A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
Változások a vevők rovására Gond lett Izsán, ami soha nem volt gond, a víz, különösen az ivóvíz, az öntözés is szinte lehetetlenné vált, a kerteket csak szakaszosan lehet öntözni, a talajvíz szintje is észrevehetően csökkent, ezt legjobban a kutak mutatják meg. A szövetkezetnek van öntözőberendezése és vize a Zsitvából, az izsaiak azonban attól félnek, hogy elfogy a víz a kútjaikból, és akkor mi lesz? Már nem egy ilyen kút van a faluban! Most persze a szárazság is ijesztően közrejátszik, régen nem esett az eső, rettenetesen szomjas a. föld, ne adja az Isten, hogy a letarolt, kaviccsal és betonlappal sivárított ártéri terület kiszárítsa és tönkretegye az izsai kutakat! A falu népe nem érdemelné meg a kutak vizét nélkülöző sorsot. Mindeme töprengtető gondolatok papírrá vetése után jegyzem még le a községről, hogy ezernyolcszázötven lakosa van, az emberek egy része a szövetkezetben dolgozik, a többiek Komáromban, a hajógyárban és más üzemben, magyar alapiskolája nyolcéves, szlovák alapiskolája 1—4. osztályos, körzeti orvosa,*fogorvosa, időszakos rendeléssel nőgyógyásza és gyermekorvosa is van a falunak. — Az ivóvíz pótlására kutat fúrattunk — mondja Hugyec Matild. a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Tizenöt liter vizet ad másodpercenként, s a szükséges vizsgálatok elvégzése után rákapcsolják a vízvezeték-hálózatra. Magam is kíváncsi vagyok a letarolt Duna-partra. Bizony, szomorú a látvány. A fürdőzők úgy ülnek a kopár, kavicsos parton, mintha nem akarnának hinni a szemüknek. — Pótolni kellene a sok kiirtott fát! — mondják a körülöttem állók. — A fák már a községben vannak. Várunk a jelre, hogy elkezdhessük a kiültetésüket. Sajnos, még mindig nem tudjuk, hogy hová ? Még mindig nincs készen a terv. Ami kár történt itt, azonnal nem hozható helyre. Úgy néz ki az ártéri terület, mint a repülőtér. A parti rész fölfelé, majdnem két kilométer hoszszúságban, betonlapokkal kirakva ... Fásítani, a Duna-part régi képét viszszaállítani, erre ösztönzi az izsaiakat a lehangoló vagy inkább kétségbeejtő sivárság. Forrón tűz ránk a nap, és ha a hőség le is csendesíti a mozgást, a képzeletet nem lustítja el. — Nekem olyan elképzelésem lenne, hogy csináljunk a letarolt Dunaparton kis sportparadicsomot. Szabadtéri mozit is lehetne tervezni ide. Persze, az elképzelés megvalósításához pénz kell s megint pénz. Talán maszek vállalkozó vehetné kézbe a dolgot... Zöldek Pártja van a faluban. Még kevesen vannak, de nagyon népszerűek, tetszik az elszántságuk. Minden izsaival egyetértésben szeretnék újra széppé tenni a Duna-partot. Olyanná, amilyen mindig is volt. MÁCS JÓZSEF Fotó: J. Dube ň Nem tudom, kiszámította-e már valaki, hogy mennyi időt, pénzt veszítünk a felesleges várakozásokkal, a hiánycikkek hajszolásával, hányán maradnak távol munkahelyüktől hivatalos ügyek intézése miatt, mert munkaidőn túl szinte semmit sem lehet elintézni. Őszintén örülök — és velem együtt még nagyon sokan — a hazánkban végbement változásoknak. Helyes, hogy áttérünk a piacgazdaságra, széles teret adunk a magánvállalkozásoknak, hogy akinek kezelába-esze