A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
A magyar szaknyelv Kolumbusza 1989-ben harmadik kiadásban jelent meg Ráth-Végh István sikerkőnyve a Magyar Kuriózumok. Utolsó előtti fejezete a Szócsintani példatár, amelyben az alábbi sorok is olvashatók: „A nyelvújítás szeszélyes épületére a kupolát akarta felrakni Bugát Pál, amikor megalkotta a Szócsintan cimü rendszerét, melyben a szavakat zsarnoki önkénnyel addig fúrta, faragta, fűrészelte, kalapálta, vágta, szabta, nyírta, enyvezte, ragasztotta, préselte, vasalta, amíg a rendszer skatulyáiba bele nem fértek. Egy szörnyű műnyelvet módolt ki.. Összevetve a korántsem hízelgő jellemzést a mottóként idézett Toldy-véleménnyel, jogos a kérdés: kinek higygyünk hát? Célratörőbben fogalmazva: kell-e még ma is, 125 évvel halála után ismernünk Bugát Pál nevét? Életművéből, az általa alkotott szavakból csak mosolyt fakasztó kuriózumok maradtak volna reánk? Részrehajlás miatt tévedett volna a kortárs orvos-kolléga Schedel-Toldy, amikor a Magyar Tudományos Akadémia 1865. július 11 -i ülésén Bugát felett emlékbeszédet tartva leszögezte: „...tudományos nyelvünk nagy kontinensét, annak Amerikáját ő fedezte fel .. .7' A helyes válaszok megtalálásához egyrészt, legalább dióhéjban, fel kell vázolnunk Bugát életútjának főbb állomásait, másrészt, kissé részletesebben, meg kell ismerkednünk a 19. század eleji tudományosság, s ezen belül a szaknyelv állapotával. Bugát Pál 1793. április 12-én született Gyöngyösön. 1818-ban a pesti egyetem orvosi karán orvosdoktori, 1 820-ban szemészmesteri képesítést szerzett. Illik tudnunk azt is, hogy 1823 augusztusától 1824 tavaszáig a felvidéki Bakabánya (ma Pukanec, Lévai járás), ill. ugyanazon év áprilisa és októbere közt Selmecbánya tiszti főorvosa volt. 1824 végétől 1849-ig Pesten egyetemi tanár. Elméleti orvostant ad elő a seborvosok számára — magyarul! 1830-ban a munkáját megkezdő Magyar Tudós Társaság (mai nevén Magyar Tudományos Akadémia) az elsők közt választja őt tagjai közé. 1848-ban a forradalom lelkes támogatója. A Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány Magyarország főorvosává nevezi ki Bugátot. A szabadságharc letörése után az osztrákok megfosztják őt tanári állásától, sőt még nyugdíjra sem tartják jogosultnak. A kiegyezést előkészítő években újra bekapcsolódik a tudományos élet szervezésébe. Ő lett volna az 1865 augusztusára Pozsonyba összehívott magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének egyik tiszteletbeli vendége. A halál azonban gyorsabb volt: 1865. július 9-én utolsót dobbant Bugát szive. E rövid életrajzból emeljük ki a számunkra legfontosabb mozzanatot: Bugát egyetemi tanárként magyarul adott elöl Pesten magyarul szólni a katedráról — ma természetes dolog. Ám a 19. század első felében mások voltak a „környül állások" (körülmények). Az orvosi kar hivatalos nyelve — szerte Európában — a latin volt. Magyarul, illetve olykor-olykor a nemzetiségek nyelvén, többek közt szlovákul is, csak az alacsonyabb képzettséget megkívánó seborvosi ill. bábaasszonyi tanfolyamokon adtak elő. Bugát helyzete tehát, amikor 1824 végén elnyeri katedráját, nem irigyésre méltó. Jómaga szintén latinul tanult s vizsgázott; az elméleti orvostan szakkönyvei latin, esetleg német nyelvűek. Létezik ugyan a borbélyok (a seborvosokat nevezték igy korábban) 125 éve halt meg Bugát Pál .. az irodalmi történetek kötelessége kimondani, hogy helyesen szólni Révai, szépen Kazinczy, m íjszabatosa n Bugát Pál tanították a nemzetet". (TOLDY FERENC. 1 865) számára irt magyar tankönyv is, de azt még a 18. század végén adta ki Bugát elődje, Rácz Sámuel. S mivel Bugát lelkiismeretes, anyanyelvét mindenek felett tisztelő pedagógus, úgy dönt: saját maga gondoskodik róla, hogy diákjai a legfrissebb szakirodámat magyarul is olvashassák. 