A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-05 / 40. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF álmodozunk k. i.: Állok elébe. Az ismert, bizonyítható esetek sokasága a védőügyvédem, k. i.: És mi legyen a volt protezsáltakkal? k. i.: Semmi. Dolgozzanak, tanítsanak! Föltételezhető, hogy sokan az indulásuk „hátteréről" nem is tudnak. Mások az évek folyamán akár kitűnő pedagógussá is válhattak. Őket nyugton kell hagyni! Másról van itt szó: a fölvételizés igazságosabb rendjéről. Ők nem bűnösök, örüljenek, hogy „bejutottak" és annak, hogy tanulmányaikat sikeresen elvégezték. És köszönjék meg szüleik áldozatkészségét! k. i.: Hisz Ön az emberi tisztességben? k. i.: Micsoda kérdés ...! k. i.: A szűztiszta emberi tisztességben. Gondoljon az ilyen közismert mondásokra; „ember embernek farkasa", „közelebb az nem is ez a céljuk. Szükségtelennek látom tehát, hogy egy népfőiskolái társaság tovább szaporítsa ezen társaságok számát, amelynek célja Magyarországon elsősorban a kisközösségek szervezése. Ezt a feladatot nálunk rátermett helyi vezetőkkel, rugalmas vezetőségekkel a Csemadok alapszervezetei is megoldhatják. Nagy szükség lesz erre, hiszen a hazai magyar politikai mozgalmak részben megosztották a szlovákiai magyarságot, és ezen belül a helyi társadalmakat is. De ezek a mozgalmak sok olyan embert is tevékenységre serkentettek, akik szinte már teljesen elfordultak a közélettől. Őket kell megnyerni a Csemadok számára is, hiszen a kezdeti Csemadok-ellenes kirohanások után, most már mindnyájunk számára világos, hogy a politikai mozgalmak nem helyettesíthetik a Csemadokot, mint ahogy az sem tudta pótolni a múltban a hiányzó hazai magyar politikai mozgalmakat A szlovákok nagyon hiányolták a Matica slovenská t, mint nemzeti jellegű közösségformáló szervezetet, és igazuk van. Mi pedig nagyon megsinylenénk a jól működő Csemadok és a közösségeket megtartó alapszervezet hiányát. SZÁRAZ DÉNES ing; mint a kabát", „még nem született meg az a rongyember, aki saját hibáját önként beismeri", „én vagyok én, te vagy te", az erősebb kutya igazsága .. ", stb. Egyáltalán hisz az ember makulátlanságában? Nem gondolja, hogy az embert, mint e teljes világ szerves részét is az életfenntartás szigora vezérli ? Következésképpen: bűnös gyarlósága, tekintetnélküli önzése is visszavezethető ösztöneire? Egyszóval: hisz a föltétien emberi tisztességben ? k. i.: Közvetlen válasz helyett szabadjon visszaemlékezni egy nemzetközi szociológiai szimpózium vitájára (Lillafüred, 1967-?). Az EMBER manipulálhatóságáról volt szó. Jeles francia, lengyel, angliai, kanadai, szovjet stb. tudósok egyértelműen vallották és a maguk módján bizonyították is, hogy igen!, megfelelő környezetben és módszerekkel lényegi nembeli mivoltában is teljesen idomítható az ember. Emlékszem, az egyik amerikai előadó otthoni „laboratóriumi" vizsgálatok alapján állította, hogy a világháború során hadifogságba jutott SS-legények a módszeres nevelés (manipuláció) hatására derék demokratákká váltak. Erre Heller Ágnes dühösen fennhangon közbeszólt: ha igaz is, nem hiszem! k. i.: Jó, de ne keverjük össze a kérdésemet az emlékeivel...! Azt kérdezte, hogy mi a véleménye az emberi gyarlóságról, mint véges végtelen tényezőről? k. i.: Az emberi gyarlóság determináló erejéről van szó? Ha igen, csak Hellerrel válaszolhatok: ha (netán) igaz is. nem hiszem! Mert ha elfogadom a csalást, a bűnt, a gyarlóságot, stb. valamiféle természetes eredeti meghatározó erőként, vakvágányra futok. Eltűnik a jóságba, az emberi tisztességbe vetett hitünk. Elveszítjük küzdelmünk horizontját. Értelmetlenné válik igazságtudatunk, k. i.: Igen. Képletesen szólva: