, a tudakozó száma is legott jelentkezik. Ha taxit rendel, a kocsi szinte varázsütésre nyomban megjelenik. Amikor lottózik!” okvetlenül nyer. Amikor a tengerparton üdül, az ég felhőtlen-kék, eső sohasem esik. Életében egyszer megy el diszkóba, és mit képzelnek, kivel ismerkedik meg? Persze hogy, velem! A hölgy figyelmes, gondos, törődő. Még ki sem nyitom a számat, ő már mondja a magáét: — Igen, igen tudom: fáradt vagy. Ilyen időben ne gunnyassz idehaza a karosszékben. Sétálj egyet, (látogasd meg a barátaidat. Ha kedved szottyan, menj ki a meccsre. Este pedig nézz be egy vendéglőbe. És ha netán későn állítok be, egyetlen szót sem szól. A hölgy rajong a vendégekért, csupa báj, maga az élet. És ha komoly témára terelődik a szó a társaságban, akkor is mindig feltalálja magát. Belelát a gondolataimba. Mielőtt bármit tenne, intézkedne, mindici rám sandít, megvárja, mi a véleményem — és csak azután intézkedik. Még az olyan ügyekben is rábízhatom magam, amilyen például a mosógép- vagy hűtőszekrény-vásárlás. Ö halálos pontossággal meg tudja mondani, melyik a legmegbízhatóbb márka, amelyben bizonyára nem csalódom. Folytassam? Fiatal, darázsderekú, magassága 165 cm, súlya 58 kiló, egy szó mint száz: minden mérete ideális. Csinos, jókedvű, lágy mint a vaj, ábrándozó, gyakorlati érzékű és persze hűséges! Nos, ez a nő az álmaim királynője. Igaz is: nem ismernek egy ilyen hölgyet? Ha igen, mutassanak be neki! Fordította: Gellert György NYÍLT LEVÉL ISTENHEZ Tisztelt Isten úr! Nem azért fordulok Hozzád, mert most divatba jöttek nálunk a nyílt levelek, pl. Tóth Miska nem adja alább a magyar miniszterelnöknél, Mács kollégám a szlovák föhelyettesnél — egyszerűen eszembe jutottál. Te jutottál az eszembe. Tulajdonképpen egyetlen kérésem volna Hozzád: Szabadíts meg bennünket a gonosztól! Te, aki úgy össze tudtad gabalyítani a nyelveket, csupán azért, mert egy vacak, égbeérő tornyot akartunk fölépíteni, hogy most már a magyarok sem értik meg egymást, a többiekről nem is beszélve, hogy mást ne mondjak a szlovák a csehet, összevissza van itt keveredve minden. Ezen csak Te segíthetsz. Föltéve persze, hogy akarsz. Egy kicsit hízeleghetnék is Neked, ha kedvem lenne hozzá; elmondhatnám, hogy kisgyerek-, sőt kamaszkoromban, mennyit ministráltam Naszvetter esperes úrnak, midőn Hozzád fohászkodott, vagy hogy amikor egyszer sok pénzem volt, egy teljes cigányzenekarral muzsikáltattam ezt a gyönyörű nótát: „Téged Isten dicsérünk. Téged urunknak ismerünk. Téged Örök Atyaisten ... stb. . Nem. Nem és nem. Nem fogok Neked hízelegni. Hiszen Te amúgy is mindent tudsz. Nyilván azt is tudod, hogy nem is oly könnyű egy-egy nyelvet megtanulni, a szlovákok, de még a franciák is azt állítják például, hogy a magyar nyelvet egyszerűen lehetetlen. Nos, kérlek szépen, az édésanyám meg az édeskedves feleségem szerint a szlovák nyelv megtanulhatatlan. Nekem viszont tanitókoromban az egyik tanfelügyelőm azt mondotta volt: „Maga olyan szépen beszél szlovákul, mint Hviezdoslav. Épp ezért magának szlovák iskolában kell tanítania!" S ezután szlovák iskolában tanítottam. Magyar gyerekeket. Nézd meg, Uram, hogy leégett a pofámról a bőr! Épp ezért kérlek. Jóuram, tedd meg ne kelljen ezentúl magyar gyerekeket szlovákul tanítani (és fordítva se!) I Libera nos a malo! Látod-é Uram, ezt a mondatot is a Te szolgálatodban tanultam meg. Még egyszer lefordítom magyarra, noha Te nyilván tudsz latinul is: „Szabadíts meg bennünket a gonosztól!" Ámen Zs. Nagy Lajos 18
