A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-21 / 38. szám

jOl összeszoktunk. Körülbelül azonos nagyságú a vendégkörünk. Úgy há­romezer ember fordul meg itt havon­ta. Nemcsak somorjaiak, hanem kör­nyékbeliek is. Sokan azt hiszik, hogy kozmetikushoz a kiváltságosok, a „nagyságák" járnak, de ez nem így van. A vendégeink többnyire család­anyák és műszakokba járó nők, nekik az a fontos, hogy a bevásárlás mel­lett egy kezelésre is bejöhessenek, vagy ha várni kell, akkor a közeli boltban bevásárolhassanak. Ezt is fi­gyelembe kell venni a hely kiválasz­tásakor. Az új épületben kicsi az a helyiség, amelyet felkínáltak. Ott nem fér el három-négy ágy és két karosszék. Márpedig ennyire szükség van ahhoz, hogy a munkaidőm egé­szét kihasználjam. És két órát nem várhat egy vendég az ágy üresedésé­re. Elfoglalt asszonyok a vendégeim, hiábavaló üldögéléssel, várakozással ma már senki sem tölti idejét. Min­den bizonnyal nagyon alaposan csök­kenne a vendégkörünk a helyváltoz­tatás miatt. Akkora kockázatot nem vállalhatunk, de ezt a helyiséget, il­letve helyiségeket, a váróval együtt, szívesen bérbe vennénk. Tárgyalási alapnak az az összeg, amelyet a ta­vasszal megadott számvetésben fel­tüntetett a vállalat, nekünk megfelel. És gondolom a pedikűrösnek is meg­felelne. Hozzá nemcsak a somorjaiak járnak. — Most, amikor mindenki gazda­ságosságra törekszik, amikor minden talpalatnyi árusító helynek ára van, kifizetődő lesz hármuknak a három helyiség? — A kozmetikai részlegbe a szol­gáltatások bővítésével akarunk új vendégeket becsalogatni. Tapasztalt magyarországi kollégáktól tanulunk. Új eljárásokat, új módszereket is be­vetünk majd. Kozmetikumokat is árulnánk, a vendéget kávéval, üdítő­vel kínálnánk. Ajánlkozik egy mani­kűrös, aki minden másnap kézápo­lást vállalna. Megvalósítható ötle­tünk van több is. Nem árulom el, nehogy ellopják, manapság a jó ötlet is aranyat ér. Annyit megígérek, hogy semmi olyan tevékenységet nem fo­gunk folytatni, amellyel a szolgáltató vállalat számára konkurrenciát te­remtenénk. Ennyi valós alapja van a Somorján terjedő mendemondának. Remélem, hogy a bérleti szerződést mielőbb megkötik és az extrém ajánlatokból ésszerű kompromisszum születik. Tartok azonban attól, hogy a szerző­dő felek belépnek egy olyan ördögi körbe, amikor a bérleti díj már megfi­zethetetlen, és akkor a kozmetika és a pedikűr nem önállósodik, és a dol­gozóknak felmondani sem lehet és a szolgáltatást megszüntetni sem sza­bad. Akkor pedig marad a vesztesé­gesség és semmire sem volt jó ez a huzavona! Esetleg mégis igaz a fáma és valaki bisztrót akar ott nyitni ? FISTER MAGDA Méry Gábor felvételei Tíz nap Jabloncán Táborozni jó. Különösen akkor jó, ha jó az idő, ha szép a környezet, ha jó a koszt, ha jó a program ... Augusztus elején nagyon jó volt az idő. Tán nem is egy, de két nap sütött az égről. Rozsnyó környéke gyönyörű, ezt az idelátogató turisták ezrei is bizo­nyíthatják. Irma néni, Ica és Valika (a gyerekeknek már ők is nénik) pedig már évek óta lesik kosztügyekben az egy­két hétig Jabloncán táborozó kicsik és „nagyobbacskák" óhaját. És teljesitik. Lovunk, a „Fehér Hattyú", amely a jó öreg „Vilmát" váltotta fel a Szőttes és a táborlakók fuvarozásában, Józsi (bácsi) kocsissal hol itt, hol ott tűnt fel. A jelentések szerint látták Késmárkon, Dobšiná környékén, a festői szépségű Sztracená völgyében, Kassán, Torna Játék a domboldalon Hol volt. hol nem volt. volt egyszer egy vaddisznó pata jobb mint a fiúké (no jó, időn­ként) ... A Satumusnak pedig gyűrűje van. Csak nagyon gyorsan eltűnik a távcső látszögéből. Gyorsabb, mint a focistáink egynémelyike (a tábori csa­pat tagjaihoz hasonlítottam). Mindent egybevetve: kellemes napo­kat töltöttünk ismét a jabloncai vadász­házban a helybéli — a büszke Sólyom nevet viselő — vadásztársulatnak és Géza bácsinak, a ház gondnokának kö­szönhetően. Jó lenne most azzal zárni, hogy vi­szontlátásra jövőre. Ám, hogy a tábori zászlót helyettesítő szőttesre rákerül-e az 1991-es évszám, az sok mindentől függ. Függ a szakszervezet jövőjétől (mondjuk összefügg vele), anyagi lehe­tőségeinktől (a Csemadokétól is), stb. Egyet viszont tudok: az anyagilag hoz­záférhető tavaszi-nyári kirándulásokat, táborozásokat — főleg a nagycsaládo­Még ma is élne. ha nem olyan ügye­sek a jabloncai vadászok váránál. A már emlegetett jó időnek köszönhetően többször láthatták a rozsnyói strand előtt is. Bizony mege­melkedett a vizszint, amikor az amúgy is zsúfolt medencébe még negyven-öt­­ven gyerek és néhány felnőtt beleug­­rott. (Az igazsághoz tartozik, hogy a jelentősebb vízkiszorítást a felnőttek lu­bickolása okozta, pedig különítmé­nyünk legsúlyosabb — egyetlen szakál­las — tagja valamilyen átlátszó indokkal mindig kimaradt a pancsikolásból. Se­baj, így legalább megmenekült Rozsnyó az árvíztől.) Jelenlétünknek főleg a rozsnyói strand csokoládés-tejszínha­­bos palacsinta árusai, a dinnyések meg a lángossütök örültek leginkább. Most egy évig várhatnak a jó „boltra". Az üdítöfélék fogyasztásáról nincs áttekin­tésünk, azt viszont tudjuk, hogy néhá­­nyan megkóstolták a fürdő (reméljük csak) klóros vizét... Kellemesek voltak a környékbeli tú­rák, a művelődéstörténeti és természet­­védelmi témájú beszélgetések. Vérre­­menö a számháború, a lányok focicsa­A vendégszerető falu — Jablonca sok — igényelni fogják. A kedvező meg­oldásokban bízva tehát mégis így feje­zem be: viszontlátásra jövőre Jablon­cán (és másutt, más táborokban)! (görföl) fa szerző felvételei) 5

Next

/
Thumbnails
Contents