A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

* Görföl Jenő: BALCZÓ Gál Sándor: AGRÁRZÓNA Zs. Nagy Lajos: ŐRTORONY Turczel Lajos: RADVÁNYI KÁLMÁNRÓL Fister Magda: MAGAD URAM, HA SZOLGÁD NINCSEN Csáky Károly: A HAZASZERETET SZÉP PÉLDÁJA HALÁL A LAGÚNÁBAN (krimi) Lapzárta: 1990. IX. 12. Címlapunkon: KráI Klára kolázsa A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvakt Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krái S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 81 5-85 Bratislava. Index: 492 11. Kezdjük a bemutatkozással. Szlo­­. vák-esztétika szakon végeztél tíz évvel ezelőtt, szakdolgozatod té­mája „Az esztétika és a pszichoanalí­zis"; ebből doktoráltál, ennek ellenére kilenc tanéven át nevelőtanár voltál. Nem volt lehetőséged a saját szakmád­ban elhelyezkedni? — Ne feledjük, hogy szlovák-esztétika sza­kos tanárként végeztem, s Így elhelyezkedni a nyolcvanas évek elején majdnem lehetet­len volt. Lett volna lehetőségem a tanszéken maradni, mint esztétikusnak, fölkínáltak né­hány állást, de azokat nem fogadtam el. Ne tűnjék hősködésnek, de valóban erkölcsi meggondolásból nem lettem sem tanárse­géd, sem kutató. Nem vagyok hajlandó ma­gyarázni a magyarázhatatlant és résztvenni egy népbutító propaganda-esztétikában. Így inkább nevelőtanár lettem és később fűtő. Nevelőtanárként viszont ugyan­­. úgy a „rendszer szolgája " lehettél ’ volna. Nem titok, hogy a tanári pálya is ún. „elkötelezett" pálya volt. — Ebben a munkakörben gyönyörűen tud­tam megkerülni az ideológiai neveiéit, vala­mint annak minden formáját. A recept na­gyon egyszerű volt. Minden lelkiismeretfur­­dalás nélkül ignoráltam nevelési programo­kat, tanterveket. Azok csak a pedagógiai dokumentációban kaptak helyet. Hidd el. nem voltam egyedül ezzel a hazudozással. Ha egy pedagógus gerinces és elvhű ember akart maradni és nem akart ártani a diákja­inak, rákényszerült egy szkizoid magatartás formára. Másrészt nem elhanyagolandó, hogy kilenc évig kamaszokkal dolgoztam s ők jobban értették ezt a módszert és köny­­nyebben alkalmazkodtak — pl. egy-egy tan­­felügyelői látogatás során — mint bármely kollégám. A tavalyi novemberi események . óta megváltozott a helyzet s el­­' hagytad az iskolaügyi osztályt. Mihez kezdesz most? — Még a tavasz folyamán néhány külföldi egyetem és társadalomkutató központ címé­re elküldtem az elképzeléseimet, terveimet s rákérdeztem, lenne-e lehetőség külföldön bi­zonyos kutatási problémákkal foglalkozni. Meglepetésemre levelek tucatjait kaptam neves amerikai és angol egyetemekről és kutatóközpontokból. így a jövő év szeptem­berétől az Egyesült Államokban dolgozom majd mint ösztöndíjas. Nagyon sokat foglal­koztam az ún. bécsi iskolával, nemmarxista filozófiákkal és most a tudományelmélet te­rén szeretném továbbképezni magam. Önál­ló kutatási programra is kapok pénzt Így végre abban a szakmában érvényesülhetek, amelyben nem volt lehetőségem az elmúlt tíz év folyamán. Ennek ellenére — állítólag — fűtő maradtál. Csak nem akarsz politi- Ll U' kai karriert befutni? — Annak ellenére, hogy néhány jó képessé­gű ember a közelmúltig fűtésből élt, én nem a politikai karrier vagy az újkori elnyomás miatt maradok fűtő. Egyszerűen arról van szó, hogy ha itthon valamely szakmámba vágó munkahely ajánlatát elfogadnám, le­kötném magam egy már meghatározott ku­tatási programmal, alkalmazkodnom kéne az intézmény követelményeihez, ezt pedig egy évvel az ösztöndíjas tanulás előtt nem sze­retném. A fűtés marad kenyérkeresési lehe­tőség, miközben kényelmesen tanulhatok to­vább angolul és készülhetek az önálló tevé­kenységre. Még nevelőtanár korodban vitat­­. koztunk át estéket nemzeti-nem­zetiségi problémákról. Az elmúlt Interjú MARTIN MITZ esztétával néhány hónapban „elszabadult a pokol". Mint pozsonyi szlovák értelmiségi, ho­gyan tekintesz a csehszlovák és a szlo­vák-magyar problémákra. —- Alapvető hozzáállásom, hogy a nemzeti eszmék és a nemzetben, mint szocietásban való gondolkodás idejemúlt. Anakronizmus­nak tartok néhány olyan követelést, amely a sajtóban napvilágot látott, a demagóg kiro­hanásokról, történelmi tények újraferditésé­­röl nem is beszélve. A cseh—szlovák problé­ma lehet, hogy megoldatlan, de petíciók, kormányközi tárgyalások, tüntetések nem is oldják meg. Az