A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-31 / 35. szám

fogoly. A feltett kérdéseket tehát mindenki jól érthette, hisz magyarul hangzott el. Igen ám, de bizonyos bonyodalmat okozott a nemzetiségi hovatartozás bevallása. Valami­lyen szalmaszál fogódzóként a civilek leg­többje csehszlovák nemzetiségűnek vallot­ták magukat. A tolmács majd mindenkinek elmagyarázta, hogy ilyen nincs, valaki vagy cseh, vagy szlovák, esetleg más, tehát ma­gyar illetve más nemzetiségű. Az emberek komoran néztek maguk elé, nagyokat hüm­­mögtek, azonban makacs kitartással tovább­ra is azt hajtogatták, hogy ők pedig cseh­szlovákok. A vallatok pedig pokoli módszert találtak ki az igazság kiderítésére: megimádkoztat­­ták azokat a hadifoglyokat, akiknél kételyek merültek fel nemzetiségi hovatartozásukat illetően. Paradox módon éppen egy ateista katonai vezetésnek támadt ilyen ötlete, ezt azóta is igen furcsának tartottam. A mód­szert pedig másutt is alkalmazták, nem csu­pán nálunk. Valakinek nyilván eszébe jutott az a régi igazság, hogy az ember imádkozni és számolni rendszerint anyanyelvén szokott, így tehát szúrópróbaszerűen megimádkoz­­tatták azokat, akik kitartottak a csehszlovák, illetve bizonytalankodva a szlovák nemzeti­ség mellett. Ezeknek az „Otče náš"-t, azaz a Miatyánkot kellett elmondaniuk szlovák nyelven. Természetesen az újdonsült szlová­kok túlnyomó többsége megbukott ezen a keresztényi vizsgán. Ma sem tudom pontosan megmagyarázni miért, talán mert tizennyolc és fél éves fejjel hallgattam az előttem valló földjeim, a faj­­támbeliek hebegő, pirulástól sem mentes kínlódásait, mindez igen különös érzést vál­tott ki bennem. Akkor és ott nem tudtam persze olyan pontosan megfogalmazni, hogy az a groteszk komédia, amely előttem zajlik, szintén a menekvésnek a túlélésnek egyik fajtája. Csupán a megfoghatatlan szégyent éreztem valahol belül, amint láttam és hal­lottam ezeknek a sokat próbált és munkában oly sokszor kifáradt embereknek a vergődé­sét. A magam szégyenkezését fokozta az is, hogy a kihallgatást, lajstromozást vezető tisztek, altisztek és maga a tolmács is az előttünk zajló tragikomédiát hangos röhé­­cselések. csúfolódó megjegyzések, olykor pedig dühös kifakadások közepette végez­ték. Természetesnek tartom viszont, hogy az én lajstromba vételem igen gyorsan megtör­tént, miután azonnal közöltem, hogy magyar nemzetiségű vagyok, ám állampolgárságo­mat illetően azt válaszoltam, hogy föltehető­en újból csehszlovák állampolgár leszek, mert lakóhelyem a volt Csehszlovák Köztár­saság területén fekszik. A tolmács gyorsan fordított, a tiszt jegyzetelt, s pár perc múlva intettek, hogy mehetek. Egy darabig még ácsorogtam bent, s tapasztaltam, hogy utá­nam még néhány falumbelí hasonló módon vallott magáról. Ám a szovjet parancsnokság minden óvin­tézkedése ellenére néhány embernek vala­milyen ürüggyel sikerült megtalálnia a sza­badulás kiskapuit, s elengedték őket a szin­­nai lágerból. Pár éve mesélte el hosszadat­­másán a kaposi Géczi Kálmán, hogy őt és László öccsét hogyan készítette erre a be­szélgetésre egyik jó ismerősük, aki afféle bennfentes volt a lajstromozást végző irodá­ban. Igaz, az Otče náš-t nekik is egész éjjel magolniuk kellett, végül is mindkettőjüket hazaengedték Szinnáról. A nyilvántartásba vételről, vagy ahogy a foglyok átvéve az orosz szóhasználatot, a proverkáról pontosabb emlékei vannak az 1925-ben született nagykaposi Fedor Ist­vánnak, aki igen szívesen és alapos részle­tességgel mondta el az eseményeket. Fölte­hetően sokszor elmesélhette rokoni és baráti körben. (Befejezés a következő számban) ... MIT KEZDJÜNK A DEMOKRÁCIÁVAL? A felmérés Egy hónappal az első szabad parlamenti választások után érdekes közvéleménykuta­tással lepte meg a lakosságot a Társadalmi Problémákat Kutató Centrum Pozsonyban. Sajtótájékoztatójáról a hazai napilapok is beszámoltak, de azt hiszem érdekes lehet lapunk olvasói számára a felmérés néhány pontja. A centrum tájékoztatása szerint a statisztikai alap 1016 reszpodens