A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-05 / 40. szám
* Görföl Jenő: BALCZÓ Gál Sándor: AGRÁRZÓNA Zs. Nagy Lajos: ŐRTORONY Turczel Lajos: RADVÁNYI KÁLMÁNRÓL Fister Magda: MAGAD URAM, HA SZOLGÁD NINCSEN Csáky Károly: A HAZASZERETET SZÉP PÉLDÁJA HALÁL A LAGÚNÁBAN (krimi) Lapzárta: 1990. IX. 12. Címlapunkon: KráI Klára kolázsa A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvakt Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krái S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 81 5-85 Bratislava. Index: 492 11. Kezdjük a bemutatkozással. Szlo. vák-esztétika szakon végeztél tíz évvel ezelőtt, szakdolgozatod témája „Az esztétika és a pszichoanalízis"; ebből doktoráltál, ennek ellenére kilenc tanéven át nevelőtanár voltál. Nem volt lehetőséged a saját szakmádban elhelyezkedni? — Ne feledjük, hogy szlovák-esztétika szakos tanárként végeztem, s Így elhelyezkedni a nyolcvanas évek elején majdnem lehetetlen volt. Lett volna lehetőségem a tanszéken maradni, mint esztétikusnak, fölkínáltak néhány állást, de azokat nem fogadtam el. Ne tűnjék hősködésnek, de valóban erkölcsi meggondolásból nem lettem sem tanársegéd, sem kutató. Nem vagyok hajlandó magyarázni a magyarázhatatlant és résztvenni egy népbutító propaganda-esztétikában. Így inkább nevelőtanár lettem és később fűtő. Nevelőtanárként viszont ugyan. úgy a „rendszer szolgája " lehettél ’ volna. Nem titok, hogy a tanári pálya is ún. „elkötelezett" pálya volt. — Ebben a munkakörben gyönyörűen tudtam megkerülni az ideológiai neveiéit, valamint annak minden formáját. A recept nagyon egyszerű volt. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül ignoráltam nevelési programokat, tanterveket. Azok csak a pedagógiai dokumentációban kaptak helyet. Hidd el. nem voltam egyedül ezzel a hazudozással. Ha egy pedagógus gerinces és elvhű ember akart maradni és nem akart ártani a diákjainak, rákényszerült egy szkizoid magatartás formára. Másrészt nem elhanyagolandó, hogy kilenc évig kamaszokkal dolgoztam s ők jobban értették ezt a módszert és könynyebben alkalmazkodtak — pl. egy-egy tanfelügyelői látogatás során — mint bármely kollégám. A tavalyi novemberi események . óta megváltozott a helyzet s el' hagytad az iskolaügyi osztályt. Mihez kezdesz most? — Még a tavasz folyamán néhány külföldi egyetem és társadalomkutató központ címére elküldtem az elképzeléseimet, terveimet s rákérdeztem, lenne-e lehetőség külföldön bizonyos kutatási problémákkal foglalkozni. Meglepetésemre levelek tucatjait kaptam neves amerikai és angol egyetemekről és kutatóközpontokból. így a jövő év szeptemberétől az Egyesült Államokban dolgozom majd mint ösztöndíjas. Nagyon sokat foglalkoztam az ún. bécsi iskolával, nemmarxista filozófiákkal és most a tudományelmélet terén szeretném továbbképezni magam. Önálló kutatási programra is kapok pénzt Így végre abban a szakmában érvényesülhetek, amelyben nem volt lehetőségem az elmúlt tíz év folyamán. Ennek ellenére — állítólag — fűtő maradtál. Csak nem akarsz politi- Ll U' kai karriert befutni? — Annak ellenére, hogy néhány jó képességű ember a közelmúltig fűtésből élt, én nem a politikai karrier vagy az újkori elnyomás miatt maradok fűtő. Egyszerűen arról van szó, hogy ha itthon valamely szakmámba vágó munkahely ajánlatát elfogadnám, lekötném magam egy már meghatározott kutatási programmal, alkalmazkodnom kéne az intézmény követelményeihez, ezt pedig egy évvel az ösztöndíjas tanulás előtt nem szeretném. A fűtés marad kenyérkeresési lehetőség, miközben kényelmesen tanulhatok tovább angolul és készülhetek az önálló tevékenységre. Még nevelőtanár korodban vitat. koztunk át estéket nemzeti-nemzetiségi problémákról. Az elmúlt Interjú MARTIN MITZ esztétával néhány hónapban „elszabadult a pokol". Mint pozsonyi szlovák értelmiségi, hogyan tekintesz a csehszlovák és a szlovák-magyar problémákra. —- Alapvető hozzáállásom, hogy a nemzeti eszmék és a nemzetben, mint szocietásban való gondolkodás idejemúlt. Anakronizmusnak tartok néhány olyan követelést, amely a sajtóban napvilágot látott, a demagóg kirohanásokról, történelmi tények újraferditéséröl nem is beszélve. A cseh—szlovák probléma lehet, hogy megoldatlan, de petíciók, kormányközi tárgyalások, tüntetések