tudom, hogy minden nagykapu alatt van kiskapu is, a gyarlóság kiskapuja. De vallom, hogy ezt a kiskaput is egyre szükebbre lehet csukni. A szellemi tevékenység egyik fontos célját éppen ebben látom; a kiskapuk szükebbre csukásában, illetve szigorú ellenőrzésében, k. i.: Hogyan lehetne rendszabályozni a fölvételi vizsgákat? k. i.; A jövőt tekintve nem beszélek fölvételi vizsgákról a szó és gyakorlat korábbi értelmében. Én csak BEÍRATKOZÁS-ban gondolkodom. Ebben a fölfogásban bárki és bárhol főiskolai, illetve egyetemi tanulmányokat folytathat. Csupán három föltételt szabnék: l. sikeres érettségi bizonyítvány, 2. a középiskola igazgatóságának, osztályfőnökének és az érdekelt szaktanárnak garancialevelét, 3. a tandíjat. k. i.: Tandíjat...? k. i.: Igen, bármennyire is furcsán hangzik, tudomásul kell venni, hogy egy jól működő piacgazdálkodás egyik velejárója a tandíjrendszer bevezetése. k. i.: És akinek nem lesz pénze ... ? Nem szül ez majd megint egy szörnyű igazságtalanságot? k. i.: A tanulmányi költségek fedezésére különféle és különböző források lesznek. Mindenekelőtt a szülőket kell megemlítenem. Elképzelhető, hogy sok szülő gyermeke boldogulása érdekében céltudatosan takarékoskodik majd már előre. Különben hadd mondjam el, a tanulmányi és „felnevelési" költségek nagyobb hányada eddig is a szülők vállát terhelte. A másik pénzforrás a kamatmentes tanulmányi kölcsön, amit, mint szerte a világon, az állami bankoknak kell vállalniuk. E kölcsön hosszúlejáratú, a kereső viszonyba kerülés után törlesztendő, esetleg a munkaeredmények arányában részben leírandó is. Ez a megoldás lényegében „önellátó rendszer". Ennek az önfinanszírozásnak vannak más esélyei is: a többletmunka. Számos egyetemen 3.—4,-éves tehetséges hallgatók már saját kenyerükön élnek; laboratóriumokban dolgoznak, kutatási programokban segédkeznek, publikálnak, lapot szerkesztenek, könyvtárban, levéltárban segédkeznek, stb., s a minderre még képtelenek magántanítóskodnak, 2—3 órás LUDVIK VACULÍK A szlovák kérdés cseh szemmel Nemrég Pozsonyban jártam, és barátaim megnyugtattak, ne idegeskedjünk már, hiszen nacionalista hang csupán a karrieristák, a hülyék meg az intrikusok részéről tapasztalható. Ezt örömmel nyugtáztam. Aztán vártam, persze hiába, hogy ezt a rosszabb kisebbséget mikor fegyelmezi már meg vagy szavazza le az okosabb többség. Helyette kijelentették, az okosabb mindig enged, ha látja, hogy a vita tárgya nem valami fontos dolog; s lám, mindenki döbbenetére, erről a számukra jelentéktelen ügyről a parlament törvényt fogadott el. Tudom, ezeket a sorokat fájdalommal olvassák szlovák barátaim, akikkel nemrég még csak titokban tudtunk beszélgetni (irodalomról, politikáról, az életről és annak küldetéséről). Tudom, most is majd mindenben egyetértenénk. Készültünk, és már előre örültünk a mának, igaz, nem nagyon hittük, hogy még megélhetjük. Persze, tudtuk azt is, hogy ez a mai helyzet egy kissé megoszt bennünket. Ennek kapcsán most elmondhatom azt is, amit annak idején csak bizalmasan és titokban tehettem: talán ez az a szerencsés pillanat, amikor a szlovákság legjobbjai végre befelé fordíthatják elégedetlenségüket, külső fenyegetettség híján most már az elégedettség keresése közben a szlovák nemzet is megkezdheti önmaga erjesztését, hogy aztán a fejlettség egy magasabb fokán újra összeállhasson. Kár lenne a jelenlegi feszültséget egy szelepen a csehek felé kíeresztgetni. Pozsonyban élő cseh barátom, Milan Šimečka a múltkor egy levelében azt irta, hogy a szlovák kisöcsi már felnőtt, saját ágyra van szüksége és azt a cseh bátyja kell hogy megadja neki. Igen ám, de ahogyan a kisöcsit ismerjük, nyáron az ablaknál