A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

nak a dicsérő cikknek sem kellett volna megszületnie. Mert a becsületüket vesztett, korrupt vezetők leváltása most is, amikor vértelen forradalmunkat éljük, csak a helybeliek akaratából és támogatásával történhet meg. Akit ők nem akarnak leváltani, azt az új hatalom utasítására is csak a helyi közösség megsebzésének, a róla és nélküle elv érvényesítésének az árán lehet leváltani. S ez már erőszak. Ugyanolyan, mint amiről 1978-ban írtam.

Tudom, felmerül a kedves olvasóban, hogy most, 12 év elteltével, miért nem nevezem meg a helyszínt és a szereplőket. Azért, mert a Kiskirályból időközben megtört ember lett. A cikkemet fejből fejemre olvasó ideológiai titkár meghalt, az akkori főszerkesztőnk szintén. Ök ketten tudtak a legtöbbet az ügy hátteréről. Mindketten tudtak a másikról valami kompromittálót. Sajnos, már nem mondhatják el, hogy akkor miért cselekedtek így vagy úgy.

És azért gondolom, hogy a mesének még nincs vége, mert azt az embert, aki a Kiskirály jogi tanácsadója volt — és aki szintén kiskirályként ült egy falu nyakán és akit azóta elzavartak ugyan a faluból, de a hatalomról csak nem tud lemondani —, legutóbb a Mezőgazdasági Párt vezérkarában láttam viszont. Azt hiszem, hogy a régi struktúrák és a régi összefonódások, a borospincékben kolbászevéssel (vadászattal) megpecsételt érdekvédelmi szövetségek fonalai még élnek. A rossz még nem nyerte el büntetését és a jó megjutalmazása is késik.

Egyetlen ember van a történet szereplői között, aki az elmúlt tizenkét évben nem változott, ö Szemfüles. A hatalommal nem paktált sem régen, sem most. Legutóbb Losoncon, az Együttélés második konferenciáján találkoztam vele. Hazafelé jövet az autóbuszban arról beszélgettünk, hogy szükséges egy újabb Kiegyezés, immár a Kárpát-medence népei között, mert nem lehet szabad az a nép, amely saját nyelvét a vele együtt élőkre törvénnyel erőszakolja rá, hogy a hőn óhajtott Európai Ház nem más, mint jogegyenlőség, áru és szellem szabad vándorlása. Es ez az, aminek érdekében vele ismét szövetkezem.

FISTER MAGDA

Riport a kötőjelen

Ha a kedves Olvasó Zsolnáról Zlínbe utazik, a szlovák—cseh határt egy Bumbálka nevű dombon lépi át. A dombtetőn egymástól kb. 100 méterre található a két határtábla s a köztük elhelyezkedő sávot neveztem el ottjártamkor „senki földjének". Ezen a sávon helyezkedik el egy parkoló, egy síiskola, az élelmiszerbolt, valamint a Bumbálka nevű szálloda. Ennek éttermében beszélgettem el az oda ellátogató turistákkal és a szálloda néhány alkalmazottjával. Nem érdektelen, hogy a beszélgetések nem sokkal a cseh és a szlovák kormány trencsénteplici találkozója után készülték.

Jirinka, 18 éves pincérnö, morva és Frydlantból utazik munkahelyére:

— A Morva-Sziléziai Társaság tagja vagyok, rájuk szavaztam a választásokon. Mindenki azzal vádol minket, hogy szeparatisták vagyunk, pedig csak azt akarjuk, hogy Morvaország is szövetségi köztársaság legyen. Ez nem elszakadást jelent, csak észre kéne már venni, hogy a morvák nem csehek.

— De ha mindez sikerülne, három parlamentünk és három kormányunk lenne, ehhez jönnének a szövetségi szervek. Nem sok ez7

— Ugyan. Nem kell hatvantagú minisztériumokat eltartani. Nemrég olvastam a Lidové novinyban, hogy Svájcban, ahol négy szövetségi kanton van, a kormánynak pl. csak hét minisztere van és nincs külön köztársasági elnöki funkció. Vajon ök hogy' csinálják 7

Vlado, Jifina fonóke szlovák, egy Zsolna menti faluból származik, morva felesége van:

— Zsolna környéken vallásos emberek élnek. Azt hiszem hogy a választók zöme itt a kereszténydemokratákra szavazott.

— Milyen véleménnyel vannak itt a környéken a szlovák—cseh problémáról ?

