A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-17 / 33. szám

Mi van a gömöri kapu mögött?

— Bocsássatok meg nekem, emberek! Én semmiről sem tehetek!

Minden bizarrsága ellenére megrendítő jelenet volt, ahogy a sovány, kiálló ádámcsutkáju ember ott térdepel mellettünk, és kezét az ég felé tartva bocsánatunkért esedezik. Valaki aztán oda is szólt neki a mokcsaiak közül:

— Nem haragszunk mink magára, András bácsi, csak álljon fel!

Mint később megtudtam, elvitelünk után azonnal elterjedt a hír, hogy a bíró beleegyezésével szedtek össze bennünket és adtak át az oroszoknak. Verba András talán hat-nét évig volt bíró a falunkban, kisgazda volt, és nem sok vizet zavart a közéletben, esetleg azzal keltett olykor feltűnést ha néha rózsás hangulatban vonult végig a falun. A front átvonulása után rövid ideig még megmaradt tisztében, s ha esetleg alá is írt valamit nyilván nem nagyon tudta, mit.

Jellemző a falu hangulatára, a közeli és azonnali bűnbak keresésre, hogy nemsokára az új vezetés erős emberét. Gajdos Józsefet vádolták ugyanezzel. Gajdos szlovák származású ember volt még beszélte is anyanyelvét; Verba helyett később öt tették meg bírónak, s természetesen a falu nyelve mindjárt öt tette meg minden baj okozójának. Még hazatértem után is a becsipett legények egyik kedves nótája ez volt:

Ha a gettó nem lett vóna.

Gajdos bíró sem lett vóna.

Jaj de szeretem az uramat.

És azt a „Megdöglött a bíró lova" dallamára hosszasan ismételgették. Az egészben az volt a komikus, hogy maga Gajdos is, aki szívesen társult mindazokhoz, akik poharat tartottak a kezükben, tehát ö is teli torokkal dalolta a legényekkel az új „népdalt".

(Folytatjuk)

Természetesen fal. ügy is hívják, a színpad hátsó fala. Amögött egy völgy, ahol annak idején útjára indult a Sarló és a hagyomány tiszteletének jegyében 35. alkalommal itt került sor a csehszlovákiai magyarok Országos Kulturális Ünnepélyére. Országos Kulturális Ünnepély. Tévéműsor. Gömöri kapu (arról még szó lesz). Fogalmak. Olyan fogalmak, amelyek évek óta egy-egy néptáncos, zenész, műsorszervezö, színész, tévérendező gondolatvilágának szerves részei. Volt egyszer egy Gombaszög és ma nem tudjuk, mit kezdjünk vele.

' Sanyi bácsi, aki harmincöt éve jár a fesztiválra: „Tudod, fiam, úgy húsz évvel ezelőtt az esti műsor azzal kezdődött hogy Szilicéröl, Pelsőcről szekereken, fáklyákkal vonultak az emberek mulatni, fesztiválozni. minden sarkon játszott egy zenekar, énekeltünk, táncoltunk, boroztunk. Egy évig várt mindenki türelmetlenül arra, hogy újra találkozhassunk."

Laci, kezdő táncos, aki csak két éve jár a fesztiválra: „Azt szeretném tudni, mi ez az egész. Folklórfesztivál ? Akkor mit keres itt a Lord, miért van itt Madarász Kati, a búcsúárusok, giccssátrak? Vagy egy népi búcsú? Akkor mit keresek itt amatőr együttessel 7"

FL G. együttesvezetö (aki nem a riport kapcsán mondja): „Gyerekek, tudom,

hogy jobb lenne egy folklórfesztiválon és jobb lenne például úszni. De ha már itt vagyunk, a legnagyobb országos búcsún, vállaltuk, kérek mindenkit, legyen pontos a próbákon és a fellépéseken. Ha bulizni akartok, ott van este táncház ami csak a miénk."

Az országos kulturális ünnepély a régi struktúrákban a „fesztiválok fesztiválja" szerepét töltötte be. Ez magyarul annyit jelent hogy központi rendezvényeink győztes csoportjai, együttesei, szólistái mutatkozhattak be az ajándékként értelmezett tévéműsorban. Ami igaz volt egy évvel ezelőtt, ma már nem helytálló. Mert ugye a kultúra úgy működött, hogy volt egy állami költségvetés egy „aparátcsik ukáz", a pénzt el kellett verni és a három napot még kellett tölteni műsorral. Hogy hány ember jött el és hányán érezték jól magukat, az csak a statisztikai kimutatásokban volt érdekes, és ha netán kicsi lett volna a látogatottság, mindent meg lehetett indokolni. A fesztivál sok pénzbe kerül. Pénz pedig nincs. A szponzor csak akkor hajlandó vastag pénztárcájába nyúlni, ha ezért megfelelő reklámot kap. A néző pedig csak akkor jön el (egyre drágább belépőért), ha színvonalas, igényeit kielégítő műsort kap. A fesztivál műsora nemcsak (sőt egyáltalán nem) a színpadon zajlik, hanem színpad mellett mögött kiskocsmában, erdőszélen, az ún. vásárban, táncházban, koncerteken. Ha a nézőnek két műsor közt egy órát várnia kell, valamelyik műsorra nem jön el. Az igazi az lenne, ha zajlana a fesztiválélet (lásd kisszínpadi próbálkozás zenekarokkal a két „művészsátor" között). Bár volt próbálkozás

arra, hogy több helyszínen fusson a műsor, mégsem lett Gombaszögből fesztivál, hanem egy csodálatos pletykafórum alakult ki. A pletykák leegyszerűsített tartalma: „Jövőre nem találkozunk".

Kell-e tulajdonképpen jövőre találkoznunk? Az igényt szerencsére már nem rendeletek és nem is az újságíró véleménye határozza meg. Ha a Rozsnyói járás lakossága valamint az egész országból érkező vendégek megtöltik a nézőteret és olyan látványos, de egyben minőségi szempontokat is kielégítő műsort kapnak, amiért érdemes eljönni, akkor Gombaszög LESZ. Amennyiben a rendezők nem tudnak odacsalni 20— 25 ezer fizetővendéget és nem tudnak nemzetközi színvonalú műsort biztosítani, akkor igazzá válik kollégám találós kérdése (lásd a fotót):

— Mi van a színpad hátulján lévő gömöri kapu mögött?

— A fesztivál jövője.

Lovász Attila Fotó: Gyökeres György

15