A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

£ estöi (s egyben történelmi levegő­jű) környezetben került sor 1990. július 21—28-a között a Csehszlovákiai Ma­gyar Néprajzi Társaság I. Néprajzi To­vábbképző Tanfolyamára Domicán. Hogy Miért festői, arról nem kell külö­nösebben győzködni azokat, akik már jártak a Szilicei-fennsíkon és környé­kén. Akik viszont nem jártak volna — aránylag könnyen meggyőződhetnek róla ... S hogy miért „történelmi leve­gőjű”? Azért bátorkodtam ezt az ese­tünkben kissé tán nagyzolónak tünö szókapcsolatot használni, mivel 1969- ben az akkoriban alapított Csehszlová­kiai Magyar Néprajzi Társaság (amely a mostaninak lényegében névrokona és szellemi elődje) itt rendezte meg első néprajzi szemináriumát. Az akkori ér­deklődőket (akik egy része azóta meg­bízható mukát végző önkéntes néprajz­gyűjtővé nőtte ki magát) a budapesti Kosa László napokon keresztül a nép­rajz alapjaira oktatta (lényegében az egész „anyagi kultúrát" átvették dióhéj­ban). Nos, a mostani rendezvény is valami hasonló célokkal jött létre. Első­sorban diákok és kezdő pedagógusok számára szerettünk volna bizonyos néprajzi alapismereteket átnyújtani, fel­vértezni őket az önálló néprajzi kutató­munkára, esetleg néprajzi szakcsopor­tok irányítására. Ennek érdekében az összejövetel első két napján a mintegy harminc résztvevő előadásokat hallgat­hatott meg neves magyarországi, erdé­lyi és hazai néprajzkutatók tolmácsolá­sában. Kosa László (aki egyedül képviselte a folytonosságot a jó két évtizede zajlott szeminárium és a mostani rendezvény között) egyrészt a Magyar Néprajzi Tár­saság múltjáról, jelenéről, illetve a reá váró feladatokról, a néprajznak mint tudományos diszciplínának megújulási tendenciáiról, lehetőségeiről beszélt, másrészt arról tartott előadást, milyen eredményeket hozhat a kisnemesi ere­detű községek néprajzi kutatása. Lu­kács László, hasznos módszertani út­mutatót is adva, a Dunántúl kulturális tagolódását, néprajzi határait ismertet­te, ill. bemutatta a Magyar Néprajzi Atlasz már elkészült néhány térképlap­ját. Ugyanő a Székesfehérvárott immár két évtizede évente megrendezett kö­zépiskolás honismereti táborok szerve­zési-módszertani tapasztalatait osztot­ta meg a jelenlévőkkel. Ehhez az elő­adáshoz kapcsolódott Halász Péter tá­jékoztató és gondolatébresztő ismerte­tése a magyarországi honismereti moz­galom főbb jellemzőiről. Ambrus Fe­renc a demöi alapiskolában néhány évig általa irányított és vezetett honis­Félig lebontott parasztház Kecsőhen mereti diákszakkör eredményeivel, módszertani tanulságaival ismertette meg a jelenlévőket, míg B. Kovács Ist­ván a Rimaszécsen tervezett, ám külön­böző okok miatt meg nem valósult Rima-völgyi Honismereti Ház szervezé­se körüli gondokról, tapasztalatokról beszélt. E sorok írója a szlovákiai ma­gyar néprajzi kutatások rövid történetét vázolta, ill. a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakulásának kö­rülményeiről, terveiről, gondjairól is szólt. A közelmúltban Erdélyben létre­jött Kriza János Néprajzi Társaság elnö­ke, Pozsony Ferenc betegség miatt, saj­nos, nem vehetett részt a tanfolyamon. így vetették régen a gabonát Pelsöcar­­dón Műem/ék-parasztház Kecsőben de előadását írásban megküldte. A Kri­za János Néprajzi Társaság megalaku­lásának szervezési-módszertani kérdé­seiről, terveiről felolvasott előadás szin­tén tanulságos volt a szlovákiai magyar hallgatók számára is. Faragó József, kolozsvári folklorista élénk visszhangot kiváltó előadásában a romániai magyar népköltészeti kutatások eredményeit, a néprajzi élet kibontakoztatásának lehe­tőségeit ismertette a hallgatósággal. Az elhangzott előadások, érzésem szerint, tanulságosak voltak a jelenlévő szakemberek számára is, ám mindenekelőtt a résztvevő önkéntes gyűjtőknek jelenthettek fontos tájéko­zódási alapot munkájukhoz. A tanfolyam hátralévő részében gya­korlati foglalkozások zajlottak, ami azt jelenti, hogy a kevés gyűjtési tapaszta­lattal rendelkező résztvevők Szanyi Má­riának, a Csehszlovákiai Magyar Nép­rajzi Társaság Pedagógiai Munkacso­portja vezetőjének az irányításával ku­tatási (témákat választottak maguknak, majd kisebb csoportokra tagolódva, szakképzett néprajzkutatók irányításá­val a közeli Kecsőben, ill. részben, szú­rópróbaszerűen Hosszúszón és Pelsöc­­ardón végeztek (most már biztosan tudjuk!) eredményes néprajzi gyűjtő­munkát. Azóta hasznos kis dolgozatok kerekedtek az erdővel kapcsolatos zsákmányoló gazdálkodásról (gombá­zás, erdei gyümölcsök, növények gyűj­tögetése, az erdő állatvilágának hasz­nosítása stb.), különféle népszokások­ról, (húsvét, Luca-napi szokások és hi­edelmek, a gyermekkor szokásait, gyer­meknevelés, temetkezési szokások stb.), viseletről, népi gyógyászatról stb. A tanfolyam résztvevői még Domicán kézbevették a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tájékoztató füzeté­nek, a Hírharangnak első számát. Eb­ben a tervek szerint negyedéves időkö­zönként megjelenő periodikában a Tár­saságot, ill. a szlovákiai magyar néprajzi életet érintő időszerű híreket, kisebb­­nagyobb adatközlő írásokat szeretnénk megjelentetni a jövőben is. így a mosta­ni, domicai eredmények is ennek a kiadványnak a második számában nyer­nek majd publicitást (a Hírharangot egyébként a Társaság tagdíjat befize­tett tagjai postán kapják kézhez, ill. megtekinthető a Csemadok járási tit­kárságain.). A tanfolyamról, amely a Csemadok OV és a hosszúszói Arany Kalász Föld­­müvés-szövetkezet anyagi támogatásá­val jöhetett létre, összegzésként el­mondható: amellett, hogy az előadások és gyakorlati foglalkozások révén az érdeklődök néprajzi szempontból, szak­mailag felvértezettebben mehettek haza; a kutatás számára is fontos ada­tokat rögzítettek. Bizonyítja ezt majd a Hírharang 2. számában megjelenő írá­sok sora, ill. az a több száz adattári adatlap, amely ez ideig az egyes gyűj­tőktől beérkezett. LISZKA JÓZSEF A szerző felvételei 8

Next

/
Thumbnails
Contents