nem is oldják meg. Az elnyomás szindrómája sok esetben csak a képességek hiányának és a tehetetlenségnek kiváló takarója. Nézd, nagyon súlyos az örökség, amely az elmúlt rendszerből ránk maradt, de ha ma vállalkozni akarsz, okos dolgokat akarsz csinálni, lapot szeretnél indítani, társulatot hozol öszsze és dolgoztok, az égvilágon senki nem gátol meg benne. Eljött az ügyes és jóképességű emberek kora, úgyhogy a nemzetiségi kérdés elnyomási szindrómára fordítva egyszerűen hülyeség. Attól, hogy a szlovák történelemben megszüntetünk fehér foltokat és rehabilitálunk néhány tabu-nevet, még nem oldódik meg az a sok gond, amely a levegő, a folyók, a városok szennyezettségéből adódik és ettől még az elektronikai iparunk sem lesz konkurrenciaképes. Ami egyes nemzeti, nemzetiségi törekvéseket illet, jogosak. Elvégre demokráciában élünk, vagy azt építjük, alapvető emberi A DDdG 7* a szakmájáról, a nemzetiségi kérdésről és az angol egyetemről jogok léteznek — néhol be is tartják őket. Az anyanyelven való művelődés joga megillet teged, engem, mindenkit az országban. Vita tárgya csak a forma lehet — a megoldások milyensége, gyorsasága, de nem lehet kérdés az, hogy mit kell megoldani. A nemzetieskedö hurrá-szlovákok — és magyarok — számlájára csak annyit: nagyon hasonlítanak a különböző asszociális kamasz csoportokra. Az egyénként gyönge ember közösséget keres, s annak minősége nem érdekes számára. Ma már nem divat Európa egyik országában sem a nemzetből álközösséget és öszszetartó erőt produkálni. Sőt, a nemzet fogalmát, mint olyat, sem a nyelvtudomány, sem a filozófia, sem a történettudomány nem tisztázta még. A gyönge ember mindenáron való közösségi érvényesülésére épített Goebbels, építettek a kommunista diktátorok és építenek a mai demagóg szónokok. Ahelyett, hogy itt cseh, szlovák, magyar egyetemek épitéséről beszélnénk, megelégednék ma egy szlovákiai angol nyelvű felsőoktatási intézmény kiépítésével. Ladislav Kováč, volt oktatásügyi . miniszter a Panorámának adott ’ interjújában egyértelműen az angol nyelvű felsőoktatási intézmények mellett szólt s nem talált támogatókra sem itt, sem Magyarországon. Most tőled hallom ugyanezt. — Hallottam az interjúról. Kováénak igenis igaza van abban, hogy a ma létező nemzetközi tudományos nyelvet, mint kommunikációs kapcsot előnyben részesítené. Amikor fölhozta a középkori egyetemek példáját — ahol az oktatás latin nyelven folyt —mindenki fölháborodott, hogy Kováč, mint iskolaügyi miniszter a középkort akarja meghonosítani a szlovák iskolaügyben. Pedig csak példát hozott fel, méghozzá jó példát. A latin nyelv Európa-szerte univerzális kommunikációs forma volt, latin nyelven Íródtak a tudományos munkák, könyvek, latin nyelven folyt az oktatás. Ma a tudományos publikációk döntő többsége angolul jelenik meg. Spontán módon az angol lett a tudományos, művészeti, politikai körök társalgási nyelve és hegemóniája nem vitatható. Sem a cseh, sem a szlovák, de a magyar nyelv sem világnyelv, előreláthatólag nem is lesz az. Óriási energiát köt le az információs rendszerek közti tolmácskodás, fordítások, bibliográfiai áttekintések megszerzése nemzeti nyelven hosszú, sok energiát igénylő munka. Nemzetközi szinten a kibernetikus információs rendszerek angol nyelven működnek s a rájuk való kötés csak nyelvtudás kérdése. A középkorban a latin egyetemek egyértelműen haladóak voltak, a huszonegyedik század küszöbén az angol egyetemek lesznek azok. I/égül megkérdezném, hogyan !á. tód Szlovákia jövőjét? * — Ha a liberális, demokratikus erők tudnak vezető pozíciókban maradni, akkor lesz pozitív változás. Mérgesen tekintek azokra az emberekre akik pl. a jelenlegi drágításokat a politikai változások számlájára írják, gondolván azt. hogy a kommunista rendszer meg tudta volna tartani az aránylag kis fizetések mellett a kis árakat. Az életszínvonal'romlása az elmúlt 30—35 év bűne, s ez akkor is bekövetkezett volna, ha a jakeši vezetés marad hatalmon. Van egy óriási lehetőségünk arra, hogy felzárkózzunk a fejlett országokhoz. Csak arra kell vigyázni, hogy az egyre hangosabb, álproblémákat parlamenti szintre emelő demagógok ne élvezzenek egyre nagyobb támogatást. Katasztrófához vezetne... LOVÁSZ ATTILA Fotó: a szerző 2