volt, a felmérés Gallup-módszerrel folyt és a lakos­ság regionális nemi, szociális, nemzetiségi és korösszetételére vonatkoztatva a minta reprezentatívnak tekinthető. Amennyiben el­fogadjuk a felmérés reprezentatív jellegét, érdemes eljátszadozni a gondolattal: hogyan látja Szlovákia lakossága aktuális politikai és társadalmi gondjainkat több mint egy hó­nappal a választások után. Ami mindenkit érdekel A Szlovák Nemzeti Tanács összetételéről a kérdezettek 32,7 százaléka azt állítja, hogy megegyezésre lehet jutni Szlovákia problé­máinak legalapvetőbb kérdéseiben. Sajnos nagyon sokan (31.6 százalék) úgy gondolja, hogy komoly konfliktusok és széthúzások tanúi leszünk, az viszont nem lesz hatással a koalíció összetételére. A kérdezettek 6,6 %-a viszont azt gondolja, hogy olyan konfliktusokra is sor kerül, amelyek lehetet­lenné teszik az SZNT további munkáját. Erre az adatra visszatérek még. Érdekes megnéz­ni az emberek véleményét arról, hogy milyen a szlovák kormány. A kérdezettek 18,7 %-a elégedett a kormány összetételével. 37,8 %-a inkább elégedett mint elégedetlen és csak elenyésző számban (6.4%) elége­detlenek. Az élelmiszerár emelésről 38,5 % úgy gondolja, hogy kikerülhetetlen volt, bár elég nagy százalék (29.3 %) vélekedik úgy, hogy az élelmiszereket egyáltalán nem lett volna szabad drágítani. Az áremelés kapcsán a legtöbben a tejtermékek árának emelésével nem értenek egyet (72,2 %), bár elég sokan (31,1 %) a hús és húsipari termékek árának emelését sem tartják helyesnek. A piacgaz­daság bevezetésétől 41,8% gazdaságunk fellendülését várja, 53,9 % (!!!) munkanélkü­liségre számit, de szerencsére 46,2 % úgy gondolja, hogy a kiváló képességekkel ren­delkezők végre szóhoz jutnak. Érdekes az az adat. mely szerint a piacgazdaság bevezeté­sével az emberek közti kapcsolatok rohamo­san romlani fognak (33,1 % gondolja így). Ami a szlovákiai magyart a legjobban érdekli... ... az természetesen nemzetiségi léte. Ez a kérdés viszont nem vizsgálható az általános politikai légkör elemzése nélkül. Az idézett felmérés első kérdése sok mindenre választ ad: „Ha ma újra szavazhatna, kit választana a Szlovák Nemzeti Tanácsba?" 1. NYEE-FMK 2. SZNP-a> c to I 1 §L E-8 5 O) tn-S tú E ^ i/) i: JQ c _ to 8.-5? £ ■o E 5 tn 5 tű . Üü 27,3 29,3-2,0% 18,8 13,9 +4,9 % 3. KOM 15.0 19.2-4,2% 4. SZLKP 11,5 13,3-1,8% 5. Együttélés- MKDM 6,9 8,6-1,5% 6. Demokrata Párt 3.6 4.3-0,7% 7. Zöldek 3.3 3,4-0,1 % Az eredményből első pillanatra kitűnik, hogy az egyetlen párt, amelynek ázsiója a válasz­tások után megnőtt, a Szlovák Nemzeti Párt. A választási kampányban is erőteljesen hal­latták szavukat, de figyeljük csak meg az egyes szlovák sajtótermékek választások utáni kínálatát! Míg a VPN lapja a Verejnosť, a KDH lapja a Slovenský denník, a Demokra­ta Párt lapja a Čas, a CSKP lapja a Pravda, valamint a Národná obroda és több magát független lapnak minősített sajtótermék be­fejezte a választási kampányt és igyekezett kialakítani (sokszor sikerrel) egy bizonyos profilt, addig az SZNP lapja a Slovenský národ tovább folytatja — és egyre tendenci­­ózusabb hangvételben — kampányát. Ehhez segítőtársai is akadtak. Az újságíró-tanoncok színvonalasként induló Zmena című lapja (a függetlenség jelszavával felbástyázva) min­den olyan cikket leközöl, amely következete­sen magyarellenes. A másik komoly segítő­társ az önmagát irodalmi lapnak nevező Literárny týždenník lett. A választások utáni, majdnem a hisztériával határos és hazugsá­gokkal teletűzdelt kampány eredménye, hogy a komoly politikai és gazdasági prog­ram nélkül politizáló SZNP támogató tábora egyre nő. A növekedés főleg olyan helyeken figyelhető meg, ahol az idézett sajtótermé­kek állításai és úgymond „tényei" teljesen ellenőrizhetetlenek. Gondolok itt elsősorban a Dél-Szlovákiában élő ún. elnyomott szlo­vák kisebbségről szóló információkra. Az amatőr felmérések A Slovenský národban és ennek segítőtársa­iban nagyon gyakran olvashatunk arról, hogy dél-szlovákiai falvakban a nemzeti