A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
Orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése Pozsonyban 1865-ben 1840-ben a pesti orvoskar dékánja, Bene Ferenc vetette fel a magyar orvosok és természetbúvárok rendszeres találkozóinak eszméjét. Az eszmét hathatósan támogatta a magyar természettudományos nyelv úttörője, az első magyar orvosi folyóirat, az Orvosi Tár szerkesztője Bugát Pál. Elsősorban nekik köszönhető, hogy 1841. május 29-én Pesten már össze is ülhetett a magyar orvosok és természetvizsgálók első gyűlése. Az itt elfogadott alapszabályok értelmében ezentúl évente egyszer, a nyár vége felé, mindig más és más vidékén az országnak jönnek össze az érdeklődők, hogy számot adjanak s kapjanak a tudomány állásáról. Az 1841-ben elkezdett sorozat, kisebb-nagyobb megszakításokkal. 1933-ban, a 41. vándorgyűléssel fejeződött be. A közel száz év alatt ismételten volt a mai Szlovákia területén is vándorgyűlés. Írásunkká! a 125 évvel ezelőtt, Pozsonyban megtartott XI. vándorgyűlésre emlékezünk. Azért a XI.-re, mert az 1848/49-es szabadságharc, majd a Bach-korszak miatt 16 évi kimaradás után csak 1863-ban találkozhattak újra Pesten az életben ill. itthon maradt orvosok és természetkutatók. Egyetértettek abban, hogy folytatni kell az 1848- ban megszakadt vándorgyűlés-sorozatot. így jutottak el a következő évben Erdélybe, Marosvásárhelyre. illetve 1865-ben a Felvidékre. Bécs közelsége, ill. Pozsony vasúton való elérhetősége következtében a pozsonyi résztvevők száma minden addigi vándorgyűlést felülmúlt. 586-an jöttek el a Duna-parti városba, köztük számos külhoni vendég. A vándorgyűlés érdemi programja 1865. augusztus 28-tól szeptember 2-ig tartott, ám a nem hivatalos rész már augusztus 25-én megkezdődött — ismerkedési estélylyel a Primás-palota termeiben. Az est fényét fokozta a helybéli dalárda fáklyás fellépése a palota előtti téren. Műsoruk befejező számaként, a szintén jelenlévő katonai zenekar kíséretében a magyar himnusz dallamai csendültek fel. Talán e nem várt fogadtatás — ne feledjük: még az osztrák—magyar kiegyezés előtt vagyunk — íratta le a korabeli tudósítóval, hogy „az ősi koronázási város nagyrészt német ajkú lakossága magyar érzelemben senkinek sem enged". Mielőtt rátérnénk a tudományos program ismertetésére, hangsúlyoznunk kell, hogy a vándorgyűlések kezdettől fogva kettős küldetést töltöttek be. Egyrészt fórumot biztosítottak a szakemberek számára eszméik kicseréléséhez, másrészt szolgáltak a műveltebb laikus közönségnek is, a tudományos ismeretek terjesztésével. Ez utóbbi célt a megnyitó és záró közös — a nem szakemberek számára is nyitott — ülések szolgálták, mig a „tudorok" az egyes szakosztályok zárt ülésein értekeztek. A pozsonyi vándorgyűlés megnyitó közgyűlése a városi vigadóban augusztus 28-án fél tízkor kezdődött. Gróf Zichy Károly, a nagygyűlés elnöke megnyitójában tisztelettel emlékezett meg a rendezvénysorozat alapítóiról, Bene Ferencről és Bugát Pálról, akit oly nagyon vártak Pozsonyba (1865. július 9-én hunyt el). Ezt követően Pozsony polgármestere, majd a Pozsonyi Természettudományi Társulat képviselője üdvözölte a vándorgyűlés résztvevőit. Üdvözlő levelet küldött, többek közt, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat, a Bécsi Császári Egyetem, az Erdélyi Múzeum, a Pozsony- és Nyitra-megyei Gazdászati Egyletek, a Bars megyei Orvos-Gyógyszerészeti Egylet. Pénztárnoki számadás, jelentés a Társulat levéltáráról, különféle indítványok tárgyalása, az előző évben kiírt pályázat eredményhirdetése — íme még néhány pont a túl hosszúra nyúlt hivatalos programból. Így nem csoda, hogy mire végre, 1 8. pontként, a nagyközönségnek is szánt díszelőadásra sor került, a hallgatóság nagy része fásultan szétszéledt. Pedig nem akárkire bízták a díszelőadás mégtartását! Arra a Korányi Frigyesre, aki 1 848 forradalmi napjaiban még medikusként, tanára, a most alelnökként jelenlévő Balassa János sebészprofesszor kíséretében hozta el a pozsonyi országgyűlésnek a pesti egyetemisták üdvözletét. Világos után őt is üldözik, kitiltják Pestről. Csupán a