A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma így gondolkodtunk 1968-ban, augusztus után (EGY KORABELI VÉLEMÉNYKUTATÁS TANÚSÁGA) 1968. október harmadik hetében, a téli szemeszter kezdetén kíváncsi voltam a Nyitrai Pedagógiai Kar Magyar Tagozata végzős hallgatóinak véleményére arról, ami januártól megtörtént hazánkban, s arról, ami még megtörténhet holnap és holnapután. Belső töprengéseink, gondolataink kora őszre már leszűkültek egyetlen megdöbbentő élményre; augusztus 21-re. A fölmérés tisztaságát, szándékmentességét bizonyltja, hogy a reprezentatív sokaságból kihagytam az ún. „szociológus" csoportokat, azokat a hallgatókat, akiket a tavaszi hónapokban tanítottam, gondolván, hogy véka alá sosem rejtett véleményem talán óhatatlanul is befolyásolhatja őket. Embert féltő óvatosságból mellőztem az alsóbb évfolyamok tanulóit is, nehogy később bajuk származzon belőle. Három kérdés szerepelt: mi a véleményük a januárban meghirdetett „ember arcú" szocializmusról, mi a véleményük hazánk augusztusi megszállásáról, s hogyan tovább ? Szabadon dönthettek, a válaszadás sem volt kötelező. Véleményüket kérdések szerint tagolva is, folyamatos fogalmazásban is közölhették, kézírásban, név nélkül és természetesen jelenlétem nélkül. És fölkínáltam a visszakérdezés lehetőségét; az őket éppen érdeklő gondolatokat-gondokat kifejező tükröt. * * * (1970 után bőven volt rá időm, hogy erről a kutatásról és anyagáról is megfeledkezzem, elfelejtsem. A gondosan borítékolt kéziratra nem régen bukkantam rá szertelenül halmozott papírjaimban, s csodák csodája, hogy éppen ezt megkímélte a sors; az egér. És a „hivatalos kíváncsiskodás". Elnézést kérek egykori tanítványaimtól, a ma már negyvenen túli magyar pedagógusoktól, hogy engedetniük nélkül közlöm ifjúkori véleményüket s azt fényképmásolattal is hitelesítem. Nincs szégyellnivalónk! Akkor is épen gondolkodtunk.) # * * E véleménykutatás anyaga ma már kordokumentum. Mint minden tény, a maga nemében egyértelmű: 1968-ban ilyenek voltunk, így gondolkodtunk. Vannak tiszteletre méltó demokratikus, internacionalista és hazaszerető hagyományaink, voltak tegnap is, tegnapelőtt is és korábban is. Ez a folytonosság erejében és értelmében mindennapi éltető szellemi kenyerünk. Szerintem ennek a véleményvizsgálatnak az anyaga igényes feldolgozást kíván. Az augusztusi évforduló alkalmából csak szemelvényeket közlünk. 1 21 esztendős, főiskolai hallgató, negyedéves, magyar nemzetiségű, nem párttag. „Elítéltük a megszállást, az öt állam hadseregét, még a magyar hadsereget is. De nem dobáltunk rájuk köveket, és nem is fogadtuk lelkesedéssel. A nép fel volt lázadva. De se a nép. se más nem tudta, hogy valójában mik történnek. Mi keveset tudtunk. Például azt, hogy amerikai fegyvereket találtak, az ágcsernyöi Ígéretek, megegyezések be nem tartása és még nagyon sok minden. Az a sok titkos adó, amely akkor lépett működésbe, mikor elhallgattatták a prágai és pozsonyi rádiót, azt sem lehetett egyik napról a másikra fölszerelni. Mindezekből arra lehet következtetni, lehet, hogy készült valami az országban, lehet hogy nem. És hogy ne történhessék semmi, a Szovjetunió megszállta az országot, hogy megelőzze az esetleg könnyen bekövetkezhető fordulatot. Nem várta meg, amíg az egyes pártok egymást akasztatják, mint Magyarországon '56-ban. És ha már itt tartunk, ha más elképzelései vannak Csehszlovákiának a szocializmusról, a Szovjetunióval való barátságról akkor arra nem most 1968-ban kell rájönni, még 1945-ben, vagy legalábbis 1956-ban, amikor Magyarország és Lengyelország is kiugrott, és akkor Csehszlovákia a két ország között ellenségesen nézte az oroszok elleni harcot. Nehéz megítélni az eseményeket, de annyi bizonyos, hogy ha valamire készült, ha valami terve volt Csehszlovákiának, azt nagyon ügyetlenül akarták megvalósítani, úgyhogy azt ma ilyen körülmények között már nagyon nehéz, szinte lehetetlen megvalósítani, esetleg egy harmadik világháború árán, amit viszont nem akarunk. Ezért a legfontosabb esemény ezekben a napokban a moszkvai tárgyalás volt. Csak azért reszkettünk,, hogy valahogy megegyezzenek, mert nem lehet ellenállni, nem lehet szembeállni egy olyan hatalommal, mint a Szovjetunió. Nemcsak a mi hazánkat, hanem az egész világot képes megállítani, ha az számára kellemetlen meglepetéseket készít. így a moszkvai tárgyaláson nem dönthettek másképp. mint ahogy döntöttek. Nem