A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

quádor körülbelül kétezer- B^ nyolcszáz méter tenger- B \ szint feletti magasságban elhelyezkedő fővárosa Qu­ito, egész sor turisztikai nevezetesség­gel dicsekedhet, amelyek a világ min­den részéből csalogatják a látogatókat. Ritka viszont az a turista, aki megelég­szik az And-fennsík vonzó környezeté­ben elterülő dél-amerikai város megte­kintésével. Az equádori utazási irodák prospektusai több érdekesnek ígérkező egynapos kirándulást kínálnak, melyek során a turista megismerkedhet Quito környékével is. Ezen gazdag kínálatból választottuk egy szombati napon az otavaloi kirán­dulást. A város, mely Quitóval ellentét­ben már az északi féltekén terül el. a Pan-amerikai Autópálya mellett, a fővá­rostól hetven kilométerre található. Otavalo városának kb. húszezer lakosa van és a város a szombati vásárok legnevezetesebb központja. Sokféle árut kínálnak itt az eladók. Az árukínálat két különböző helyen tekinthető meg. Az alapvetően szeré­nyebb és koszosabb vásártéren a ha­zaiak számára árulnak mindenek előtt házi készítésű növényi és állati eredetű termékeket, amelyek a külföldieket nem érdeklik. A turisták részére fenntartott vásártéren viszont a népi kultúra termé­kei találhatók bő választékban, bemu­tatván Equádor indián őslakosainak régi és újabb népi alkotásait. A külföldiek részére fenntartott piac nemcsak csodálatosan tarka színeivel, alkotásaival hagy maradandó nyomot a látogatóban, hanem a bennszülött áru­sok kavalkádjával is. Equádorban, ha­sonlóan Dél-Amerika más államaihoz, a mindennapi életből az őslakosság egyéb A fafaragók alkotásai népművészeti termékeivel együtt foko­zatosan eltűnik a népviselet is. A piac hangulatát nem lehet néhány mondattal leírni. Főleg azért nem, mert a legalaposabb szóbeli leírás sem adja vissza azon hang- és vizuális érzékelé­seket, amelyeket a sátrak közt sétáló középeurópai látogató ottjártakor ta-OTiö^LO °INDD¥N TIAOfN Hagyományos mintájú szőttesek Bizsu pasztaihat. Az indián árusok ezen a helyen is, ahol a vevők kegyeiért verse­nyeznek, megtartják csodálatra méltó büszkeségüket és becsületességüket. A keleti piacok árusaival ellentétben, nem hívják fel magukra a figyelmet és nem ragaszkodnak feltétlenül az üzletkötés­hez. Ha viszont a vevő konkrétan kér Újabb keletű minták valamit, készségesen kiszolgálják. Az otavalói piac legfeltűnőbb áruvá­lasztékát a szőttesek alkotják. Ezek el­készítéséhez a dél-amerikai hegyvidék minden szempontból hasznos állatá­nak, a lámának gyapját használják fel. Éppen az otavalói vásár a legjobb példa arra, hogy a bennszülöttek milyen kitü­nomban, Pozsonyban — rájuk pillantok, távol attól a világtól, ahol születtek — mint az ősi és a jelenkori indián kultúra ötvözeteire — sokkal értékesebbnek tűnnek, mint, amilyenek valójában. A Hét számára írta: PETER MARIOT A szerző felvételei nőén tudják hasznosítani ezt a nyersa­nyagot. A poncsókat, nadrágokat, sző­nyegeket, takarókat, díszes terítéket, ingeket, zoknikat, kalapokat, legújab­ban szvettereket, pulóvereket, és női ruhákat is készítenek ebből az anyagból s mindezt a hagyományos kontrasztos színekkel ötvözik. Mintáik az inka kultú­ra túlnyomórészt geometrikus ábráiból erednek, melyeket csupán enyhén de­formálnak az Észak-Amerikából vagy Európából érkező divatirányzatok. Saját tapasztalatból tudom, hogy a láma­gyapjúból készült szvetter tíz évi viselés után is megőrzi színét, mintáját és for­máját. Az otavalói piac legattraktívabb ter­mékei a fából készített tárgyak. Ezeket a környék fafaragói hozzák a piacra. A helyi viszonyok ismerői jól tudják, hogy az Otavalotól pár kilométerre elterülő San Antóniu faluban sokkal nagyobb a választék. Az otavalói szombati piac megláto­gatása 80 amerikai dollárunkba került. Az áruban sokáig válogattunk, mert nehéz volt a sok szép holmi közül választani. Végül is fából készített aján­déktárgyakat vásároltunk. Ha ottho-17

Next

/
Thumbnails
Contents