akar majd aludni, télen pedig a kályha közelében. Ágyat nem kapsz, öcskös. házad legyen! A kezdeti düh, harag és sajnálkozás elmúltával az embernek higgadtan kell megvizsgálni a helyzetet: mit is jelent ez igazán, mit kap és mit veszt általa. Nem értem, miért akarják a szlovákok apró részletekben behajtani rajtunk azt, amit egyszerre is megkaphatnak? A szlovákoktól való elszakadás (ami csak a mi akaratunktól függ) következményeként elvesztenénk gazdasági veszteségeinket. Politikailag elvesztenénk a magyar és a ruszin kisebbségi kérdést. Közénk és a Szovjetunió közé egyszerre beékelődne egymásik állam. Csak egy kormányunk lenne. Az öszszes problémát tárgyilagosan és gyorsan tárgyalhatnánk meg, immár tekintet nélkül a szlovákokra. A demokratikus formákat és módszereket is talán gyorsabban vezethetjük be, mert nem kellene figyelembe venni a nemzetiségi követeléseket. Kétségtelen, gyermekgondozást vállalnak vagy éppen fizikai munkával segítenek magukon. A harmadik pénzforrás a szponzor. Egyegy tehetségesnek tűnő fiatalember kitaníttatását fölvállalhatja a faluközösség, a hitközség, bármiféle társadalmi szervezet vagy egylet, gazdasági szervezetek, stb. vagy akár a rokonság, egy gyermektelen házaspár, esetleg egy amerikai nagybácsi is. Tehát bárki, aki fizeti a tandíjat, k. i.: Mindez túlságosan szépen hangzik, azért vannak kételyeim. Akinek pénze lesz, lesz diplomája is? k. i.: A megmérettetés első fokon a főiskola jogkörébe tartozik. A diploma garantált oklevél. (Csúnyán hangzik, de pénzben is garantált! Ez pedig azt jelenti, hogy minden felsőfokú tanintézetnek legyen egy garanciális pénzalapja a tanárok fizetésének meghatározott százalékarányából. Ebből kellene „kártalanítani" azokat a munkahelyeket, ahová érdemtelen diplomával kerül a végzős hallgató. Persze hangsúlyozom, hogy egy ilyen szellemű gyakorlat megkívánja a maga jogi rendszerét is. És a hétköznapi korrekciókat is. k. i.: Berzenkedem a tandijrendszer ellen, k. i.: Én is egy kicsit, de találj ki jobbat! Különben nincs új a Nap alatt, a tandijrendszer nem új! Volt és van, a szertelen „Államnagyapánk" igazságtalan bőkezűségét pedig el kell felejteni, mint egy szép álmot, k. i.: De velem ne veszekedj! k. i.: Örülök, hogy bár megszenvedve)!), a lényegben mindig egyetértünk. (Kardos I.) Gyökeres György felvétele hogy egyedül gyorsabban behozhatjuk a nyugati államokkal szembeni lemaradásunkat. Több nyugalom kísérne bennünket egy új életvitel keresése közben, mely segítene az agresszív kommercializálódás elkerülésében. És hogyan festene a cseh-szlovák kapcsolat ? A gazdaságpolitikai és más kérdéseket egyszerű szerződésekkel meg lehet oldani. Belegondoltunk-e, hogy a szlovákok ötlete nem adott-e számunkra is zseniális lehetőségeket egy új élet kezdéséhez ? A 300 éves Habsburg-féle és a 70 éves más állam által való elnyomatás után tiszta lelkiismerettel és nagy reményekkel végre újra kezdhetünk valamit. Minden egészen másképp lehetne! Az ötlet abban is zseniális, hogy most vetődött fel és nem máskor. Egy éve még úgy tűnt volna, hogy a Szovjetuniónak akarjuk felkínálni a szlovákokat. Most még ezzel sem gyanúsíthatnak bennünket. Ha így gondolkodunk, 70 évvel ezelőtt ez azt jelentette volna, hogy nem nyújtunk segédkezet kistestvérünknek. És ha annak idején sokak számára úgy tűnt, hogy ezzel a lépéssel mi csak védelmi erőnket szerettük volna erősíteni, hát Csehszlovákia esetében ez még nem igazolódott (1938. 1968). Meg aztán az európai biztonság kérdése is egészen más jellegű, mint akkor, amikor mi, csehek, még csehszlovákok voltunk. Lám, milyen gyorsan megváltozik minden, csak be kell tudni látni. Fordította: LÉKÓ ISTVÁN 7