lehet fejjel a falnak menni. Nem lehet ész nélkül sztrájkolni és követelni, hogy hagyják el az idegen csapatok országunk területét, mert úgy sem hagyják el, amíg helyre nem áll a rend és a fegyelem. Még a falra irt feliratok sem voltak hatásosak, mert egy orosz katona sem fordult ennek elolvasása után vissza, hiába küldték haza oroszul, magyarul és még három nyelven. Esetleg csak arra volt jó, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetek, nemzetiségek mennyire egységesek, bátrak és felháborodottak. Mert hősiesen kiálltak a megszálló csapatok ellen, lelkesedéssel verték ki a teherautók ablakait, mégha hiába is. Csak egy nagyon bántott, hogy Magyarország is a megszálló csapatok által képviseltette magát. De ezt meg lehet érteni, nem tehettek másképp, lehet hogy ök is más véleményen voltak. A további fejlődésről az a véleményem, hogy olyan lesz, mint eddig. Együtt fog és együtt kell működni a szocialista országokkal és fejleszteni az országot, emelni az életszínvonalat, hiszen még ezen a téren is van teendő." 2 1945/23 esztendős, főiskolai hallgató, magyar, negyedéves, párttag. „Aug. 21-én reggel a hangszóró figyelmez-Dr KARDOS ISTVÁN tette a lakosságot, és kérte, hogy minden csehszlovákiai polgár őrizze meg nyugalmát, senki ne hagyja el a falut. Ezek hallatára bekapcsoltam a rádiót, természetesen a Kossuth adót. A 8-órás hírekben közölte, hogy Csehszlovákia kérésére a Varsói Szerződés hadseregei csehszlovák területre léptek. A csehszlovák szabad adó aztán elmondta az igazságot a megszállásról. Azt az érzést, amit akkor éreztem, már nehéz volna ecsetelni. Egész nap figyelemmel kisértem a csehszlovák szabad adó híreit. Amikor kéréssel fordult a magyarlakta vidékhez, hogy világosítsuk fel a magyar hadsereg tagjait, hogy itt nincs ellenforradalom, a hideg futott végig rajtam. Még ez is! Eddig is nehéz volt itt magyarnak lenni, s most itt van. A többi hadsereggel a magyar testvéreink is ránktörnek tankokkal, gépfegyverekkel. Szerintem azok az események voltak a legjelentősebbek, hogy a csehszlovák szabad adó megteremtette és fenn tudta tartani a kapcsolatot az egész ország területén. Kellőképpen tájékoztatta hazánk polgárait az események fejlődéséről, nyugalomra intette a polgárokat és ez kétségtelen sok véres összetűzést akadályozott meg. A moszkvai tárgyalások sok vérontást akadályoztak meg, de a csehszlovák vezetőkre rákényszeritették mindazt, amit akartak. íme az Ígéretük, hogy a varsói szerződés hadseregei a megszállók elhagyják az ország területét „fokozatosan még csak távlati lesz. Megítélésem szerint továbbra is úgy kell bízni vezetőinkben ahogy eddig, támogatni őket az igazságért folytatott harcban." 3 21 esztendős, főiskolai hallgató, magyar, negyedéves, pártonkívüli. „Első érzelmeim megrendítöek voltak. Puskatussal verték a posta vaskapuját. Azt gondoltuk, hogy a rendőrség a posta főnökéért jött, gondoltam, talán sikkasztott. Mikor édesapám kiszólt, megkérdezte, kit keresnek, egy gépfegyveres katona felszólította, hogy azonnal húzza le a redőnyt, mert agyonlövi. Az volt a benyomásom, hogy jóvátehetetlen sérelem történt államunkon és népünkön, és az egész tettel félrevezetett katonák követték el. Erről győztek meg a magyar katonákkal való beszélgetések. Megítélésem szerint csak hosszú idő után tér vissza a bizalom hazánk és az itt tartózkodó idegen csapiatok között. Úgy hiszem, ezek a csapatok hosszú évek után fogják elhagyni hazánk területét. Szerintem az idegen csapatok bejövetele utáni első napiokban a legjelentősebb esemény az volt, hogy hazánk összes népeinek egysége nemzetiségre, felekezetre, politikai nézetekre való tekintet nélkül erősebb lett mint azelőtt. Nagy szerepie volt ebben különösen a tömegtájékoztatási eszközöknek, de főleg a rádiónak. A rádió minden dolgozójának, akik a legális adásokat létrehozták a legnagyobb elismerés jár, nem kellene megengedni, hogy eltávolítsák őket a rádióból. A moszkvai tárgyalások eseményeit szkeptikusan fogadtam. Szerintem két egyenlőtlen fél közötti kikényszerítés volt, amelyet egy nagyhatalom kényszeritett rá egy kis 14 milliós nemzetre. A perspektívát, a jövőt sötéten látom. Szerintem az itt-tartózkodó- csapatok csak azután hagyják el az országunk területét, ha visszaültetik Novotný embereit. Ha ez nem történik meg, az idegen csapatok 10—20 évig is itt maradnak, mint az NDK-ban vagy a Magyar Népköztársaságban." 6