Bach-korszak végeztével, 1 864-ben kerül vissza Pestre egyetemi magántanárként. Pozsonyi előadásával tulajdonképpen nemcsak orvoskollégáinak, hanem az egész országnak kellett bizonyítania, hogy érdemes a tanári címre. Sajnos, a már említett zsúfolt program, ill. a terem rossz akusztikája miatt előadása „Az idegességről" nem érhette el a megérdemlő szakmai ill. közönségsikert. A hosszúra nyúlt ülést Arányi Lajos pesti kórbonctanár bemutatója zárta, aki vesszőparipájáról s szívügyéről, Vajdahunyad váráról tartott „érdekeket gerjesztő" előadást. A közönség lankadó figyelmét a vár „famintájának” (modelljének) bemutatásával élesztette fel. A nyitóülést a „hercegsoron levő lovardában" egy 600 terítékű diszlakoma követte, melyen egymást követték a pohárköszöntök. Az egyik az „örökké ifjú nagy Purkinjét", a 78. évében járó prágai'élettantudóst köszöntötte. A nap hátralévő részét a Grassalkovich-palotában rendezett műipari és gazdasági kiállítás megtekintése, színházi előadás és a ligetben tűzijátékkal összekötött mulatság töltötte ki. Másnap, augusztus 29-én, kezdetét vette a komolyabb, tudományos munka. Hét szakosztály, ún. orvosi, füvész- és állattani, ásvány- és földtani, természet- és vegytani, régészettani, gazdászat-, állatgyógyászat- és müipari, valamint a társadalmi tudományok osztályában hangzottak el értékes előadások. Nincs terünk mind a 45 elhangzott előadás ismertetésére, csupán ízelítőül említjük meg a legfontosabbakat, ill. azokat, melyek témája szükebb pátriánkhoz, a Felvidékhez kapcsolódik. Az előző vándorgyűlések tapasztalatával megegyezően Pozsonyban is a legtöbb értekezés az orvos-sebészi szakosztályban hangzott el, amely 3 első ülést tartott a vándorgyűlés folyamán. Az augusztus 29-i első ülés a külhoni vendégeké volt. Ekkor tartotta meg „érdekes és mulattató" előadását, német nyelven, a nagy cseh tudós J. £ Purkyné. Korát meghazudtolva, mintegy kaleidoszkópszerűen bemutatta az élettan általa leginkább müveit területeit (szívbillentyűk mozgása, a börfélűiét kiterjedésének mérése, hallásjavító készülék szerkesztése). Ugyancsak németül értekezett a bécsi Benedikt orvostanár „az ideges bántalmak felismeréséről". Többen tartottak előadást az orr-, fül- és gégebajokról, ami nem meglepő, hiszen az 1850/60-as évek fordulóján kezd körvonalazódni önálló orvosi szakként az orr-fül-gégészet. Különös figyelmet keltett Navratil Imre. pesti orvos — ma a magyar orr-fül-gégészet egyik úttöröjeként tartja öt számon az orvostörténelem — aki „papiermaché"-ból készült „gégemintát" mutatott be, mely „kezdőnek gyakorlása szolgál". A 2. ülés legnagyobb visszhangot kiváltó előadását egy pozsonyi gyakorló orvos, Gerley József tartotta „A gyügeség (cretenismus) a Csallóközben" címmel. Ma már tudjuk, hogy a kretenizmus súlyos szellemi visszamaradottsággal, törpenövéssel, aránytalan testalkattal járó veleszületett kór, melynek oka a pajzsmirigyhormon hiánya a magzati fejlődés során. Ezt Gerley 1865-ben nem tudhatta, azt azonban már ö is felismerte, hogy a „gyügeség" a Csallóközben „tájkóri baj" — azaz a betegség bizonyos területekhez kötve fordul elő. Nyelvészeinket is érdekelheti magyarázata, miért döntött a gyügeség elnevezés mellett: „csallóközi tájszó és ugyanabban az értelemben használtatik e tájon, mint cretin, és jobb hangzású magyar szó mint a hülye. — Vannak azonkívül még következő elnevezések e tájékon szokásban, úgymint: gónó — ezen szóval bohócz gyügéket megnevezni szokás — toholi, toplaki. tomolkó, högeli, tőrömlőtes, kölöscsőz — buták jellemzésére és mint csúfnevek használtatnak". Előadása végén Gerley indítványt tett, hogy hivatalos úton szerveztessen meg a gyügék összeírása, és a gyügeség okainak feltárása, mivel a szülök szégyenkezése miatt „a gyügék valódi számát egy faluban kimutatni magány orvosnak majdnem lehetetlen". Az ülés másik szenzációja a rimaszombati születésű Batizfatvy Sámuel pesti magántanárnak előadása volt, aki három „testegyenészi" (ortopédiai) esetet mutatott be az illető betegekről készült fényképek segítségével. S miről értekeztek a természet vizsgálók? íme, néhány