— Itt ilyen probléma nincs. A környék összes munkahelyén együtt dolgoznak a szlovákok és a morvák, az a határ, ahol a szálloda is épült, csak szimbolikus jelentőségű. Amikor különböző lapokban az elszakadási, önállósulási kísérletekről olvasok, fölmegy a vérnyomásom. Hát ebbe a szállodába én csak útlevéllel jöhetek majd7

Az élelmiszerbolt elárusítónője is szlovák, nyolc kilométerről utazik naponta Bumbálkára:

— Igenis jogosak a szlovák követelések. Nézzen csak körül Zsolnán és Zlinben, mekkora a különbség az üzletek ellátottsága közt. Nem igaz, hogy minden rendben van, ha Frýdlantban a hús csak kétharmadába kerül a szlovákiai árnak, hogy tele van a bolt tejtermékekkel, pedig állítólag Szlovákia több mezőgazdasági

területtel rendelkezik. Vagy a munkahelyek. Mit gondol, hányán utazunk át naponta ezen a határon, mert a cseheknél több munkahely van.

Tehát ön a Szlovák Nemzeti Párt törekvéseit szimpatikusnak tartja ?

— Igen, s ahol tehetem, támogatom őket.

A boltba egy pilzeni rendszámú kocsi sofőrje lép be:

— Ja uram, hallom ezt a sok marhaságot az elszakadásról, és bámulok, mint borjú az új kapura. Méghogy elnyomjuk a szlovákokat! Menjenek a fenébe, akik ezt állítják. Hogy hatvannyolc előtt hogy volt, nem tudom, fiatal voltam, de hát azóta csak létezik egy föderáció. Hogyan lehet elnyomva az, akinek saját kormánya, végrehajtó szervei, sőt, most már szabadon választott parlamentje van.

Egy turistacsoport vezetőjét állítom meg:

— A trencsénteplici találkozóról hallottam Nagyon okos dolog, hogy

gyelem a dolgokat, de azt hiszem, hogy a magyarok nem élnek rosszul itt. Paton és Párkányban is voltam nyaralni, szép faluk vannak ott, és gazdag mezőgazdasági vidék. Hallom, hogy bajok vannak az iskolákkal. Persze hogy mindenkinek joga van anyanyelvén tanulni, de azt a komáromi főiskolát túlzásnak tartom.

— És mondjuk a kétnyelvű feliratokat 7

— Az gesztus. Sok helyen láttam ilyet (nem hiszi el, de Békéscsabán is, ott lakik az asszony egyik rokona, jártam arrafelé). Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy például Ostravában, ahol elég sok lengyel és roma él, háromnyelvű feliratokat látnék. Sok pénzbe kerül, és maguknak sem ez a legfontosabb. Egyébként üdvözölte tem Móric urat. Akkora marhaságo kát beszél, hogy elpirul a nyomdafestek is.

Ezután még sokáig beszélgettünk,

mert a bácsi sok mindenre kiváncsi

Az egyelőre átfestett nevjelzö tábla A háttérben nem a hatarállomas. hanem a Bumbálka szálló látható

a kormányok találkoznak, mindehhez volt. Nagyon érdekelte öt a magyar nem kérik a „federál” beleegyezését. politikai mozgalmak helyzete, s sza- Kellemetlenebb ott maguknál az a vaiból kiderült, hogy azoktól is fél. tízpárti találkozó. Hát miért van Ugyanúgy, mint a SZNP-tól. Ilyen vészukseg a SZNP-nak arra, hogy paria- leményt először hallottam életemben

menten kívül szervezkedjen, állítson Bumbálkáról gyalog ballagtam a fel ellenzéket, hisz az egyik legerö- közeli faluba, ahol szállásom volt. A

sebb ellenzéki párt a szlovák paria- turistaút egy sípályán vezetett. A pámentben. Nézze uram, ha nemzetieslya eleje és a felvonó motorja még kedni fogunk, nem lesz jó vége. Én Szlovákiában van, és cseh földön ér tudom, hogy a cseh—szlovák viszony véget. Egyik barátom gyermektábori

rendezetlen, de sem az elszakadás, csoportja is arrafelé haladt. A kölysem a morva meg a szlovák pártok kök a képzeletbeli határnál megállnem rendezik. tak és útlevelüket kerestek — vicc— On cseh. Mi a véleménye a maböl persze.

gyár—szlovák viszonyról. Remélem az útlevélkeresés Bum— Maga magyar? Hát, olvasom az bálkán csak tréfa marad,

újságokban, milyen bajok vannak —lovász—

magukkal. Én csak így messziről fi- Fotó a szerző