A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
Más szemmel... Szörnyű álmom volt. Azt álmodtam, hogy a Kiadó főszerkesztője vagyok. Nyugodtan iszogatom reggeli kávémat, újságokat olvasgatok és kisebb napi teendőim elvégzésére készülődöm. Megszokott és jelentéktelen nap elé nézek, amelynek nyugalmát, remélem, nem zavarja meg rendkívüli esemény. A titkárnőm behozza a napi postát. Az irat és újsághalmaz tetején egy levél fekszik. Közönséges boríték, szokásos címzés, a Nyomdától jött, nincs rajtasemmi rendkívüli. Mégis ezt nézem meg először. Erre csak annyi okom volt, hogy valahol nagyon mélyen a bensőmben nyugtalanítóan mocorgott a kérdés: miért éppen ez fekszik a papírhalom tetején? A levélben a következőket olvastam: „Tisztelt Úr! Ezennel értesítjük, hogy a nálunk — üzemünkben — kinyomtatásra megrendelt könyveiket sajnálatos módon nem tudjuk elkészíteni. Tehetetlenségünk oka: papirhiány! A Gyár pecsétes levélben értesített, hogy a világpiaci helyzetre és az új gazdasági elvekre való tekintettel csak dollárért hajlandó szállítani papírt. (Sőt, ez sem biztos!) Márpedig, ha nincs papír, a legkorszerűbb nyomda — amilyen különben a miénk! — sem tud könyvet nyomni, legfeljebb üresen járatja a rotációs gépsorait. Ez azonban számunkra nem fizetödik ki, Önöknek pedig semmi hasznuk se lenne belőle. A helyzet végleges és távlatilag is érvényes. Ha mégis könyveket szeretnének kiadni — amiben különben a világért sem kételkednénk — szerezzenek dollárt! Üdvözlettel: Ez és ez Úr, műszaki igazgató." Életemben kevés dollárt láttam és ez ideig egyet se birtokoltam így érthető, hogy kezdetben nehezen fogtam fel a levél tartalmát. Ám mire felfogtam, pánikba is estem. Honnan vegyen a Kiadó dollárt? Honnan szerezzek kemény valutát? Ösztönös mozdulattal, mely a döbbe-KINCSÜNK AZ ANYANYELV Mi a különbség A szinonimákról hallva olvasóink bizonyára elösorban a rokon értelmű szavakra gondolnak, pedig e jelenség más nyelvi síkokra is kiterjed, így például léteznek szinonim (hasonló vagy azonos jelentésű, funkciójú) képzőink is. Ebből a szempontból érdekes megfigyelni -ás/-és, illetve -at/-et képzőinket. Az -ás/-és képzős szavak elösorban elvont cselekvést, történést fejeznek ki: aratás, helyeslés, ébredés; megnevezhetik azonban a cselekvés eredményét is. jelzés, kötés, hímzés. így tehát bizonyos szavak kétértelműek : a hímzés, kötés szavakkal megnevezhetjük magát a műveletet, de az ilyen technikával készített kézimunkát is. Az -at/-et képző fő jelentésében a cselekvés, történés eredményének kifejezésére szolgál: idézet, gondolat, kivonat; léteznek olyan származékai is azonban, melyek elvont cselekvést, történést jelentenek: ámulat, mozdulat, vadászat. netböl való ocsúdás első jele és a helyzet megoldására tett kezdeményezés lehetett, a telefonhoz nyúltam, tárcsáztam és felhívtam a Minisztériumot. Gyors és hatékony segítséget kértem. A válasz rövid, de határozott és érthető volt: nincs dollár! A Kiadó számára véglegessé vált a tény, a piaci mechanizmus működni kezdett irányunkban. Halaszthatatlanná vált a piacgazdálkodás. A vezetőségben meghánytuk-vetettük a helyzetet és hosszas latolgatás után a következő levelet írtuk a Könyvkereskedők Főigazgatójának: „Tisztelt Úr! Hagymáz Értesítjük, hogy a mai nappal kezdődően csak dollárért lesz módunkban könyveket szállítani Önöknek. Tehetetlenségünk oka; papírhiány! Miután a Gyár csak dollárért ad papírt a Nyomdának, s ebből következően az kemény valutáért készíti el könyveinket, beláthatják, hogy papír