A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

Románjában a műemlékekhez való viszony is. Számunkra érdekes és tanulságos az a tény, hogy a Romániai Művelődésügyi Minisztérium keretében kisebbségi ügyosztály nyilt, amely műemlékvédelemmel s a múzeumokkal foglalkozik.

— A decemberi események után alakult közigazgatási szervek közül ezen a tárcán dolgozták ki a legjobb, legmeggondoltabb koncepciót — mondja a nemzetiségi ügyosztály dolgozója, Csortán Ferenc miniszteri tanácsos.

Arról van ugyanis szó. hogy a soknemzetiségű Romániában minden nemzetiség sajátos kultúrát képvisel, s ez rányomta bélyegét az ország kulturális fejlődésére. Így a műemlékekre is. Ne feledjük: Romániában 14 (nemzetiségként elismert) nemzetiségi kulturális szervezet van, nevezetesen a cigányok, magyarok, németek, ukránok, lipovánok (= óhitű oroszok), muzulmánok (tatárok, törökök), szerbek, szlovákok (és csehek), bolgárok, zsidók, lengyelek, örmények, görögök és albánok szervezetei. Ezen népek hagyományai, kulturális teljesítménye sokszínű, gazdag paletta, amelynek megőrzése (a nemzetiségi túlkapásoktól itt eltekintve) országos érdek, hiszen gazdagságot, kölcsönös gazdagodást jelent.

A diktatúrának persze nem volt érdeke az ilyen szivárványszerü sokszínűség, mivel minden diktatúra arra törekszik, hogy minél jobban kezében tarthasson minden szálat, amely az ország életét mozgatja, márpedig egy gazdag sokféleségben, amely jellegénél fogva autonóm, öntörvényű fejlődést tételez föl, ez nem lehetséges. A romániai falurombolás tehát a diktatúra logikus következménye, mivel a falu volt még az a bástya, amelyet nem ellenőrzött totálisan. Különben a fejlődés nálunk is hasonló volt, talán csak nem annyira átlátszóan cinikus. A kommunista diktatúra nálunk is elsősorban az értelmiséget számolta föl, a középosztályt, következett a munkásság, majd a parasztság, amely az erőszakos kollektivizálás ellenére még mindig bizonyos értelemben független maradt. Mert nálunk is volt falurombolás: voltak falvak, amelyek nem voltak központiak, nem voltak perspektivikusak, s szépen lassan „önmaguktól" sorvadtak. Ez az eljárás türelmesebb, időigényesebb volt — de volt.

A kondukátornak viszont nem volt ideje. Ö nem egy — több piramist akart építeni magának. S bár a külsőségekre is ügyelni próbált, a lóláb alaposan kilógott. A romániai falurombolás lényegében „meghirdetett társadalomátalakítási program volt” (Csortán), amely, mint már céloztam rá, Románia falusi lakosságának gazdasági, erkölcsi és kulturális autonómiájának teljes fölszámolását célozta, miután a városi lakosság (munkások, értelmiség) már teljesen ki volt szolgáltatva a totalitárius hatalomnak.

Az úgynevezett területrendezési koncepciónak az indokrendszere egyértelműen pozitív volt: félreeső, a fejlődésből kimaradt települések lakosságának életkörülményeit kívánta volna javítani azáltal, hogy városiasodó helységekbe telepítette volna őket, ahol jobb ellátás és munkalehetőség lenne. A koncepció azt hirdette, hogy ezáltal a falvak, temetők, templomok helyén sok ezer hektár termőföld szabadul föl a mezőgazdasági termelés számára, stb. Az ilyen jóakaratú gondoskodással utólag már persze kár pörlekedni, hiszen nem sok belátás kell ahhoz, hogy nem megy ez így: idén elviszem a házat, jövőre pedig búzát termelek a helyén.

