A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-28 / 39. szám
A nógrádi Kiskürtösröl kelet felé tartva enyhe kaptatón visz az utunk a Sztrácin-vólgybe Erre vezet a vidék egyetlen vasútvonala is Nagykürtös felé. Ha a patak mentén északi irányba haladnánk, rövid időn belül a Dolina Bánya aknájához érnénk. A közeli Nagyhalom határában is a múlt század közepén bányásztak először barnaszenet; Kishalomban pedig 1857 — 1862 között üzemelt Ungár Miklós szénbányája. Az előbbi község késő reneszánsz kastélyát a XVII. században építtette Csemiczky Péter egy régi favár helyén olasz építőmesterekkel. Később Szemere Ödönnéé volt a szélépület, melyet rengeteg festmény, gobelin és ötvösmunka díszített. Az empír bútorokkal berendezett kastélyban őrizték egykor Bercsényi ben a környék legszebb építészeti alkotása. Nógrádszentpéter földesura 1548-ban Balassa János, 1740-től pedig a Madách család volt. 1860-ban kezdetét vette itt is a szénbányászat. A húszas-harmincas években Nógrádszentpéter a munkásmozgalom egyik központja lett. 1923-ban a helybeli földmunkások is sztrájkoltak. 1930. szeptember 13-án még maga Masaryk köztársasági elnök is megállt itt nógrádi útja során, hogy meghallgassa a szegények panaszát. Ám azok bajain ez a látogatás sem segített. A háború után 1947-ben indult húszegynéhány bányásszal a Kékkői Szénbányák Nógrádszentpéteri Üzeme. 1955-ben már ezerkétszázan dolgoztak itt, s 1961-ben a Hegyek alatt, szénbányák fölött Miklós kardját is. Sajnos, az épület ma már romokban áll. Északkelet felé egy másik völgyben, az Ópatak és a Kaproncapatak összefolyásánál települt Nógrádszenpéter. A falut a Nagykürtös—Losonc főútvonalon is megközelíthetjük. Nógrádszentpéter úgyszintén a régi települések közé tartozik. Határában a földtörténeti harmadkor állatvilágának nyomaira akadtak. A falu első írásos emléke 1297-böl származik. 1400-ban Zentpeter alakban írják a nevét. Temploma a XV. század végén épült késő gótikus stílusban. A XVI. és a XVII. században átépítették. Akkor alakították ki fakazettás mennyezetét, felújították a templomot körülvevő védőfalat, s megépítették a különálló kaputornyot. A templom mennyezetét ötven festett kazetta díszíti. A csodálatos munkát, melyen a barna, a sárga, a piros, a kék és a zöld színek dominálnak, Alitis Dávid készítette 1667- ben. A művészi alkotásokon virágornamentikákat, geometriai alakzatokat és állatfigurákat láthatunk. A késő reneszánsz oltár Mialovich Sámuel müve, az orgona pedig Podkonický Márton munkája. A XVIII. századból való a késő reneszánsz szószék, valamint a padok is. A nógrádszentpéteri templom a maga nemé-Kubányi Lajosné és Kubányi Lajos síremléke a szülőfalu temetőjében (Böszörményi István felvételei) munkások számára Nagykürtösön felépült egy új lakótelep, 831 új lakással. Npgrádszentpéteren pedig a bányával párhuzamosan egy kisebb hőerőmű is létesült. A szén azonban 1962-re elfogyott, s azóta a közeli Sztrácin-völgyben bányásznak. Az új üzemet ma Dolina Bányának nevezik. Nógrádszentpéterről 1985-ben Ján Jančovic, a község szülötte szép monográfiát jelentetett meg a Príroda Könyvkiadónál. Csak dicsérendő és követendő példaként említhetjük eme vállalkozást, amint azt is, hogy az itteni bányászoknak néhány évtizede kétnyelvű lapjuk is megjelent Slovo Banika — Bányász szava címmel. Egy festő nyomában Nógrádszentpéter északi szomszédja, Alsóesztergály festői környezetben fekszik. A megye monográfusai említik, hogy a „szláv telep" lakosai kezdetben „az itteni rengetegeket irtották, s lakóhelyüket Sztruhámak nevezték el." A faluról első ízben IV. Béla 1244-ben kelt oklevele emlékezik meg. Abban az időben még királyi udvarnokok lakták a helységet. Később ezt is a Balassák és a Zichyek birtokolták. A falu barokk-klaszicista templomának elődjét a XIV. században építették. Az evangélikus templom oltárát a község szülöttjének, Kubányi Lajosnak Keresztrefeszités cimü olajképe díszíti. Kubányi Lajosról magyarországi kutatója, Praznovaszky Mihály az alábbi sorokat írja egyik tanulmányában; „A századvégi Nógrád megye jellegzetes és különleges alakja volt, aki — legalábbis Mikszáth görbe országában — valóságos