nélkül a legkiválóbb Kiadó — amilyen különben a miénk — sem képes kiadni könyveket. Ebből pedig az következik, hogy ha könyveket akarnak eladni, — amiben különben egy pillanatig sem kételkedünk — szerezzenek dollárt! Üdvözlettel: Ez és Ez Úr, kiadói igazgató. U. i. A helyzet ésszerű megoldása érdekében egy jó tanáccsal szolgálhatunk: árulják dollárért a könyveket!" A piacgazdálkodás beindult, alakult a helyzet. Egy szerkesztők indiszkréciója folytán a hivatali titokként kezelt dollár ügyletet megtudta egy szerző. A lírai költő — éppen kiadni készültünk a verseit — három liter borral kenyerezte le a szerkesztőt, amit közösen elfogyasztottak. Amikor a poéta kijózanodott, nagy dirrel-dúrral beállított a Kiadóba és azonnali szerződésmódosiaz olvasás és az Azt mondhatjuk tehát, hogy -ás/-és meg -at/-et képzőink között funkcióbeli hasonlóság, rokonság áll fenn. Ez leginkább a'cselekvés eredménye' jelentésben figyelhető meg, hiszen ilyen értelemben sokszor mind -ás/-és, mind -at/-et képzős alakok ismertek! A burkolás—burkolat, vágás—vágat, írás— irat, varrás—varrat. A szópárok összevetéséből azonban az is kitűnik, hogy jelentésük nem mindig azonos. Más esetekben viszont a cselekvés eredményét csakis az -at/-et képzős származék nevezi meg: kövezet, másolat; az -ás/-és képzős változatnak csak 'elvont cselekvés, történés' jelentése van: kövezés, másolás. Ebbe a csoportba tartozik az olvasás - olvasat szópár is. Az olvasat szó jelentése értelmező szótáraink szerint: 'kétes írásjelnek, leírt szónak stb. valószínű hangzásbeli megfelelése'. Szótáraink egyelőre ugyan tást javasolt. Az új helyzetre való tekintettel dollárban követelte a honoráriumot. A titok kipattant, mindenki tudta, és más területeken is tombolni kezdett a piacgazdálkodás. A Könyvkereskedők Főigazgatóságáról — ugyancsak indiszkréció folytán, vagy kiszivárogtatták? — kijutott levelünk tartalma és megtudták a kereskedők. Élelmes népség, nemsokat haboztak, kerekperec megmondták vásárlóiknak, hogy a jövőben már csak dollárért lesz módjukban árusítani a könyveket! Az olvasók pedig — a gyári munkások és közalkalmazottak, hivatalnokok és szövetkezeti dolgozók, ösztöndíjasok és nyugdíjasok, diákok és sportolók — tömegesen keresték fel vállalataikat, intézményeik és iskoláik gazdasági részlegét és személyzeti osztályát, hogy határozottan dollárban követeljék a bérüket, ösztöndíjukat, járulékaikat. Soronkívül összehívták a nemzetgyűlést és a képviselők hosszan és megfontoltan tanácskoztak, milyen kemény valutában kérjék fizetésüket. Bonyolult helyzet állt elő, rövid időre úgy tűnt, hogy a következetes piacgazdálkodás megbénítja az életet. Ekkor eszembe jutott Márkás Dodó, a pénzüzér. (Hivatalosan: vekkslák). Tekintélyes üzlettársaival abban a kávéházban bonyolította üzleti ügyleteit, amelyben írni szoktam. — Üdvözöllek Dodó! — invitáltam asztalomhoz. — Dollárra lenne szükség, mert különben megáll a kultúra és a tudomány! — Neked mindig — szívélyeskedett Dodó—, mennyi kell? Csak dollár? Font, drachma, piaszter nem kell, vagy jen, esetleg gulden?! Jutányos áron megszámítom ...! Márkás Dodó állta a szavát, szerzett dollárt a Kiadónak és megindulhatott a könyvkiadás. ^ Az esetnek azonban híre ment — mit meg nem tudnak manapság az emberek? —, lázas üzleti élet lendült fel a pénzpiacon. Az emberek Dodótól és társaitól szerezték be a dollárt, hogy megélhessenek és könyvet vásároljaolvasat között? még nem tartják számon, ám e szónak kialakult egy másik jelentése is: 'interpretáció, értelmezés’. Az