ép, van ereje és pénze, olyan üzleti tevékenységbe kezdhet, amilyenbe akar, ez azonban nem olyan egyszerű. Valamilyen tervezésféle nem ártana. Ugyanis egyre aggasztóbbnak látom a helyzetet fővárosunkban, Pozsonyban. Ha az ember végigmegy a belváros utcáin, egymást követik a bezárt üzletek. Helyes dolog, hogy felújítunk, átalakítunk, tatarozunk mindent, de gondolni kell arra is, hogy az élelmiszerüzletek például a legfontosabbak, nem lehet mindent bezárni. Azzal senki sem törődik, hogy például hétfőn a belvárosban jóformán az alapvető élelmiszert sem lehet megvenni. Katasztrofális a helyzet a lakótelepeken is, ahol az amúgy is kevés élelmiszerbolt olyan nyitvatartási időt szab meg magának. hogy délután, amikor az emberek hazajönnek a munkából, zárva van. A különleges nyitvatartási időt azzal indokolják, hogy a dolgozók a rendes szabadságukat töltik. Érdekes, hogy ilyen indokkal a sörözőket, kocsmákat még egyszer sem láttam zárva, pedig azok szombaton, va-A pedagógus megfelelő segédeszközök, vagyis képek, térképek, diafilmek, régi sajtótermékek, esetleg a témával kapcsolatos tárgyak bemutatásával, illetve az anyaghoz kapcsolódó történetek elmondásával olyan kapcsolatot teremthet a tanulókkal, hogy azok maguk is szívesen hoznak az órára érdeklődésre számot tartó tárgyakat. A gútai Május 1. Utcai Alapiskola tanulói hoztak már a történelemórára a sok szép vásárolt, vagy kölcsönzött könyvön kívül régebbi sajtótermékeket, a régi parasztgazdaságok és háztartások kellékeit, valamint régi pénzeket. Az utóbbiak között kettő olyan is volt, amelyek okvetlenül számot tarthatnak az olvasók érdeklődésére (az elsőt Nagy Ildikó, a másikat Terbák Gusztáv hetedikes tanuló hozta az iskolába). 1. Márk-tallér Ez a szép és hatalmas ezüstpénz a régi Velencei Köztársaságból származik. A Gútán, szántás közben előkerült pénz leírása a következő: Az aversen (előlapon) liliomos kereszt, körirattal: FRANC ERIZZO + DVX + VEN. (Franc Erizzo, Velence fejedelme, illetve dozséja). Alul a vésnök sárnap is nyitva vannak. Ilyen indokkal zárt élelmiszerboltot vagy üzletet, más országban sem láttam! Hol vásárol ilyenkor a dolgozó nő? Két lehetősége van; vagy cipeli a város túlsó végéről a bevásárlást, vagy éhezik a család. A második lényeges kérdés az áruellátás. Az elmúlt rendszerben mindenkinek természetes volt, hogy hiánycikket csakis ismerős által tudott beszerezni, a másik megoldás a délelőtti sorbanállás volt, amikor hozzák az árut. A helyzet most sem rózsásabb; most is délelőtt hordják szét az árut a hentesnél, a zöldségesnél, ami annyit jelent, hogy a dolgozó ember semmihez sem jut, csak bosszankodva veszi tudomásul, hogy az áru délelőtt elfogyott. Kik azok, akiknek van idejük naponta lesni az áruszállítót meg sorbanállni? Miért nem lehet például délután szállítani, hogy mindenkinek jusson? Említenem kell még a vendéglátást. Ismétlem, helyeslem a változásokat, de az iparengedélyek kiadásánál valamilyen rendszernek kellene lenni. Ugyanis a vendéglátás fővárosunkban szombat-vasárnap egyenlő a nullával, nem lehet sehol az utcán falatozni, minden zárva, az olyan turista, aki nem akar kávéházba ülni, egyszerűen