A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
9 KONCERT A DUNATÁJÉRT Mécs József: HALLJÁTOK, LÁSSÁTOK, TI, TÖBBIEK ... Gál Sándor: AGRÁRZÓNA Fister Magda: ÉS AKKOR JÖTTEK AZ UFÓK ... Aich Péter: BARÁTSÁG — GIENGENI MÓDRA P. Hessler: HOLTTEST A FÜRDŐSZOBÁBAN (bűnügyi történet) Lapzárta: 1990. IX. 19. Címlapunkon Méry Gábor felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krá! S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföjdre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. ĽD DD Beszéljen szülőhelyéről, családi körülményeiről és életútjáról. — Magyar többségű területen, Dicsószentmártonban születtem 1930. szeptember 26-án. Apám ácsmesterként került szülőhelyemre a gazdasági válság idején. A szóban forgó rész Dél-Erdélyhez tartozott, s Romániában maradt. 1943-ban apám átszökött Észak-Erdélybe, s követte őt az egész család. Tizenöt éves voltam, amikor vége lett a háborúnak. Pályát kellett választanom. Inasnak szegődtem el egy marosvásárhelyi ácsmesterhez, s belecsöppentem egy régi kommunista családba. Ez meghatározta a sorsom. A párt és az állam legmagasabb tisztségeiben is betöltöttem posztokat. 1972-ben azoban lemondtam Kovászna megyei első titkári tisztségemről és a politikai végrehajtó bizottság póttagságáról. Ekkor kezdődött nyílt szembefordulásom a Román Kommunista Párt vezetésével, a Ceau$escu rendszerrel. így lettem első ellenzékije a pártnak. 1965-től 1972-ig a diktátor mellett, s 1972-től a diktatúra ellen. Ez a világ előtt csak 1977-ben vált ismertté. Akkor már megjelentek a nemzetközi sajtóban tiltakozásaim Ceau$escu elnemzetlenitő politikája, személyi kultusza, antidemokratikus vezetési módszere ellen. Félreállitott, megbélyegzett ember lettem. Megindult ellenem a hajsza. Megfigyeltek, követtek, lehallgattak. Kényszer lakhelyre, Karánsebesre űztek. Érez-e felelősséget azért, ami Romániában történt, és hogy a román—magyar viszony mélypontra süllyedt? — Kivonni magam nem tudom, nem is akarom a felelősség súlya alól. Enyhítő körülménynek azonban el kell fogadni, hogy én felismertem a párt antidemokratikus, nép- és nemzetellenes politikáját, s vállaltam ezzel a tizenhárom esztendeig tartó üldözést, az ezzel járó zaklatásokat. Velem találkozni nagy bűn volt akkor. Ennek ellenére kapcsolatom volt amerikai kongresszusi képviselőkkel és másokkal. A nemzetiségellenes politika volt a legfőbb oka, hogy ä párt vezetőivel szakítottam. Számomra a rossz 1972-ben következett be. amikor válaszút elé kerültem, csinálom-e tovább a nép- és nemzetellenes politikát vagy kiválók? Az utóbbi mellett döntöttem. Hogyan tért vissza a politikai életbe? December 21 —22-én részt vettem Marosvásárhelyen a forradalomban. 22-én reggel a városi munkásság és a tüntető tömeg vezetőjének választott meg. Felkérésükre Ceausescu-ellenes beszédet mondtam, és amikor aznap 'délután a rendszer összeomlott, a kb. 20 ezer fős tömeg megválasztott a megye vezetőjének, a megyei egységfront elnökének. December 28-tól az Országos Nemzetmentö Front alelnöke lettem. Az átmentett vagy új rendszerben egyedüli voltam, aki két tisztséget töltött be egyszerre. Maros megye frontjának az elnöke s az Országos Nemzetmentö Frontnak alelnöke voltam. A pariamenti választások óta szenátor és a szenátus alelnöke vagyok. A Nemzetmentő Front keretében a nemzetiségi politikát irányítottam a gazdasági kérdések mellett. Van-e a romániai magyar politikusoknak a jelenre és a jövőre vonatkozó taktikájuk és stratégiájuk ? •— Van és nincs. Ami van, abból ered, hogy Romániában a jogállamot vagyunk hivatottak megalkotni, mert a demokratikus jogállam az állampolgári jogokat is köteles biztosítani, mind az egyéni, mind a kollektív jogokat. Még december végén kidolgoztunk egy kiáltványt, amelyet a Megmentési Front január 5-i ülésén elfogadott s ezt hivatalos [to to m Mi> La)'0' A GtxSG Dd Beszélgetés KIRÁLY KÁROLLYAL, a román szenátus alelnökével okmányként publikáltuk. Benne foglaltatik egy nemzetiségi törvény, szükségességének elfogadása, nemzetiségi minisztérium felállítása, autonómia biztosítása azokon a területeken, ahol tömbben él a magyar és más kisebbség, az anyanyelv-használat joga az igazságszolgáltatásban és mindenütt, ahol nemzeti kisebbségek élnek, az anyanyelvi oktatás feltételének megteremtése az óvodától egészen a főiskolákig. Mit sikerült elérniük a decemberi forradalom óta? Romániában 18 nemzetiség létezik. Legszámottevőbb a magyar. 