utóbbi időben e szó éppen e jelentésében bukkan fel gyakrabban, főleg az értekező prózában s leginkább azért, mert az interpretáció, értelmezés szavakkal ellentétben az olvasat egyértelműen a cselekvés eredményére utal. Az olvasat szóval a csehszlovákiai magyar írók, újságírók műveiben, írásaiban is találkozhatunk — ám nem mindig a megfelelő helyen. Olvassuk el figyelmesen a következő mondatokat: „Életemet és gondolkodásmódomat rendkívül meghatározta Bibó István, Hankiss Elemér és Liska Tibor olvasata"; „Vajda nagy verseinek (...) olvasatakor nem nehéz észrevennünk ..E mondatokban valóban az 'eredmény' megnevezéséről van szó, miként azt az olvasat szó használata sugallja? Ha valóban így lennak. Beindult a piacgazdálkodás, az élet kereke csikorogva, ám egyre nagyobb lendülettel forgott tovább. De ahogy az lenni szokott, ahol nagy pénzek forognak, a vállalkozók (üzérek) csoportokba és szervezetekbe tömörültek, hogy megvédjék érdekeiket és diktálják a piaci feltételeket. Maffiák, gangok és páholyok alakultak, mindegyik élén egy Apa, Vezér vagy Nagymester állt. A szervezetek vetélkedtek, ádáz konkurrenciális harc indult a piac uralmáért, mely fegyveres küzdelmekben csúcsosodott ki. A városban fegyverek ropogtak, hajnalonként ismeretlen holttesteket találtak az átjárókban és meghonosodott a camorra. Választások előtt a maffia és a gangok sorra tették el láb alól egymás jelöltjeit. Nosztalgiával gondoltunk a régi jó időkre, amikor a közéleti vetélytársak „csak" fúróval üldözték egymást. Ezért nem lepődtem meg, amikor egy reggelen — a Kiadóban ültem és reggeli kávémat iszogattam — feketekalapos és sötét tekintetű férfi lépett a szobámba, filmekből ismerős ismeretlen, sötét felöltője zsebéből hangtompítós revolvert vett elő. — Maga a konkurrenciának dolgozik — mondta és áthatóan nézett. Ám mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, felébredtem... Szörnyű álmom napokig nyugatalanitott. Balsejtelmek gyötörtek. Bementem a Kiadó igazgatójához, mondom, mikor jelenik meg az új könyvem? Azt mondja, nem tudja, azt mondja, semmi nem biztos! Azt mondja, olvassam el ezt a levelet! A levélben az állt, hogy a Nyomda nem tudja szállítani a Kiadónak a könyveket, mert a Gyár csak dollárért ad papírt! Hát nincs oly rémes álom, melyet a valóság ne követne?! Az igazgatónak elmeséltem álmomat. — Falra álmodtad az ördögöt — jegyezte meg fanyarul s némileg szemrehányóan—, miért nem álmodsz inkább nőkkel, igazán álmodhattál volna mást...! DUBA GYULA ne. az első mondatban arról is szót kellett volna ejteni, mit „interpretáltak" az idézett szerzők. A másik mondatot felfoghatjuk ugyan úgy is, hogy Vajda János verseinek egy bizonyos értelmezéséről van szó, zavar viszont az időre utaló -kor rag. Kérdésünkre választ kaphatunk azonban, ha példamondatainkat átalakítjuk: Életemet és gondolkodásmódomat rendkívül meghatározta az. hogy olvastam Bibó István, Hankiss Elemér és Liska Tibor műveit; Amikor Vajda nagy verteit olvassuk/Vajda nagy verseit olvasva ... Az átfogalmazott mondatokból világossá válik, hogy mindkét esetben az olvasásról, az olvasás folyamatáról volt szó; tehát a cikkírók az olvasás szó helyett használták — talán választékosabbnak gondolva — az olvasat-ot. A fenti magyarázatból viszont kitűnik, hogy ezt a két szót felcserélni nem lehet: a cselekvés, folyamat megnevezésére használjuk az -ás/-és képzős alakot; az olvasat szót pedig akkor válasszuk, ha egy adott mű, szöveg sajátos interpretációjáról beszélünk. SZABÓMIHÁLY GIZELLA