elnyomás szindrómája sok esetben csak a képességek hiányának és a tehetetlenségnek kiváló takarója. Nézd, na­gyon súlyos az örökség, amely az elmúlt rendszerből ránk maradt, de ha ma vállal­kozni akarsz, okos dolgokat akarsz csinálni, lapot szeretnél indítani, társulatot hozol ösz­­sze és dolgoztok, az égvilágon senki nem gátol meg benne. Eljött az ügyes és jóképes­ségű emberek kora, úgyhogy a nemzetiségi kérdés elnyomási szindrómára fordítva egy­szerűen hülyeség. Attól, hogy a szlovák tör­ténelemben megszüntetünk fehér foltokat és rehabilitálunk néhány tabu-nevet, még nem oldódik meg az a sok gond, amely a levegő, a folyók, a városok szennyezettségéből adó­dik és ettől még az elektronikai iparunk sem lesz konkurrenciaképes. Ami egyes nemzeti, nemzetiségi törekvé­seket illet, jogosak. Elvégre demokráciában élünk, vagy azt építjük, alapvető emberi A DDdG 7* a szakmájáról, a nemzetiségi kérdésről és az angol egyetemről jogok léteznek — néhol be is tartják őket. Az anyanyelven való művelődés joga megillet teged, engem, mindenkit az országban. Vita tárgya csak a forma lehet — a megoldások milyensége, gyorsasága, de nem lehet kér­dés az, hogy mit kell megoldani. A nemzeti­­eskedö hurrá-szlovákok — és magyarok — számlájára csak annyit: nagyon hasonlítanak a különböző asszociális kamasz csoportokra. Az egyénként gyönge ember közösséget ke­res, s annak minősége nem érdekes számá­ra. Ma már nem divat Európa egyik országá­ban sem a nemzetből álközösséget és ösz­­szetartó erőt produkálni. Sőt, a nemzet fo­galmát, mint olyat, sem a nyelvtudomány, sem a filozófia, sem a történettudomány nem tisztázta még. A gyönge ember mindenáron való közösségi érvényesülésére épített Goebbels, építettek a kommunista diktátorok és építenek a mai demagóg szó­nokok. Ahelyett, hogy itt cseh, szlovák, ma­gyar egyetemek épitéséről beszélnénk, meg­elégednék ma egy szlovákiai angol nyelvű felsőoktatási intézmény kiépítésével. Ladislav Kováč, volt oktatásügyi . miniszter a Panorámának adott ’ interjújában egyértelműen az an­gol nyelvű felsőoktatási intézmények mellett szólt s nem talált támogatókra sem itt, sem Magyarországon. Most tő­led hallom ugyanezt. — Hallottam az interjúról. Kováénak igenis igaza van abban, hogy a ma létező nemzet­közi tudományos nyelvet, mint kommuniká­ciós kapcsot előnyben részesítené. Amikor fölhozta a középkori egyetemek példáját — ahol az oktatás latin nyelven folyt —minden­ki fölháborodott, hogy Kováč, mint iskolaügyi miniszter a középkort akarja meghonosítani a szlovák iskolaügyben. Pedig csak példát hozott fel, méghozzá jó példát. A latin nyelv Európa-szerte univerzális kommunikációs forma volt, latin nyelven Íródtak a tudomá­nyos munkák, könyvek, latin nyelven folyt az oktatás. Ma a tudományos publikációk dön­tő többsége angolul jelenik meg. Spontán módon az angol lett a tudományos, művé­szeti, politikai körök társalgási nyelve és hegemóniája nem vitatható. Sem a cseh, sem a szlovák, de a magyar nyelv sem világnyelv, előreláthatólag nem is lesz az. Óriási energiát köt le az információs rend­szerek közti tolmácskodás, fordítások, bibli­ográfiai áttekintések megszerzése nemzeti nyelven hosszú, sok energiát igénylő munka. Nemzetközi szinten a kibernetikus informá­ciós rendszerek angol nyelven működnek s a rájuk való kötés csak nyelvtudás kérdése. A középkorban a latin egyetemek egyértelmű­en haladóak voltak, a huszonegyedik század küszöbén az angol egyetemek lesznek azok. I/égül megkérdezném, hogyan !á­­. tód Szlovákia jövőjét? * — Ha a liberális, demokratikus erők tudnak vezető pozíciókban maradni, akkor lesz pozitív változás. Mérgesen tekintek azokra az emberekre akik pl. a jelenlegi drágításokat a politikai változások számlájá­ra írják, gondolván azt. hogy a kommunista rendszer meg tudta volna tartani az aránylag kis fizetések mellett a kis árakat. Az életszín­vonal'romlása az elmúlt 30—35 év bűne, s ez akkor is bekövetkezett volna, ha a jakeši vezetés marad hatalmon. Van egy óriási lehetőségünk arra, hogy felzárkózzunk a fej­lett országokhoz. Csak arra kell vigyázni, hogy az egyre hangosabb, álproblémákat parlamenti szintre emelő demagógok ne él­vezzenek egyre nagyobb támogatást. Ka­tasztrófához vezetne... LOVÁSZ ATTILA Fotó: a szerző 2

Next

/
Thumbnails
Contents