nem jut hozzá olcsó enni- vagy innivalóhoz. Kivételt képez néhány söröző, kocsma. Ebben a kérdésben úgy lehetne javulást elérni, hogy megengednék a magánvállalkozóknak, tarthassanak nyitva korlátlan ideig. Vagy talán nem is kell hozzá engedély, csak kényelmesek va-A TANULÓK RÉGI PÉNZEI nevének kezdőbetűi: G. C. A reversen (hátlapon) Velence védőszentjének, Márknak az oroszlánja látható címerpajzsban. Körirata: SANCTUS MARCUS VÉNÉT (VS). Alul az értékmegjelölés: 140. A nem pontosan köralakú érem max. átmérője 43 mm, súlya 30,7 g. v 2. Római kis bronzpénz A II. Constantius Flavius Julius, római császár uralkodásának idejéből (i. sz. 337—361) származó, tehát több mint ezerhatszázötven éves, kb. 25 mm átmérőjű, Esztergomból ajándékozott pénz leírása a következő: gyünk? Talán nem is a fogyasztó a fontos, hanem az, hogy mennyi pénz jön a kasszába? Bizonyára a saját kasszánk a legfontosabb, de valahol gondolni kell arra is, hogy fővárosunk a nemzetközi turistaforgalom útkereszteződése és éppen ebből a szempontból lenne fontos a vendéglátás biztosítása a hétvégeken. Még szólni akarok arról is, hogy nem tartom helyesnek a számtalan presszó kinyitását sem. Főleg a lakótelepeken. Bezárják például a zöldségest vagy az élelmiszerboltot és nyitnak helyette presszót, ahol szombat-vasárnap csak egy két ember lézeng. Azért említettem a presszókat a lakótelepen, mert most hallottam, hogy lakóházunktól, ablakunktól tíz méterre borozót-presszót épít egy magánvállalkozó. Nem tudom, hogy ez a környező házak lakóinak jó lesz-e, fognak-e oda járni, egy biztos, hogy a mi lakóházunk nyugalmának vége. És mit tehetünk ellene? Semmit. A nemzeti bizottság a tiltakozások ellenére kiadta az engedélyt. Mi a megoldás? Semmi. Fő, hogy becsukták a fodrászüzletet, nincs konfekcióüzlet a környéken és az élelmiszerboltban sorakozni kell. Sajnos, mindaz, ami jó, ami kell, nagyon nehezen indul. Ezért kellene a magánvállalkozások megindításakor a tervezés, hogy a kisüzletek, vállalkozók érdeke nemcsak az legyen, hogy a befektetésük minél előbb megtérüljön, hanem, hogy ez az egész vevőtársadalom javát szolgálja. PLOCZEK M. ERZSÉBET A pénz előlapját (averset) a császár mellképével díszítették. Rajta a hosszúkás arc balra tekint. A vállon a paludamentum, vagyis a köpeny része látható. A császár arcba és nyakba fésült haját gyöngyös diadém díszíti. Az előlap körirata: DN CONSTANTIUS PF AUG. Ebben a D/ominus N/oster/ a mi urunk, a P/ius/ F/elix/ a kegyes, szerencsés, az AUG-usztus/ pedig olyan személy megjelölője, aki szent, sérthetetlen és az isteni méltóság birtokosa. A hátlapon Virtus, vagyis a vitézség és bátorság istene látható, amint éppen egy lovon ülő barbárt öl meg fegyverével. A római istenség fején sisak van, bal kezében pajzsot, jobbjában lándzsát tart. A hátlap körirata: FEL TEMP RE PARATIO. A köriratban a FEL/icissimus/ a legszerencsésebb, a TEMP-erator/ az előkészítő, és a Reparáció a helyrehozás, felújítás. Ezek a dicsérő szavak nem meglepőek a szakemberek és az éremgyűjtők számára. Ök tudják, hogy az akkori római csiszárok szerették magukat az egekig magasztalni. TOK BÉLA Fotó: Bíró Béta ___________ R
