A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-05 / 40. szám
quádor körülbelül kétezer- B^ nyolcszáz méter tenger- B \ szint feletti magasságban elhelyezkedő fővárosa Quito, egész sor turisztikai nevezetességgel dicsekedhet, amelyek a világ minden részéből csalogatják a látogatókat. Ritka viszont az a turista, aki megelégszik az And-fennsík vonzó környezetében elterülő dél-amerikai város megtekintésével. Az equádori utazási irodák prospektusai több érdekesnek ígérkező egynapos kirándulást kínálnak, melyek során a turista megismerkedhet Quito környékével is. Ezen gazdag kínálatból választottuk egy szombati napon az otavaloi kirándulást. A város, mely Quitóval ellentétben már az északi féltekén terül el. a Pan-amerikai Autópálya mellett, a fővárostól hetven kilométerre található. Otavalo városának kb. húszezer lakosa van és a város a szombati vásárok legnevezetesebb központja. Sokféle árut kínálnak itt az eladók. Az árukínálat két különböző helyen tekinthető meg. Az alapvetően szerényebb és koszosabb vásártéren a hazaiak számára árulnak mindenek előtt házi készítésű növényi és állati eredetű termékeket, amelyek a külföldieket nem érdeklik. A turisták részére fenntartott vásártéren viszont a népi kultúra termékei találhatók bő választékban, bemutatván Equádor indián őslakosainak régi és újabb népi alkotásait. A külföldiek részére fenntartott piac nemcsak csodálatosan tarka színeivel, alkotásaival hagy maradandó nyomot a látogatóban, hanem a bennszülött árusok kavalkádjával is. Equádorban, hasonlóan Dél-Amerika más államaihoz, a mindennapi életből az őslakosság egyéb A fafaragók alkotásai népművészeti termékeivel együtt fokozatosan eltűnik a népviselet is. A piac hangulatát nem lehet néhány mondattal leírni. Főleg azért nem, mert a legalaposabb szóbeli leírás sem adja vissza azon hang- és vizuális érzékeléseket, amelyeket a sátrak közt sétáló középeurópai látogató ottjártakor ta-OTiö^LO °INDD¥N TIAOfN Hagyományos mintájú szőttesek Bizsu pasztaihat. Az indián árusok ezen a helyen is, ahol a vevők kegyeiért versenyeznek, megtartják csodálatra méltó büszkeségüket és becsületességüket. A keleti piacok árusaival ellentétben, nem hívják fel magukra a figyelmet és nem ragaszkodnak feltétlenül az üzletkötéshez. Ha viszont a vevő konkrétan kér Újabb keletű minták valamit, készségesen kiszolgálják. Az otavalói piac legfeltűnőbb áruválasztékát a szőttesek alkotják. Ezek elkészítéséhez a dél-amerikai hegyvidék minden szempontból hasznos állatának, a lámának gyapját használják fel. Éppen az otavalói vásár a legjobb példa arra, hogy a bennszülöttek milyen kitünomban, Pozsonyban — rájuk pillantok, távol attól a világtól, ahol születtek — mint az ősi és a jelenkori indián kultúra ötvözeteire — sokkal értékesebbnek tűnnek, mint, amilyenek valójában. A Hét számára írta: PETER MARIOT A szerző felvételei nőén tudják hasznosítani ezt a nyersanyagot. A poncsókat, nadrágokat, szőnyegeket, takarókat, díszes terítéket, ingeket, zoknikat, kalapokat, legújabban szvettereket, pulóvereket, és női ruhákat is készítenek ebből az anyagból s mindezt a hagyományos kontrasztos színekkel ötvözik. Mintáik az inka kultúra túlnyomórészt geometrikus ábráiból erednek, melyeket csupán enyhén deformálnak az Észak-Amerikából vagy Európából érkező divatirányzatok. Saját tapasztalatból tudom, hogy a lámagyapjúból készült szvetter tíz évi viselés után is megőrzi színét, mintáját és formáját. Az otavalói piac legattraktívabb termékei a fából készített tárgyak. Ezeket a környék fafaragói hozzák a piacra. A helyi viszonyok ismerői jól tudják, hogy az Otavalotól pár kilométerre elterülő San Antóniu faluban sokkal nagyobb a választék. Az otavalói szombati piac meglátogatása 80 amerikai dollárunkba került. Az áruban sokáig válogattunk, mert nehéz volt a sok szép holmi közül választani. Végül is fából készített ajándéktárgyakat vásároltunk. Ha ottho-17
