A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
ELMER CARPENTER n i #### lo » — Nem bánom — mondta végül. — Hi— Szép jó napot, uram. A nevem Hank. A feleségétől pénzt kaptam azért, hogy a másvilágra küldjem önt. A fiatalember vigyorogva ácsorgott a küszöbön. A szeme villogott. Szőke haja a Nibelung-énekbeli hősöket juttatta az eszembe. A fegyver csövével a hasamat vette célba. Néhány pillanat elmúlott, amig magamhoz tértem. — Menjünk be? — kérdezte a fiatalember. — Ne csináljunk botrányt az utcán! — Jó a humorérzéke — jegyeztem meg. — Én nem tréfálok, Mr. Morrow. — Morrow? Engem Claytonnak hívnak. Steven Clayton a nevem. Eltévesztette a címet, barátom. Megmutathatom az igazol... — Ne mozdulj — mondta a fiatalember élesen. — Azt hiszed, hogy egy amatőrrel van dolgod? Netán egy bolond kerülget? A feleséged megmutatta a fényképet és én azonnal felismertelek. Semmi hiba. Azt mondta, hogy a Loverpool utcában laktok. Házszám: 6767. Hangosan felkacagtam és a bérgyilkos szemébe néztem. — Talán észrevetted, hogy én egy szürke senki vagyok. Bárkivel összetéveszthettél, azzal a Morrow úrral is. Valamiben talán hasonlítunk egymásra. Neki is az arca közepén van az orra, hehehe. Talán egy elsárgult fényképet mutattak neked. Ó ... ó! Még egy hibát vétettél- Ez valóban a 6767-es házszám, de nem a Loverpool. hanem az Einstein utcában vagyunk. Az az utca vagy négyszáz méternyire van innen. A fiatalember nekitámaszkodott az ajtónak. — Nem várom, hogy most körülszaladd a háztömböt, mert én azonnal felhívhatom a rendőrséget — mondtam nyugodtan. — Van egy ötletem. Megmutatom a telefonkönyvben a nevemet és. a pontos címet, jó? Mondtam: a személyazonossági igazolvány is kéznél van. Az én nevem Steven Clayton. Bolond ez a világ. A legviccesebb a dologban az, hogy nőtlen vagyok. A bérgyilkos elpirult, de nem mozdult a helyéről. — A lakás irtó rendes — jegyezte meg gúnyosan. — Az agglegény házában nagy a rendetlenség. — Véletlenül van egy szorgalmas bejárónő, aki segít. — Jól van, öreg, meglehet, hogy igazat beszélsz és fejjel rohantam a falnak. Mégis agyonlőlek. Megmondtam a nevemet, alaposan végigmértél és azt is tudod, ki az a pasas, akit hidegre akarok tenni. Nagyon sajnálom, Steve, de nem hagyhatlak életben. Veszélyes tanú lehetsz. — Megölnél egy ártatlan embert? A fiatalember hallgatott. Végül kinyögte: — Minden összekuszálod ott bennem, de valami motoszkál az agyamban. Van pénzed? — A házban alig. Be kellene ugrani a bankba — mondtam rosszkedvűen. — Mennyit akarsz? — Megmagyarázom. Én nem vagyok egy profi gyilkos. Északról jöttem ... idegen vagyok ebben a városban. Véletlenül futottam rá az asszonyra. Meg akar szabadulni a férjétől, de a válás nem megoldás. A gyermektartásdíj csak ezredrésze annak az öszszegnek, amelyet az özvegy örökölne a férje után. Öt ezrest igéd. Az összeg felét megkaptam. Manapság olyan drága minden, öreg. Ötezer dollár? Semmiség. Ha Morrow fizet nekem 35 000 dollárt, akkor futni hagyom. Mosolyogva megkérdeztem: — Mi történik abban az esetben, ha a nö tudomást szerez a csalásról ? Mert azért a nőket sem ejtették a fejükre. — Bizony elhúzná a száját, de semmit sem tehet. Adjam vissza a pénzt? Netán feljelent? Nos ... hol vagyok én már akkor? Erről van szó. öreg. Ha a tenyerembe nyomsz 35 000 dollárt, akkor békén hagytak. Menjünk a bankba. A kocsim a rendelkezésedre áll. Visszatérünk