A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
Rovatvezető: CSANAKY ELEONORA Méry Gábor felvétele DÉNES GYÖRGY Széthull a valóság Mentél botladozva Hói vannak az élők dal fakadt a szádon hol vannak a holtak azért daloltál csak akik enned adtak hogy lelked ne fájjon akik megraboltak azért daloltál csak kiknek testmelege hogy hátra ne nézhess melengette párnád ne érezd nyomodban s árvaságukban is a vad sötétséget velük voltál árvább % Utad hová fordult Széthull a valóság sűrű erdő rémeszt a te valóságod megriad a szádon keresheted most már elakad az ének a bizonyosságot hol van csak egy ember se égen se földön ki a némaságot se kívül se bévül összetörné benned nem találod s ledől a sajgó önvádat ami benned épül Más szemmel... Valahol Európában Emlékszünk még a filmre, a romokra és nyomorra, a csavargó gyerekek történetére, a régi élményre, mely közös európai élmény volt. Akkor még Európa voltunk! Majd elmúlt egy bő emberöltő s mi ilyeneket mondunk: visszatérünk Európába! Ismét Európa leszünk! Felzárkózunk, belépünk jogot szerzünk, vagyis mindent megteszünk, hogy ismét Európában lehessünk. Hol ez az Európa? Mi ez az Európa? Mitől van, hogy most nem vagyunk Európa, de ha nagyon igyekszünk, talán ismét az lehetünk? Fábry Zoltán irta 1929-ben, hogy: „Európa beteg". Sőt, halottnak nevezte. Megérezte a veszélyt, mely a fasizmus képében leste Európát. Majd évekkel később — 1936-ban — azt mondta Fábry: „Hazánk, Európa." Az elvadulni készülő és tragédiája felé sodródó világban az európai kultúra és humánum értékeiben talált fogózót és aggodalma csillapítására bátorító fogalmakat. Európa Fábry számára az emberiség történelmi tapasztalatait, szellemi értékeit és morális törvényeit jelentette. Átvitt értelemben úgy is mondhatnánk; születő embertelenségben az Embert! Mindez nagy közös európai élmény volt, történelem és tanulság, fél évszázados fejezetét lezárta a második világháború. S egyben megnyitotta földrészünk történelmének újabb fejezetét. Kettős fejlődés, megosztott Európa, gazdasági és szellemi tudathasadás következett. Ismerjük. Dilemmánkról sem kell sok szót ejtenünk. Kelet-Európa eladósodott, gazdasága stagnál, tartalékai elfogytak, társadalmai összeomlottak. Benső erőik gyökeres változásokat kezdeményeztek, új irányú fejlődés első lépéseit próbálgatjuk. Ezzel szemben a nyugati demokráciák prosperálnak, polgáraik léte biztosított, életszínvonaluk magas, közösségeik élete jól szervezett. Anyagi kultúrájuk fejlett, egyenlőség, jog és rend uralja. Tehát Európa! Ezért kell visszatérnünk, felzárkóznunk és emelkednünk Európához. Ahhoz a nyugatihoz! A cél rendben van, értelmes és - emberi, mi is demokráciát akarunk s jól élni, magas életszínvonalat kívánunk, nyugodt, eredményes életet. Kételyeim a kizárólagosság miatt vannak, mellyel vágyaink netovábbjának megtesszük (azt az) Európát! Ahogy volt a szocializmus (kommunizmus) ideálja, úgy van most Európaeszmény. Séma, jelszó, frázis, mely közelebbről meg nem határozott. Európa, melyből magunkat kizárjuk, mi nem vagyunk Európa, mi vagyunk hát? Kételyeim mögött nem áll sem védelme, sem támadása valaminek. Elfogultság sem áll mögötte, csak a pártatlanság szándéka és józan kíváncsiság őszinte igazságkeresés. S egy felismerés: a jövő útja nem hajbókolás és önbecsmérlés, hanem kemény szembenézés a valósággal, öntudatos helyzetfelmérés és a saját lehetőségekre (is) támaszkodó mérlegelés. Elfogultság nélkül, reálisan lássunk és értékeljünk. Nyugat-Európa is romokból építkezett. Németország különösen! A gazdasági-társadalmi-politikai fejlődés nehéz útját járták évtizedekig. Ismernek kríziseket. Olaszországban egy időben hetente új kormány alakult és Párizsban — 1968-ban — rendörök verték szét a diáktüntetéseket. Az elidegenedés filozófiáját és irodalmát — Sartre, Camus — onnan tanultunk. A nyolcvanas évek elején Heinrich Böll lakásán házkutatásokat tartott a rendőrség. Az ir és baszk terroristák ma is robbantanak, a vallon és flamand viszony ellentmondásos, a bretonok is követelik saját kultúrára való jogaikat és az angol futballszurkolók Európa rémei, mentalitásuk, vandalizmusuk társadalmuk mély erkölcsi válságára utal. Európában nincs nyugalom — sem nyugaton, sem keleten —, századunk világszerte az erőszak a politika és hatalom, a terror és feszültségek százada. Fel kell tenni a kérdést: a sikeresebb létforma és az anyagi kultúra fejlettsége elég érték arra, hogy Európa fogalmával díszítsük s magunk lemondjunk e fogalomról? A gyakorlatunkká vált, igenlő válasz mögött politikai-kulturális- és erkölcsi dilettantizmust érzek. S nagyfokú kishitűséget. Hamis illúziókat, melyek hangoztatása némileg erkölcstelen: hivatkozunk valamire s birtokolni akarjuk, ami nem a miénk! Mégis annyira akarjuk, hogy képesek vagyunk érte megtagadni önmagunk. Európa fogalmából olyan közhelyet csinálunk, mely szegénységünkre utal és megaláz. Bonyolult érzés, mert a megalázottság érzése valós, a nyugati pénzek — áruk, autók — mindennapi és sokrétű fölénye is ezt példázza életünkben. Más oldalról az — angol, francia, olasz, német, spanyol — irodalmak meghatározó szerepe csökken. Jelentős nyugati író mondta Budapesten, hogy a közép-európai irodalmakra fokozottan figyel, mögöttük érzi Európát. A totális hatalom gúzsában élő művészetek valós értékeket hoztak létre, közismert a szovjet irodalom új értékei iránt megnyilvánuló világméretű érdeklődés. Ha az Ember oldaláról — történelmi tapasztalatai, létérzékelés, alkotóképessége felöl — nézzük a kérdést, közelről sem egyértelmű, hogy az anyagi bőség és konzumlét fantomja oly könnyen elrabolhatja Európát! (Bár a tömegek értelmében az ismert mondás parafrázisa igaz: Elsősorban kenyérrel él az ember!) Az Európa-foga lom körül tehát politikai szelek kavarognak, melyek az embert elbizonytalanítják. A magam részéről arra szavaznék, hogy — a természetes jogrend és sikeres gazdálkodás mellett — Európa lényegi jellemzője továbbra is szellemi kultúrája és morális humanizmusa maradjon. Természetesnek tartom, hogy Európa oszthatatlan, én magam Pozsonyban is Európában érzem magam, s ha hazamegyek a Garam mentére, ott talán még inkább. DUBA GYULA 13
