A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
Rovatvezető: MÁCS JÓZSEF A Bodrogközben azt beszélik... mondták nekem nem egy helyen a bodrogköziek, vagy akármelyik mellékutcáján, minden az új jegyeit viseli magán, a régi világra emlékeztető módon, amikor a szegényember alamizsnának tekinthető bérért dolgozott, a méltóságos úr meg szembetűnően gyarapodott és fényűzően költekezett. Ady Endre újságírói remeklései között van egy olyan írás, amelyben a költő Nagyvárad fényűző negyedeit és külvárosi nyomortanyáit járva vonja meg a mérleget a rá jellemző szigorú tanulság levonásával. De hagyjuk most a költőt, inkább hallgassuk a bodrogközieket, akik Tőketerebesről minduntalan Tiszacsernyőre terelik a figyelmet. ahol szerintük alig épült valami az elmúlt húsz esztendőben, Nagykaposon és Királyhelmecen úgyszintén, s a községekben is szinte minden önerőből, társadalmi munhogy kár volt 1960-ban, a területi átszervezés esztendejében létrehozni az eleve torzszülött Tőketerebesi járást. Olyan járási székhelyek váltak ezáltal hanyatlókká, mint Nagykapos, vagy Királyhelmec, amelyeknek kisvárosi és környékbeli magyar lakosság jóval meghaladja a hatvanezret. 1960 óta a tiszacsernyői embernek hetvenkét kilométert kell utaznia az új járási székhelyig, Kistárkányból kétszeri átszállással hetvenhat kilométert. Ha történetesen ezekről a távoli helyekről az állampolgár üzemi kölcsönt akar felvenni, akkor reggel hétkor indul el és délután 16.30 órakor érkezik haza. Érdemes megjegyezni, hogy ha a járási székhelyen kétperces munka várja az illetőt; akkor is minden egyes esetben az egész napja megy rá. A bodrogköziek tudják, miért kellett létrehozni a mamutjárást. Ki is mondják bátran, hogy a Királyhelmeccel és Nagykapossal jelzett, túlnyomó többségében magyarok lakta járást szüntették meg így! Nemcsak az Ungvidékeri és a Bodrogközben, hanem Dél- Szlovákia-szerte. A területi átszervezéssel vált lehetővé, hallottam jónéhány odavalósi ember szájából, Ipgy a magyarokat kiszorítsák a végrehajtó szervekből, a szlovák többségre hivatkozva hidegvérrel kényszerítsék a lakosságot a Szlovákiában szlovákul! rosszemlékű jelszó elfogadására. Persze, az éremnek ez csak az egyik oldala. A másik a mamutnagyságúra növesztett Tőketerebesi járásban a megtermelt anyagi javak elosztása. Elég végigmenni Töketerebes főutcáján — kában épül. Nem úgy Tőketerebesen, a járási székhelyen! Ott szem és száj csodájára minden van, még uszoda is a lelki és a fizikai erőnlét tartására. Akármikor kapható sonka, virsli, Tiszacsernyőn és másutt viszont örökös a sorbanállás, ha valami jóhoz akar hozzájutni az ember. Az elmúlt húsz esztendőben mindent Terebesre vittek. Az áruböség kosarát a járási székhelyre tették. Az egészségügyi intézményekben még a dolgozók átlagfizetése is magasabb, mint másutt. Az anyagi javak kétharmadát Nagykapos környéke termeli meg, de az elosztás mégis úgy néz ki, mintha Töketerebes és környéke termelné meg. Ott kezdődik s fejeződik be minden. — Minden szentnek maga felé hajlik a keze — tartja a közmondás. A2 Ung-vidéken és Bodrogközben megtermelt javakkal azonban ne legyen ez így! A haszonból, illetve a fejlesztésből részesüljenek arányosan és igazságosan. Tiszacsemyö szinte ma is úgy néz ki, mint mikor fölépült, mondták többen a kisvárosban. A királyhelmeciekre és a nagykaposiakra sem hullt bőven az áldás. Azután, hogy járási székhelyű statútumuktól megfosztották őket, igenigen messzire estek a bőség kosarától. Azóta szeretett szülőföldjük mostohagyermekeinek érzik magukat. Érthető tehát, hogy a-november 17-i csendes forradalom beköszöntése után a bodrogközi és Ung-vidéki magyarok követelési között a legelső helyen szerepelt a Királyhelmeci és a Nagykaposi járás visszaállítása. Hogy