1828-ban németből magyarra ülteti át Hempel anatómiai könyvét Az egészséges emberi test boncztudományának a la pvonatja i címmel. Az I. kötethez latin—magyar, a II.-hoz magyar-latin szójegyzéket csatol. Két év múlva lefordítja Hahnemann hires-hirhedt könyvét a homeopátiáról (hasonszenvi gyógymódról) s függelékként hozzácsapja az „e munkában előforduló mű- és ritkább szavak jegyzékét". Nagy lendületet ad nyelvújítói munkásságának az 1831 -es év. Ekkor jelenik meg az első magyar nyelvű tudományos orvosi folyóirat, az Orvosi Tár. A havonként megjelenő, 96 oldalas, szótár formátumú füzetek kiadó-szerkesztője Bugát Pál és Schedel, a későbbi Toldy Ferenc. Bugát az Orvosi Tár hasábjain is hangyaszorgalommal pallérozza, formálja szakmája magyar kifejezéseit. Természetesen a latin alapműveltséggel, német szakirodalomban búvárkodó kollégái sokszor fejcsóválva s értetlenül állnak meg egy-egy Bugát-féle „magyarítás" felett. Ezért tartja szükségesnek a két szerkesztő, hogy az Orvosi Tár első két évfolyamához, 1833-ban Magyar—deák és deák—magyar orvosi szókönyvet adjanak ki. A Szókönyv megjelentetésével amolyan nyelvi kalauzt kíván Bugát az olvasók kezébe adni. Bízik abban, hogy az olvasókból majd lassan Írók, az Orvosi Tár munkatársai lesznek, mert akik „e jelen szótárt bírják, ritkábban fognak fölakadni gondolataik magyar kilétében". Sajnos, mire a Szókönyv megjelent, az Orvosi Tár az előfizetők kis száma miatt „a részvétlenség zátonyára futott". Nem osztozik azonban a szerkesztő sorsában a nyelvújító: tevékenységét nem „részvétlenség”, hanem egyre nagyobb — lelkesedő támogatással s ellenszenvvel vegyes — érdeklődés kiséri. Mint jeleztük. 1830-ban kezdi meg működését a Tudós Társaság, amely — Széchenyi eredeti elgondolása értelmében — elsősorban a magyar nyelv ápolását tekinti fő feladatának. Már működése második évében terítékre kerül a szaknyelv ügye is. Vörösmarty Mihály és Schedel Ferenc vetik fel a szakszótárak kidolgozásának elodázhatatlanságát. „Minden tag jegyezze fel tudománya nevében a maga készítette műszavakat is, melyekkel már élt, vagy amire még szó nincs, ajánlhasson arra újat" — szögezi le 1831 -ben a Magyar Tudós Társaság június 13-i „kis ülésének" jegyzőkönyve. E munkát megkönnyítendő, a Társaság tagjai idegen nyelvű forrásmunkákat kapnak kézhez. Az ezek olvasása, fordítása közben felbukkanó új szakkifejezésekből szójegyzéket állítanak össze, s azt eljuttatják a Tudós Társasághoz. Bugát természetesen a legszorgalmasabb „szógyüjtök", s mi több „szócsinálók” közé tartozik. Szava, véleménye a magyar orvosi, de a természettudományi terminológia kialakításában döntő. Tekintélyére e téren jellemző, hogy olyan orvosegyéniségek, mint Bene Ferenc vagy Lenhossék Mihály mellőzésével Bugát lesz a tagja annak az öttagú akadémiai bizottságnak, amely 1832—1837-ben az Akadémia kézi (zseb ) szótárának szerkesztését végzi. (Bugát szerkesztőtársai: Vörösmarty, Schedel, Bajza és Antal Mihály.) Bugát jóvoltából e Zsebszótár nemcsak átveszi a korábbi műszógyüjteméyek legjavát, hanem egyértelműen továbblépést jelent az orvosi szaknyelv megteremtésében. A Ráth-Végh által gúnyosan emlegetett „kupolát" nem a hatvanas évek elején körvonalazott, de soha nyomtatásban meg nem jelent Szócsintan, hanem az 1843-ban kiadott Természettudományi Szóhalmaz jelentheti a Bugát életműben. S bár Toldy állítása, miszerint „minden téren, még a társas életben is, az ő műnyelvészete lett uralkodóvá" nyilván túlzás, e művének legfontosabb hatását még ellenfelei sem vonhatták kétségbe. Azt tudniillik, hogy fáradhatatlan nyelvújítói tevékenységével megteremtette a magyar nyelv iránti bizalmat. Az Orvosi Tárral, fordításaival, a mintegy 40 000 kifejezést felsorakoztató