A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
(Tetrastes bonasia) Kisebb termetű mint a siket- és nyírfajd. Fejét takaros bóbita díszíti. Tollruhája terepszínű. Mindkét ivar egységes rozsdásszürkétől a vörhenyes árnyalatig váltakozó barnásfekete harántfoltos tollazatot hord. A farkat fekete végpánt ékesíti. Kerekített rövid szárnyával fogolyszerűen burrogva repül. Chernél István a múlt században élő neves ornitológusunk ízletes húsára vonatkoztatja a nevét, hiszen császárok pecsenyéje volt valaha. m • A császármadár elterjedése Európától kezdődően Ázsián keresztül egészen az Amur folyóig húzódik. Nyugat-Európából fokozatosan eltűnőben van. Nagyobb állományok vannak még az Alpokban, a Kárpátokban, a Balkán-félsziget hegyein, a skandináv országok területén és Fehéroroszország tajgáiban. Nálunk az alacsonyabb és középmagas hegyvidék bokros aljú, vegyes állományú erdeit lakja legszívesebben. Állandó madarunk. Tavaszi násza márciusban kezdődik. A kakas főleg az alkony idején és hajnalhasadáskor hallatja magas éles szótagokból álló trillázását. A tojó egyszerű fészket kapar az erdő bokrosabb helyén, rendesen fa tövében s április végén lerakja a 10—12 sárgásbarna alapon barnásán foltozott tojásait. A kottás három hétig tart. A tojó oly szorosan üli fészkét, hogy az éppen arra járó s a fészkére lelő szerencsés ember akár meg is érintheti, nem száll el. Ha ez a veszélyeztetett időszak elmúlik, kezdődik a tucatnyi fészekhagyó csibe felnevelése, ami egyes-egyedül az anya gondja, feladata. A nyár végére az anyányira felnőtt fiatalok még együtt tartanak s csak késő ősszel szóródnak szét. A császármadár táplálékát legszívesebben a nedves, páfrányos, humuszos talajú, dús avarszintű, bokrokkal, vágásokkal tarkított lombos vagy vegyes erdőkben keresi és találja meg. A kikelt császármadárcsibék táplálékát elsősorban a rovarvilág képezi. Atavisztikus megrögzöttség (hasonlóan a házicsibéhez), hogy már a kikelés pillanatában reflexszerűen csipegetni kezdenek. Minden apró tárgyat kipróbálnak, legyen az apró kavics, fűszál vagy a testvérke karmai, így tanulják meg, mi az ehető táplálék. A felcseperedett csibék hamar bővítik étlapjukat s rátérnek a növényi eredetű táplálék fogyasztására. Erdei gyümölcsök (szamóca, áfonya), különféle magvak, mogyoró, friss lágy bimbó, rügy, mindez kiváló csemege. Élelemszerzésük hasonlít a tyúkfélék stratégiájához. Ez örökös helyváltoztatással jár és természetesen a rájuk jellemző kapirgálással. Téli étlapjuk, amikor hó fedi a terepet kizárólag rügyekből, zsenge fenyőágakból áll. A császármadarak, de a többi fajdféle száma is az utóbbi években erősen megfogyatkozott. Az okot általánosságban a modern és- nagyon intenzív erdőkezelésben látják a szakemberek. Meg kell azonban említeni azt is, hogy a tojásokat, fiákat pusztító ragadozók egyed száma és állománysürűsége országszerte megnövekedett. A legkényesebb időszak minden bizonnyal a csibék kikelése litán kezdődik, amikor azok kérő hangja vezeti célhoz a ragadozókat. Természetesen ez csak feltételezés, mert a menyétféle ragadozók — főleg a nyuszi — fészekalj pusztításának konkrét mértékét nehéz felmérni. Bizonyos azonban, hogy a talajon fészkelő fajok, valamint az odúlakó madarak a ragadozók mozgáskörzetében nincsenek biztonságban. A császármadár október 1. és november 15. között vadászható. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: S. Harvančik