A falurombolásról sok rémhír terjedt el, kizárólag magyarellenesnek is mondták. Tény viszont, hogy elsősorban Bukarest környékén romboltak le több falut, s a lakosságot néhány szintes, kis alapterületű lakótelepi komfortnélküli lakásokba költöztették (komfortnélküli annyit jelent, hogy nincs a házban folyóvíz és csatornázás). Ezt még a paraszt esetleg elviseli, de azzal, hogy ily módon fölszámolták az önálló háztáji gazdálkodást, a szó szoros értelmében kihúzták a lába alól a talajt. A román fővárosban ez oda vezetett, hogy a piacokról eltűntek a kisárusok, s notórius élelmiszerhiány jött létre. A mesterségesen földuzzasztott városok nem voltak fölkészülve a hirtelen megnőtt lakosok sokaságára, s ez nem csupán Bukarestben vezetett az életszínvonal rohamos romlásához. A falurombolás tehát az egész román társadalmat érintette, romba is dőlt

7. Magyargyerömonostor román kori temploma

2. A templom szószéke

Ezt a hegyek közé bújtatott műemléket nem fenyegette közvetlen veszély.

3. Népi együttesek gyermekfesztiválja Kolozsvárott — fölvonulnak a román gyerekek

4. Fölvonulnak a magyar gyerekek, a hagyományőrzés, népi kultúra ápolása testvériesen egymás mellett — ez is Románia

az egész ország. Mindamellett az is tény, hogy az ilyen akciók a kisebbséget — anyanyelvétöl függetlenül — érzékenyebben érintik; Romániában ez még azzal párosult, hogy elsősorban a magyarok ellen páratlan cinizmussal jártak el.

Valószínűleg az európai fölhördülés, az Action villages roumains (= román faluakció), amely Belgiumból egész Nyugat-Európában elterjedt, lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a hatóságok lassították a program lebonyolítását, de nyilván az is mérvadó volt, hogy a román gazdaság nem is rendelkezett olyan kapacitással, hogy ezt végrehajtsa.

— Utólag azt is látjuk, hogy ez a területrendezési koncepció váltotta ki a román műemlékvédelmi intézet fölszámolását 1977 decemberében — mondja Csortán Ferenc. — Márpedig az magas színvonalon, mély tudományos megalapozottsággal dolgozott.

Erre ugyanis azért volt szükség, hogy a fáraói építkezések céljából akadálytalanul tüntethessenek el fontos műemlékeket. Csak magában Bukarestben több mint 30 templomot romboltak le, köztük a Vácárest-kolostort is, amely pedig az egyik legértékesebb román műemlék volt. A román kultúra számára ez annyira fontos épület volt, hogy most fölmerült újraépítésének gondolata.

De Romániában sok minden van, amit újra kéne építeni. A decemberi események után az új Románia építését megcélzó hatóság egyik legsürgősebb tennivalója épp a romboló folyamatok leállítása volt.

hiszen ez az egész társadalmat sújtotta, így értelmezhető az áprilisban újraalapított román műemlékvédelmi hatóság megszervezése. Megalakult a műemlékek és történelmi települések bizottsága, amely a Művelődésügyi Minisztérium mellett (tehát nem annak alárendelve) működik mint döntéshozó és tanácskozó testület.

A romániai műemlékvédelem jelenlegi fö feladatai tehát a következők: fölmérni a műemlékeket ért veszteségeket, a szervezeti problémák megoldása, a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok újraélesztése és kiépítése, valamint más országokban működő műemlékvédelmi szervezetekkel való együttműködés. Ennek értelmében a cseh-szlovákiai műemlékvédelmi szervekkel, hatóságokkal, múzeumokkal is szívesen együttműködnének, igénybe véve a kapcsolatok minden szintjét, módját és változatát. Ez nem föltétlenül egyoldalú segélynyújtást jelent, hanem elsősorban kölcsönös gazdagodást. Arról nem is beszélve, hogy Románia műemlékei Európáéi is, így a mi kincsünk is, tehát a mi érdekünk is, hogy megmaradjanak. Bár további sorsuk elsősorban Romániától függ, az ottani anyagi lehetőségektől, s a szakemberektől, akik a munkában részt vesznek, rajtunk is múlik, mekkora figyelemmel, érdeklődéssel követjük a romániai műemlékvédelmet, így ébren tartva e mérhetetlen gazdagság megmentésének gondolatát.

AICH PÉTER