A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Még mindig: Kelbe nekünk egyetem ? A Komáromi Egyetem létrejöttének szükségességét már sokan vitatták e lap hasábjain, de a vita mindaddig felesleges, amíg a legérintettebbek, a Nyitrai Pedagógiai Kar hallgatói nem mondják el véleményüket. A legutóbbi vizsgaidőszak alatt száz megkérdezett közül kilencvenhárman támogatták, ketten ellenezték az egyetem létrejöttét, ötöt pedig nem érdekelt a kérdés. Négy főiskolást bővebb interjúra is felkértünk. E s 8 O (/) cc O ® £ c 2 « ffl 2 ■= tő <« >■ o 05 -5C 1 s — Szükség van erre a főiskolára, bár sokan nem értik meg, hogy ez nem egy önálló egyetem lenne, hanem a Nyitrai Pedagógiai Kar szárnya alá tartozó „fiók". Megváltozhatna az oktatás menete, hiszen Komáromban nagyobb lehetőség lenne a szükséges magyar nyelvű irodalom beszerzéséhez. Nyitrán ugyan van könyvtár, de magyar irodalomból nagy a hiány ezért a tanulmányainkhoz szükséges szakkönyveket Magyarországról szerezzük be. Én személy szerint szívesen járnék színházba, magyar nyelvű előadásokra, de itt Nyitrán csak elvétve van erre lehetőség, ha a Komáromi Jókai Színház idelátogat. Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a szakos hallgatók Érsekújvárba, az 1—4-esek pedig Nagycéténybe járnak gyakorlatra. Komáromban helyben volnának gyakorló magyar tanítási nyelvű alapiskolák, meg persze gimnázium is. Az óráink száma természetesen nem csökkenne, sőt növelni lehetne a magyarórák számát! — Személy szerint'a Komáromi Magyar Egyetem megvalósítását támogatom, annak ellenére, hogy az ország legkeletibb részéről, Nagykaposról vagyok, s a Komáromba való átköltözés némi nehézséget okozna az utazást illetően. Ez viszont elhanyagolható probléma, hiszen a fő dolog az, hogy végre mindenki az anyanyelvén tanulhatna, bár a szakom szlovák-filozófia. Itt nincs megkülönböztetve a magyar, illetve szlovák tagozat, de ketten a csoportból magyarul tanulják a pedagógiát és a pszichológiát. Ha esetleg átköltöznénk Komáromba, az iš lehetséges lenne, hogy a fő tantárgyunkat, a filozófiát is magyar nyelven tanítanák nekünk. Célom az, hogy tanulmányaim befejezése után magyar iskolában tanítsak magyar gyerekeket szlovák nyelvre. Megfizethetetlen dolog az, ha valaki a tudást az anyanyelvén sajátítja el. s ez főleg nálunk, jövendő pedagógusoknál fontos, mert mi kell, hogy felébresszük majd a gyermekekben a nemzeti öntudatot. — Az átköltözésnek vannak előnyei és hátrányai is. Előnye, hogy helyben lennének a gyakorló iskolák, a város lakosságának nagy része magyar nemzetiségű, csak egy hídon kell átsétálni, s máris Magyarországon vagyunk, ahonnan beszerezhetjük a könyveket, látogathatnánk a magyar nyelvű kulturális programokat. Negatívum, hogy Nyitrán teljesen szlovák környezetben vagyunk. De nem szakadhatunk ki innen sem, mert az ittlétünk azt jelzi, hogy mi vagyunk, nem a holdról jöttünk, s nem nyereg alatt puhítjuk a húst. így a szlovák hallgatók többet tudnak rólunk, mintha ök is külön lennének. A legjobb lenne, ha egyszerre két tényező érvényesülne: a magyar környezet elengedhetetlen, szlovákul viszont meg kell tanulnunk, a nyelvoktatást intenzívebbé kellene fejleszteni. A hangsúly nem a szlovák irodalom begyömöszölésén van, hanem a társalgáson. Én Komáromból vagyok, nagyon nehéz lenne most összehasonlítgatni, hogy milyen lenne