nevezetességnek számított; a megye művésze volt.” Számos képet festett a vidék jellegzetes személyiségeiről, az itteni életről és környezetről. Néhány évet leszámítva a festő csaknem egész életét ebben a faluban élte le. A templommal szembeni lelkészlakban született 1855-ben. Apja ugyanis Alsóesztergály evangélikus papja volt. A festő sírja a község temetőjében van. Sajnos, elhanyagolják ezt is a helybeliek, mint ahogyan jeltelenül áll a festő esztergályi szülőháza is. A másik Esztergály evangélikus templomában is őriznek egy oltárképet Kubányitól. Felsöesztergály szintén a királyi udvarnokok ősi lakhelye volt. Mocsáry Antal említi, hogy a helység a XIII. században mezővárosi rangra emelkedett, s akkor még vár is állott itt. Nógrád megye monográfiájában olvassuk, hogy „Strahora várának romjai Felsőesztergály mellett még láthatók". Karácsonyi Sán-Alsóesztergály műemléktemploma dór történész is úgy tudja, hogy Sztrahora vára Esztergály község határában volt. Nagy Iván ugyanakkor Füleknél lokalizálja ezt a váraf. Újabban a fiatal magyarországi történész, Pálmányi Béla derítette ki, hogy az oklevelekben a XIV. század elején említett „Ztrahura" vára nem azonos a tatárjárás előtt valószínűleg lerombolt felsőesztergályi várral. Sztrahora vára ugyanis Hollókő közelében épült hajdanán. Felsőesztergály jeles szülötte Hummer Nándor (1856—1910) történész és pedagógus. aki a humanizmus és a kereszténység koráról írt fontos történelmi és művészettörténeti tanulmányokat. Észak-Nógrád apróteiepülései Az egykori Gácsi járás északi felében néhány apró települést talál az utazó. Ma három járás találkozási pontja ez a vidék. A hetvenöt lélekszámú Alsótisztás hegyektől övezett keskeny völgyben fekszik a mai Zólyomi járásban. A szlovák falu evangélikus templomának harangja még 1595-ből származik. A népi hagyomány a Hrádok nevű erdő egyik sziklájába vájt odújáról azt tartja, hogy 1663-ban, a török világban a túrmezei (a falu azóta megszűnt) evangélikus lelkész benne talált menedéket üldözői elöl. Felsőtisztás szintén a Zólyomi járás faluja, ötszáz szlovák lakossal. Katolikus temploma 1772-ben. az evangélikus pedig 1857-ben épült. Századunk elején a község még körjegyzőségi székhely volt. A harmincas években épült a Felsötisztás —. Divényhuta közti útszakasz, melynek épitőmunkásai 1936. március 6-án — csatlakozva a vidék építő munkásaihoz — sztrájkba kezdtek. A nagyobb béreket s a dolgozók biztosítását követelték ők is. Madácsi a mai Losonci járásban, a Tiszovnyik patak mentén fekszik. A középkori oklevelekben Madarszka, Maracska néven emlegetik a falut, amely 1461-ben a somosköi várhoz tartozott. A kősziklák közti keskeny völgyben települt község határa a múlt században is kies és „sovány" volt; lakosai ezért az alföldre jártak le aratni és csépelni. A felsötisztási hegyek alatti Veres nevű településnek, amely ma a Nagykürtösi járás legkisebb falucskája, csupán 35 lakója van. A háború után mégis szinte évtizedenként osztoztak rajta a területrendezök. 1960-ig a Kékkői, majd nyolc évig a Zólyomi járáshoz tartozott; 1968-tól pedig közigazgatásilag a Nagykürtösi járás települése. A kisközség 1800 körül épült haranglábját, amely egybeépült a tüzoltószertárral, műemlékként tartják számon. Középmagas hegyháton, csodálatos természeti környezetben fekszik az egykori Gácsi, illetve a mai Losonci járás gazdag művelődéstörténeti hagyományokkal rendelkező települése, Ábelfalva. A XIV. század első felében említik először okleveleink; 1461- ben pedig már Somoskö várának tartozéka. Később a Balassák, a Forgáchok és a Zichiyek ennek a falunak is az urai. Régi gótikus temploma a papiakkal együtt 1824-ben leégett. A mait 1826 és 1828 közt emelték; 1 900-ban pedig Sternlicht Lipót épített itt úrílakot. A községbe látogató még találkozhat itt az egykori népi kultúra emlékeivel, pontosabban a népi építészet alkotásaival. A temetőben pedig több értékes, XIX. századi, díszített síremléket látni. Ábelfalva jeles szülötteiről és egyebekről 1700-ban Ábelfalván született Mikoviny Sámuel, a XVIII. század legkiválóbb magyarországi matematikusa, mérnöke, gyakorlati és elméleti térképésze. (Az egyes szlovák