ma is ismert név s viselője által előadott téma: Jedlik Ányos: A fényta - lálkozási készülékről, Hunfalvy János: Hazánk égalja viszonyairól, Herman Ottó: Jelentés az erdélyi pókféle állatok megismertetése ügyében, Schiller Zsigmond: Nyitra város és környékének növényföldtani viszonyainak leírása. Az ásvány- és földtani szakosztályban tartotta meg előadását Boleman Ede lévai gyónyszerész „A szántó-magyaradi ásványforrások rövid ismertetése" címmel. Értekezése két okból is figyelemre méltó. Egyrészt először adja közre a szántói viz „mennyileges'' (quantitativ) vegybontását" — Molnár János, a pesti Rókus-kórház gyógyszerésze végezte el az analízist — másrészt a tudományos világ ekkor szerez először tudomást a magyaradi régészeti lelőhelyről. Ez utóbbi közlésnek érdekes utótörténete van. Boleman azon véleményéhez ugyanis, „miszerint ezen domb az őskorban a rómaiak uralma alatt álló gyarmat lakosainak temetkezési helye volt", a vándorgyűlés egyik titkára, a már ekkor intenzíven régészkedö Rómer Flóris a következő lábjegyzetet fűzi a vándorgyűlés Munkálataiban: „Mig biztosabb adatokkal nem bírunk . . . legyen szabad ezen állítást kétségbe vonnunk". Rómer nem feledkezik meg a magyaradi leletről s amikor 1876-ban az ősrégészek és antropológusok Vili. nemzetközi kongresszusa -Budapesten ülésezik, kirándulást szervez a magyaradi ásatásokhoz. Még Bugát javasolta, az első vándorgyűlést szervezve, hogy annak mindenkori napirendjében kapjon helyet „gyűlhelyeink vidékének természettudományi ritkaságainak megtekintése" is. Ennek megfelelően a pozsonyi gyűlés résztvevői augusztus 30-án gőzhajón Dévénybe „a kettős várrom által érdekesített határhegyre", ill. a már osztrák területen fekvő Hainburgba és Német-Óvárra (Deutsch-Altenburg) látogattak el. Ez utóbbi helyen Fraknói Vilmos tartott érdekes előadást az „ottani régi egyházról". Ugyancsak részét képezték a mindenkori vándorgyűlésnek a különféle kiállítások. A müipari és gazdaságira már utaltunk. Jobban kapcsolódott azonban az összejövetel jellegéhez az az ásvány- és földtani kiállítás, mely az Északnyugat-Magyarország területéről begyűjtött 579 darab kőzetet mutatta be. A „zár-közülés" szeptember 2-án a primaciálís palota dísztermében zajlott le. Ekkor döntöttek az egyes szakosztályokban felmerült indítványok, javaslatok sorsáról, kijelölték a következő vándorgyűlés színhelyét. A legfontosabb döntés azonban a Javaslat a közegészségi és orvosi ügy rendezésére hazánkban c. dokumentum elfogadása és arinak az országgyűlés elé terjesztésére tett indítvány megszavazása volt. A Javaslat első változata még 1848-ban megszületett, ám a bekövetkezett események miatt nem kerülhetett megvalósításra. Az újra meginduló vándorgyűlések résztvevői 1863-ban bizottmányt neveztek ki a javaslat újratárgyalására, mely a pozsonyi összejövetelen öntötte végső, az egyesült orvos-sebészi, államorvosi- és gyógyszerészi szakosztály által is elfogadott formába. A Pozsonyban megszavazott Javaslat lett aztán alapja az 1876-ban országgyűlésileg jóváhagyott XIV. törvénycikkelynek a közegészségügy rendezéséről. Gyakorlatilag e törvény volt életben Szlovákia területén is egészen 1952-ig! Túl az idegenforgalom fellendülésén, a fentebb ismertetett szakmai és egészségpolitikai sikereken túl hozott-e más „hasznost" is Pozsonynak a vándorgyűlés? Egyértelműen igen! A vándorgyűlés elnöke, gróf Zichy a saját költségén kiadatta és minden résztvevő ingyen megkapta a „Pozsony és környéke" c. monográfiát (megjelent németül is). A ma már antikváriumi ritkaságnak számító reprezentatív kiállítású kötetben olyan írások találhatók, mint például Rómer Flóristpl Pozsony régészeti műemlékei, Szekcső Tamástó\ Pozsony városának és környékének helyrajzai és statisticai ismertetése vagy Kanka Károly értekezése: Adatok Pozsony városának orvosi helyrajzához. A pozsonyi napok emlékét őrzi az 1866-ban kiadott Munkálatok, melynek élén a vándorgyűlés-alapító Bugát képe mellett Pozsony híres szülöttének. Endlicher IstvánnaV. arcképe és életrajza is megtalálható. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