ide és összekötözlek, mert olajra szeretnék lépni még mielőtt feltárcsázod a rendőrséget. Az is igaz, hogy a rendőrök nem ismernek, de az ember legyen biztos a dolgában. — Tegyük fel, hogy visszatérünk a lakásomba, de te mégis megölsz, majd átszaladsz Morrow úrhoz és tőle is kicsalsz 35 000 dollárt. Hank alig jutott szóhoz a meglepetéstől. — Ez nem fordult meg a fejemben. Milyen okos fickó vagy te. Mivel foglalkozol? — kérdezte Hank és benyomult a szobába. — Tanácsos vagyok. Adóügyekben. No... hol is tartottunk? Én nem hiszek neked. Te nem engeded meg, hogy egyedül elsétáljak a bankba. Nekem az az érzésem, hogy a pénz átvétele után átlyukasztod a koponyámat. Ez az a bizonyos zsákutca. Nincs megoldás. — Nincs más hátra, mint a gyilkosság. Hidegre teszlek és azután felkeresem Morrow urat. A másik megoldás: nyugodtan búcsút veszek tőled és Morrow urat is békén hagyom, hiszen te mindenről tudsz. Nekem az első megoldás tetszik. — Várj, várj. Nem engedtél szóhoz jutni. Nem mondtam meg rögtön, hogy van a házban némi készpénz. Nem sok ... néhány nyomorult ezres. Valamit mégis zsebre vághatsz. Nyugodtabb leszel. Beülsz a repülőgépbe és szépen visszatérsz Ohióba. Onnan jöttél, nem? Hank barátságosan megkérdezte: — Hol a pénz? — Nem árulom el. Egyelőre. Áll az alku? — Nem hívod fel a hekusokat ? — Barátom! Azt- az összeget félretettem a sovány napokra. Nem hiszed el, amit mondtam? Azt sem hiszed el, amit most mondok. A pénzt a pincében rejtettem el. Ott nincs telefon ... Bolond vagyok ... istenem ... bolond vagyok. Semmivel sem tartozom neked. Mégis hajlandó vagyok veled alkut kötni. Váljunk el, mint jó barátok. — Ha becsukom az ajtót, te azonnal fellármázod a rendőrséget. — Én őszinte vagyok és bízom benned. Miért nem hiszel nekem? Ez az egyetlen megoldás. Hank belevetette magát az egyik karosszékbe és gondolkodott. Nem vette le rólam a tekintetét. szék neked. Becsületes képed van. Eredj a pincébe és gyújts villanyt. Látni akarom, hogy merre csámborogsz és mit csinálsz. Három percig várok. Ha addigra nem jelensz meg a pénzzel... lemegyek érted. A többit tudod. A fiatalember hirtelen felugrott a karosszékből. — Csak nincs puskád a pincében? — Sohasem tartottam fegyvert a kezemben. Ha értenék a revolverhez, akkor te már régen nem volnál az élők sorában. Olyan ügyetlen vagy ... — Pofa be! Mehetsz! Lesiettem a lépcsőkön. A pince egyik sarkában megragadtam a bőröndöt. Lorna mozdulatlanul feküdt a hordó mellett. Már nem mardosott a lelkiismeret-furdalás, amiért megfojtottam. Igen ... megöltem a feleségemet. Néhány perccel a fiatalember váratlan felbukkanása előtt. Semmit sem értettem a meséjéből és azt a Morrow urat nem is ismertem, de a hapsi éppen kapóra jött. Elegem volt Loméból. El innen, el ebből az átkozott házból, amelyben nem volt egy nyugodt percem se. Lorna pokollá tette az életemet. Most szépen bemárthatom a fiatalembert. A pince ablakán keresztül az udvarra másztam. Berontottam egy nyilvános telefonfülkébe és felhívtam a rendőrséget. — Halló!... — A 67-es rendőrállomás. Hallgatom. — Van egy érdekes hírem. Lorna Clayton meghalt. A gyilkos a nappaliban tartózkodik. Siessenek... Leállítottam egy taxit és a repülőtérre hajtattam. Minden jó, ha a vége jó, gondoltam. Nem megmondtam? Bolond ez a világ. R2I iiöi ISKOLÁBA MINDIG PONTOS v II / ^ ílr ^ \ -\v \ /1 és megbízható ÓRÁVAL K/ervofv/ 23