15 nemzetiségnek van érdekvédelmi szervezete. Ezek felmérései és becslései alapján a nemzeti kisebbségek száma meghaladja a 6 milliót s ez az összlakosság több mint egy negyede. Legnagyobb eredmény az, amit a decemberi forradalom idején vivtunk ki magunknak: a sajtó- és szólásszabadság, a román iskolába járó magyar gyermekek 50 %-ának magyar iskolákba szervezése, több mint 250 középiskolai osztály anyanyelvi oktatásra való áttérése, s mindezeken kívül megjelent egy törvényben, hogy a hely- és utcanevek anyanyelven is kiírhatók. A szervezkedési jog kivívása szintén fontos dolog. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségére gondolok. Hogyan ítéli meg Erdély jövőjét? A, Egyre gyakrabban hallani valami- L/Lr féle szövetségi rendszerről, de Romániát kifelé homogén államnak tüntetik fel. Hogyan van ez? — Bonyolult kérdés. Annyit azonban mondhatok, hogy az erdélyi magyarok felismerve a Trianon és a II. világháború utáni állapotokat, az államhatárokat elfogadta, nem fejezte ki igényét a status quo megváltoztatására. Ebből adódik rögtön, hogy a A felelősségről, a hasonlóságról és a jövőről szélsőséges román politikai szervezetek vádaskodásai alaptalanok, sértőek, az erdélyi magyarság visszautasítja ezeket. Nem akar módosítani államhatárokat, amit kér. az belső területi autonómia ami nem irányul Románia integritása ellen. A megoldást egy demokratikus román állam megteremtésében, az általános emberi jogok és az ENSZ által elfogadott normák és a fejlett nyugati demokráciákban már gyakorolt pozitívumok alapján kívánja elérni, és természetesen a román demokratikus tapasztalatok alapján, mint amilyen az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány, figyelembe véve az 1945—1950 között statuált nemzetiségi jogokat is. Lát-e hasonlóságot a szlovákiai és az erdélyi magyar nemzeti kisebbség küzdelmében ? A decemberi forradalom után előállt egy olyan nemkívánatos helyzet, amely részben meglepett mindannyiunkat, s ellentmond azoknak a követeléseknek, követelményeknek, amelyeket mi magyarok állítunk a román állam elé és ezek nem haladják meg a demokratikus, jogállamban elfogadott emberjogi normákat. Ennek ellenére olyan vádakkal illettek bennünket, amelyek szinte precedens nélküliek Erdélyben. A szélsőséges román nacionalizmussal kerültünk szembe, amely nagyon hasonlít a nácizmushoz, s azoknak az állapotoknak felel meg, amelyek a Szovjetunió ázsiai országaiban kialakultak, s amelyeket meg is lehet magyarázni. Erdélyben az önmegbecsülésnek és a másság iránti toleranciának hagyományai vannak. Nagyon sok helyen megtanulták egymás nyelvét, tisztelték egymás szokásait, ennek ellenére kirobbantak a szatmári és a marosvásárhelyi tömeges konfrontációk, amelyeknek többszáz áldozata, sebesültje van. Ebből az a tanulság, hogy a nacionalizmus még mindig olyan veszélyes fegyver, hogy ezen a vidéken is, az ilyen hagyományok ellenére is sovén, nácionalista népuszítással egymásnak lehetett ugrasztani a különböző nemzetiségeket a sajtó, a rádió és a televízió közreműködésével. Nyilvánvalóvá vált a kormány tehetetlensége, a fiatal román demokrácia gyengesége, s az is. hogy a visszahúzó erők konfliktusos helyzetek teremtésével akarják destabilizálni az országot. Zárójelbe tenném, hogy a diktatórikus román államvédelem emberei több mint 680 ezren voltak. Ennek a hatalmas embertömegnek legalább a fele bűnös és felelős! Tapasztalt erőkről van szó tehát! Eme ismeretünk nélkül szinte képtelenek vagyunk megmagyarázni a márciusi vásárhelyi és a júniusi bukaresti eseményeket. Ami a hasonlóságot illeti, inkább hallok, mint látok ilyen hasonlóságot, hajlok arra. amit egyesek mondanak, hogy talán kapcsolat van a romániai és a szlovákiai szélsőséges elemek között, és a hasonlat éppen abban lelhető fel. hogy célkitűzésének mind az egyik, mind a másik a magyarság hontalanítását (elűzését) tekinti programjának. Itt is, ott is túlzottaknak és sértöeknek tartják a magyarok követeléseit. Itt is, ott is másodrangú állampolgárokként szeretnék kezelni a nemzeti kisebbséghez tartozókat. akiket szerintük nem illet: nek meg a demokratikus állam szavatolta jogok. Szelektíven akarják osztani számunkra a jogokat, valahogy úgy, hogy ami természetes a románnak és a szlováknak, az ne engedtessék meg a nemzeti kisebbségeknek. Kilátástalannak tartja a jövőt? Szó sincs róla. A románok nagy többsége nem a nemzetiségek elleni diktatúrát, az Európától és a szomszédoktól való elszigetelődést választotta, hanem az európai értékek hasznosítását: a toleranciát, a demokratikus jogállam megteremtését a KÖZÖS EURÓPAI HÁZBAN. MÁCS JÓZSEF 2