közelebb lehessenek ők is a tűzhöz, a bőség kosarához, az ügyes-bajos dolgaikat elintézhető járási székhelyekhez. Hogy végre harminc év elmúltává újra saját kezükbe vehessék sorsuk irányítását. De követeléseik szekere valahogy mintha megfeneklett volna. Azt a végleges választ kapják majd ök is, mint az ötvenes évek legelején a magyar gimnáziumot igénylő szülők az oktatásügyi megbízotti hivatal vezetőjétől, aki azzal próbálta a hivatalt megostromló szülőket elállítani szándékuktól, hogy ha az ö kérésüknek enged, további tizenhárom járási székhelyen kell engedélyeznie a magyar gimnázium megnyitását. Vagyis: a mostani témához igazítva a megbízott úr akkori „okoskodását", ha a bodrogköziek és á Ung-vidékiek legfőbb követelésének eleget tesznek, és vissaállitják ' az 1960-ban megszüntetett két járást, akkor Dél-Szlovákia-szerte is vissza kell állítani a volt, majdnem tisztán magyar etnikumú járásokat. (m.j.) Gyökeres György felvétele Nyár van. A naptár 1990. július elsejét mutat, Kistárkányban, hazánk legkeletibb csücskében, a hármas határ mentén levő faluban ünnepre készül a lakosság és a környező községekből is szépen érkeznek az emberek. A főtéren fehéren emelkedik a háborúban elpusztult áldozatok háromszög alapú „ emlékoszlopa. A csillogó fehérséget komorrá teszi a három fekete aranybetüs márványtábla. Az elsőn 12 név olvasható — az első világháború áldozatai. A második tábla névsora a leghosszabb. 56 név van feltüntetve rajta. 27 elesett, mint katona a harcmezön a II. világháborúban, de 38 békés polgárt a front átvonulása után hajtottak el „háromnapos munkára". A borzalmak tanújaként 11 tért közülük vissza. A harmadik táblán annak a 12 zsidó családnak a nevét látjuk, akiket a gettóba hurcoltak el, összesen 64 embert. Egy kb. 1 500 lelket számláló faluból egy emberöltő alatt 141 személyt hurcoltak meg, vagy pusztított el a hitleri rémuralom és a sztálini önkény. Az áldozatok emlékművének felavatása alkalmából hangzott fel a tömeg ajkán az ökumenikus istentisztelet keretében az ismert zsoltár: „Tebenned bíztunk eleitől fogva ..." és a „Ments meg engem uram .. Az alkalmi emelvényen elfoglalták helyüket az egyházak képviselői. Kún István református esperes. Vanyó Ernő római katolikus lelkész és Hornyák Béla görög katolikus pap. Egymást követték az előre kinyomtatott program szerint az imák, könyörgések, prédikációk, amelyek akkor váltak emberközeliEmlékműavatás Kistárkányban < 1. Kegyeletteljes emlékműavatás Kistárkányban ve, amikor a két idősebb lelkész személyes, megélt élményeiről szólt fátyolos hangon. Ök maguk is megjárták a második világháború golgotáját. „Csak egy éjszakára küldjétek el őket", mondta Gyóni Géza versét művészien átélve Orlovszky Józsefné, az Alapiskola igazgatónője. Dr. Bajza József ez alkalomra írt verse mély áhítatot és emberszeretetet sugallt. Az áldozatok emlékoszlopa Dobó András ötletéből Kovács Tibor feldolgozása alapján készült, idegen segítséget igénybe nem véve. 2 Az emlékmű ► Az elkészítéshez hozzájárult a község minden jó és nemes dolgokat létrehó polgára. Községünk ünnepsége nemzetközi jelleget öltött. Izraelből egy 6 tagú küldöttség érkezett. A haláltáborokat megjárt emberek ma Izraelben élnek, ahogyan mondták „A Szentföldről jöttünk haza a szülőföldre". Az emlékműnél Kropper Ernő rövid héber imát mondott. A húga, Margit szép magyarsággal köszönte meg, hogy a rég halott és elfelejtett zsidók nevét szülőfalujukban márványtáblába vésték. Kún István, a talu lelkesze, ősöket tisztelő, hazaszeretetre intő, békét óhajtó, hitet követelő szava harsogva versenyre kelt a kezdődő vihar villámaival. Kovács Tibor záróbeszéde után a tömeg ajkán felzendült Vörösmarthy Mihály Szózata. SÁRADI TIBORNÉ Özv. Petrik Lászlóné felvételei 7