bizottsá­gokon, vendéglátóipari egységekben és üzle­tekben a magyarul nem tudó állampolgáro­kat egyszerűen ignorálják és nem szolgálják ki. Ez ideig senki nem irt falunevet, az első hiba viszont bekövetkezett: megjelent egy falunév — Farkasd, Galántaí járás — ahol állítólag egy magyarul nem tudó idős nénit nem szolgáltak ki az üzletben. Vettem a fáradtságot és elvertem egy hétvégét azzal, hogy elmentem kilenc faluba. Farkasdon há­rom üzletben és két kocsmában jártam, mindenütt következetesen irodalmi szlovák nyelven kérve a kiszolgálást. Hozzáteszem, hogy szlovákul anyanyelvi szinten beszélek és nem vehették észre, hogy nem vagyok szlovák. Két esetben olyan alkalmazott telje­sítette a kérésemet, akinek mondjuk magyar iskolában is hármast adnék szlovákból, de megértettük egymást. Végigjártam a Deáki, Pered, Zsigárd, Farkasd, Negyed-vonalat, majd a Felsőszeli. Tallós, Pozsonyeperjes-vo­­nalat — ahol ugye jócskán élnek ún. elnyo­mott szlovákok — és sehol nem tapasztal­tam, hogy magyar nyelvtudás nélkül nem teljesítették volna kéréseimet, rendelése­imet. Sőt! Felsőszelin egy szlovák államcí­meres trikóban jelentem meg, s a kocsmá­ban inkább magyarul beszélgető kuncsaftok egyszerűen rám se hederítettek, bár ügyele­tes kis sörömet szlovákul rendeltem elég hangosan. Énnyit a Slovenský národ hasonló csak éppen fordított előjelű felméréseinek hiteles­ségéről (hozzáteszem: ha akarom, állításaim igazolására — legyenek1 azok bármilyen elő­jelűek — bármikor találok példát.) ... és egyéb kérdések A már boncolgatott hangulatok, kampányok és provokációk eredményeként kommentár nélkül is elfogadhatjuk a következő választ: „Mi lesz ön szerint a megoldhatatlan parla­menti problémák legfőbb oka?" — a kérde­zettek 27,7 %-a szerint a nemzetiségi kér­dés. A kampánynak más, érdekes eredmé­nye is van. A szlovák nyelv mint államnyelv bevezetését a kérdezettek 82,5 %-a (!!!) jo­gos követelménynek és elsőrendű feladatnak tünteti fel. 14,5% úgy válaszolt, hogy elfo­gadhatatlan az államnyelv bevezetése, nem­zetiségileg vegyesen lakott területen. Érde­kes a lakosság véleménye arról, hogy a jelenlegi szövetségi kormány hogyan fogja a csehek és szlovákok közti kapcsolatokat ren­dezni. 39,6 % szerint igazságosan, 29,4 % úgy gondolja, hogy inkább a csehek javára, csak 1,3 % gondolja úgy, hogy a szlovákok javára, de elég magas arányban (29,5 %) a kérdésről nem nyilatkoztak. Mi lehet a megoldás? A szlovák sajtótermékek egyes kirohanásaira reagálni fölösleges. Vannak viszont olyan kirohanások, melyeket nem illik válasz nélkül hagyni. Sokan válaszoltak (válaszoltunk) egyes cikkekre hazai sajtótermékeink hasáb­jain. Ennek foganatja azonban kicsi. Ki olvas csehszlovákiai magyar sajtót? Természete­sen a csehszlovákiai magyar. Véleményünk és ellenvéleményünk nem jut el észak-szlo­vákiai járásokba. Szepességre, Liptóra, Árvá­ba, mert a magyar sajtót ott nem olvassák. Ugyanígy keveset tudnak véleményünkről és hozzáállásunkról az országban tartózkodó tudósítók, hiszen többnyire a cseh és szlovák sajtótermékekből tájékozódnak. Kevés olyan magyar toliforgatónk van, aki a szlovák sajtó­ban nyilvánosságot kapna. Pedig el tudom képzelni, hogy az aránylag elfogulatlan hír­lapként megjelenő Verejnosť, Národná obro­da, néhány kivételtől eltekintve a Slovenský denník, vagy a Pravda közli csehszlovákiai magyar újságíró, esetleg olvasó véleményét. Bár az itt leírt vélemény csak sajátom, hi­szem hogy jobb lenne, ha olvasóink nemzeti­ségi vitákra nem nekünk, hanem a szlovák sajtónak reagálnának. Etnikai határok ma Európában nem húzhatók. Ha tetszik, ha nem, kénytelenek vagyunk együttélni, és lét­érdekünk, hogy higgadtan, észérvekkel alá­támasztva közöljük gondolatainkat a szlovák és cseh olvasókkal is. Ne szégyelljünk nem­zetiségként kezet nyújtani, hiszen az Európá­ba vezető utat együtt járjuk meg. (Vagy sehogy) E cikket szlovák fordításban elküldöm szlovák napilapoknak is. Remélem a reakciót izgatot­tan várjuk mindannyian. LOVÁSZ ATTILA 15

Next

/
Thumbnails
Contents