ott az egyetem. Mert egy kis városkáról van szó, mely sík vidéken terül el, körülötte az erdőket sikerült kiirtani, maradtak a szántóföldek. S ha már annyiszor emlegetjük a magyar nyelvű művelődést, nézzük meg, vajon hányán szántak arra időt Nyitrán, hogy részt vegyenek az énekkar vagy a színjátszó csoport munkájában, tánccsoportban, hányán segédkeztek a kollégiumi rádió magyar szerkesztőségének. Mert sokan csak kötnek az ágyukban, meg órák hosszat bámulják a videót. Egyedül a JUGYIK (Juhász Gyula ifjúsági Klub — a szerkesztőség megj.) biztosította a magyar nyelvű művelődést, de sajnos ez iránt sem volt kellő érdeklődés. Kíváncsi lennék, ha Komáromba átmegyünk, vajon ki fog ott színházba járni? Ezen is el kéne gondolkodni. Ha mégis választanom kellene, Komáromra voksolnék, de csak azért, hogy egy magasabb színvonalat megteremtsünk ott. — A magyar egyetem létrehozását támogatom, hiszen egy magyar etnikumból nőné ki magát, nem lenne korlátozva a magyar nyelv használata. Itt ha valaki intézkedni, vásárolni akart, csak szlovákul tudott érvényesülni, ami talán annyi pozitívumot hozott, hogy gyakorolhattuk a nyelvet. Ám ha egy ilyen lehetőség előttünk van, akkor ezt használjuk ki! Magyar környezet, gyakorlóiskolák jelenléte, az anyaállam közélete, színház, stb. Remélem, hogy a hallgatók nagy részénél az ügy támogatása nem csupán rövid fellángolást jelent, hiszen elsős korom óta sok minden változott. A JUGYIK vezetősége is jobb előadókat hívott annak idején, mára kissé eltunyultunk. Teljes mértékben azon vagyok, hogy ez az egyetem Komáromba kerüljön, hiszen sok minden biztosítva van ahhoz, hogy ott egy jó színvonalú oktatás folyjon, ami olyan pedagógusokat enged szét védőszárnyai alól, akik a színvonalas oktatást az alap- és középiskoláinkban is bevezetik. S persze támogatják a magyarok ügyét. KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei Járd ki lábam, járd ki most... A Csemadok lévai alapszervezetének ütöttkopott székhaza körül rengeteg gyerek, magyarok, szlovákok, a környéken lakók, háromtól tizenöt évesig. Nem csoda, a nyitott ablakból hívogató zeneszó hallatszik, s a gyerekek közül a szerencsésebbek, az ablakban csüngök láthatják is. ami odabent, a teremben történik. Ott pedig a Garam Menti Népi Együttes próbája folyik, immár második órája. — Léván nagy hagyományai vannak a népi táncnak — kezdi Halász Gyula, az együttes koreográfusa a beszélgetést, amelyre a próba után kentünk sort. — Már 1947 őszén is fellépett a városban egy saját táncegyüttes, esztrádmüsor keretében, bár ez még nem néptánc volt, inkább társastánc-egyvelegnek nevezném. A valódi néptánc megjelenését 1954-töl számíthatjuk, amikor Búra István, aki addig a Népes tagja volt, hazajött és itthon csoportot alakítva folytatta addigi ténykedését. Azóta kisebbnagyobb megszakításokkal, néhány hullám-A demokrácia jegyében Orbán Dezső az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság elnöke. A gyengéd forradalom ebben a városban is elindította a változásokat. A polgármester ambiciózus fiatalember, aki tudja, hogy a jelenlegi képlékeny, kiforratlan helyzetben egy dolog mindenképpen nyilvánvaló: az emberségesebb jövő érdekében a társadalomnak újjá kell élednie. Minden kis községben, városban a demokráciának, a toleranciának kell uralkodnia. Bár sokszor ez még gyerekcipőben jár. 6
