A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-17 / 33. szám

Mi van a gömöri kapu mögött? — Bocsássatok meg nekem, emberek! Én semmiről sem tehetek! Minden bizarrsága ellenére megrendítő jelenet volt, ahogy a sovány, kiálló ádám­­csutkáju ember ott térdepel mellettünk, és kezét az ég felé tartva bocsánatunkért ese­dezik. Valaki aztán oda is szólt neki a mokcsaiak közül: — Nem haragszunk mink magára, And­rás bácsi, csak álljon fel! Mint később megtudtam, elvitelünk után azonnal elterjedt a hír, hogy a bíró bele­egyezésével szedtek össze bennünket és adtak át az oroszoknak. Verba András talán hat-nét évig volt bíró a falunkban, kisgazda volt, és nem sok vizet zavart a közéletben, esetleg azzal keltett olykor feltűnést ha néha rózsás hangulatban vonult végig a falun. A front átvonulása után rövid ideig még megmaradt tisztében, s ha esetleg alá is írt valamit nyilván nem nagyon tudta, mit. Jellemző a falu hangulatára, a közeli és azonnali bűnbak keresésre, hogy nemsoká­ra az új vezetés erős emberét. Gajdos Jó­zsefet vádolták ugyanezzel. Gajdos szlovák származású ember volt még beszélte is anyanyelvét; Verba helyett később öt tették meg bírónak, s természetesen a falu nyelve mindjárt öt tette meg minden baj okozójá­nak. Még hazatértem után is a becsipett legények egyik kedves nótája ez volt: Ha a gettó nem lett vóna. Gajdos bíró sem lett vóna. Jaj de szeretem az uramat. És azt a „Megdöglött a bíró lova" dallamá­ra hosszasan ismételgették. Az egészben az volt a komikus, hogy maga Gajdos is, aki szívesen társult mindazokhoz, akik poharat tartottak a kezükben, tehát ö is teli torokkal dalolta a legényekkel az új „népdalt". (Folytatjuk) Természetesen fal. ügy is hívják, a színpad hátsó fala. Amögött egy völgy, ahol annak idején útjára indult a Sarló és a hagyomány tiszteletének jegyében 35. alkalommal itt ke­rült sor a csehszlovákiai magyarok Országos Kulturális Ünnepélyére. Országos Kulturális Ünnepély. Tévéműsor. Gömöri kapu (arról még szó lesz). Fogalmak. Olyan fogalmak, amelyek évek óta egy-egy néptáncos, ze­nész, műsorszervezö, színész, tévérendező gondolatvilágának szerves részei. Volt egy­szer egy Gombaszög és ma nem tudjuk, mit kezdjünk vele. ' Sanyi bácsi, aki harmincöt éve jár a fesztiválra: „Tudod, fiam, úgy húsz évvel ezelőtt az esti műsor azzal kezdődött hogy Szilicéröl, Pelsőcről szekereken, fák­lyákkal vonultak az emberek mulatni, fesztiválozni. minden sarkon játszott egy zenekar, énekeltünk, táncoltunk, boroz­tunk. Egy évig várt mindenki türelmetle­nül arra, hogy újra találkozhassunk." Laci, kezdő táncos, aki csak két éve jár a fesztiválra: „Azt szeretném tudni, mi ez az egész. Folklórfesztivál ? Akkor mit ke­res itt a Lord, miért van itt Madarász Kati, a búcsúárusok, giccssátrak? Vagy egy népi búcsú? Akkor mit keresek itt amatőr együttessel 7" FL G. együttesvezetö (aki nem a riport kapcsán mondja): „Gyerekek, tudom, hogy jobb lenne egy folklórfesztiválon és jobb lenne például úszni. De ha már itt vagyunk, a legnagyobb országos búcsún, vállaltuk, kérek mindenkit, legyen pontos a próbákon és a fellépéseken. Ha bulizni akartok, ott van este táncház ami csak a miénk." Az országos kulturális ünnepély a régi struktúrákban a „fesztiválok fesztiválja" szerepét töltötte be. Ez magyarul annyit jelent hogy központi rendezvényeink győz­tes csoportjai, együttesei, szólistái mutat­kozhattak be az ajándékként értelmezett tévéműsorban. Ami igaz volt egy évvel eze­lőtt, ma már nem helytálló. Mert ugye a kultúra úgy működött, hogy volt egy állami költségvetés egy „aparátcsik ukáz", a pénzt el kellett verni és a három napot még kellett tölteni műsorral. Hogy hány ember jött el és hányán érezték jól magukat, az csak a statisztikai kimutatásokban volt érdekes, és ha netán kicsi lett volna a látogatottság, mindent meg lehetett indokolni. A fesztivál sok pénzbe kerül. Pénz pedig nincs. A szponzor csak akkor hajlandó vastag pénz­tárcájába nyúlni, ha ezért megfelelő reklá­mot kap. A néző pedig csak akkor jön el (egyre drágább belépőért), ha színvonalas, igényeit kielégítő műsort kap. A fesztivál műsora nemcsak (sőt egyáltalán nem) a színpadon zajlik, hanem színpad mellett mögött kiskocsmában, erdőszélen, az ún. vásárban, táncházban, koncerteken. Ha a nézőnek két műsor közt egy órát várnia kell, valamelyik műsorra nem jön el. Az igazi az lenne, ha zajlana a fesztiválélet (lásd kis­­színpadi próbálkozás zenekarokkal a két „művészsátor" között). Bár volt próbálkozás arra, hogy több helyszínen fusson a műsor, mégsem lett Gombaszögből fesztivál, ha­nem egy csodálatos pletykafórum alakult ki. A pletykák leegyszerűsített tartalma: „Jövő­re nem találkozunk". Kell-e tulajdonképpen jövőre találkoz­nunk? Az igényt szerencsére már nem ren­deletek és nem is az újságíró véleménye határozza meg. Ha a Rozsnyói járás lakos­sága valamint az egész országból érkező vendégek megtöltik a nézőteret és olyan látványos, de egyben minőségi szemponto­kat is kielégítő műsort kapnak, amiért érde­mes eljönni, akkor Gombaszög LESZ. Amennyiben a rendezők nem tudnak oda­csalni 20— 25 ezer fizetővendéget és nem tudnak nemzetközi színvonalú műsort biz­tosítani, akkor igazzá válik kollégám találós kérdése (lásd a fotót): — Mi van a színpad hátulján lévő gö­möri kapu mögött? — A fesztivál jövője. Lovász Attila Fotó: Gyökeres György 15

Next

/
Thumbnails
Contents