Szóhalmazával bebizonyította: „minden ismereteket tudományos formában, szabatosan, kifejezőleg és bizonyos takaros csínnal" (Toldy) lehet előadni magyarul is. Bugát fellépte előtt a latin ill. görög szakkifejezéseket csak nehézkes körülírással tudta a magyar visszaadni. Bugát mindennapi kenyere, a sebészek képzésében nélkülözhetetlen anátómia például így szerepelt a 19. századeleji latin—magyar szótárakban: „ember fel-bontzolás, felbontás; felbontása a holttestnek". Bugát a hosszas, körülíró összetételek helyett az egyszerű, rövid szavakat, ill. az ezekből keletkezett rövid összetételeket kezdi használni. A példaként felhozott anatómia Bugátnál: boncztudomány. A felvilágosodás és reformkori szótárirodalom kiváló ismerője, Gáldi László elsősorban Bugát kodifikáló szerepét emeli ki: mindig csak egy szót ajánl tekintélye teljes súlyával, de ahhoz aztán mindvégig hű is marad. Szóképzésében a szófukar, tömörségre törekvő népi nyelvből indul ki, amely például a „talán" helyett „tán"-t mond. Magyarításaiban sok az egy- és kéttagú szó: agy, lob (gyulladás), láz, sejt, műtő, rovar, tanár, éptan. Előszeretettel alkalmazta a magyar nyelv ritkábban használt képzőit) -ács, -ecs, -am, -em, stb.) Az így alkotott szavakból elsősorban a -da, -de képzőkkel megszületett, s zárt helyiséget jelentő kifejezései ma is használatosak: iroda, szálloda, tőzsde, nyomda, kóroda(kórház). Igen kedvelte az -ár képzőt, melyet következetesen olyan személyek (dolgok) elnevezésekor alkalmaz, akik (amik) valamit árasztanak, igy születet meg a tanár szó, aki tudvalevőleg tanokat, tudományt áraszt, vagy a tintahalra a homár elnevezés (homályt árasztó). Természetesen Bugát tevékenysége sem volt hibamentes. Ezt már Toldy is elismerte a Bugát felett tartott emlékbeszédében, bár — Bugátot mentendő — megjegyezte: „...a legmagasabb torony leghosszabb árnyékot vet". Soroljunk fel az „árnyékból" is néhány jellemző „magyarítást". Bugátot a rövidségre, egyszerűségre való törekvés gyakran a „szükségen is túlmenővé tették": előszeretettel hagyta el például az -ás vagy -os képzőket, igy lesz nála fejfájásból fejfáj, a szorosból szór. Máskor úgy törekszik a rövidségre, hogy szavakat von össze, így a nekünk kaktuszként ismeretes növény Bugátnál huszur, mivel húsos és szúr, vagy az aróma: illany (illatos anyag). Németes hatást tükröz szóképzésében az a mód, hogy előtagként nem igealakot (például melléknévi igenevet) hanem a puszta igetöt szerepelteti. Ezért nem ütőeret, ir, hanem csak üteret, hasonlóan a rágóizom is lerövidül rágizommá. Bugát romantikus neologizmusa, a mindenárom magyar szakkifejezések megteremtése a latin, görög vagy német helyett, szintén azon szavak számát növelte, melyek nem kerülhetnek be a magyar nyelv vérkeringésébe. A szubjektív helyett ajánlott „önkileg" vagy az elektromos helyére állított „berzéczes" szavak ma már csak szótörténeti érdekességek. (Ha úgy tetszik: Ráth — Végh szerint kuriózumok). A fentiek ismeretében most már megválaszolhatjuk a bevezetőben feltett kérdéseket. Bugát Pál nyelvújító tevékenysége nem süllyeszthető mosolyogtató kuriózumok szintjére! A maga korában rém kisebb személyiségek, mint Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely vagy a már többször idézett Toldy Ferenc állottak ki Bugát magyarításai mellett. Munkássága nélkül szaknyelvünk ma szegényebb lenne s a Bugát alkotta „műnyelv" hiányában aligha indulhatott volna meg a ma már 131. évfolyamát jegyző Orvosi Hetilap, melynek első szerkesztője, Markusovszky Lajos szintén meghajtotta fejét Bugát úttörő érdemei előtt. Bugát anyanyelve iránti tisztelete — túlzásai ellenére is — ma is példát mutató és időszerű. Kisebbségi életünk tudományos nyelve sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig Illyés Gyulával szólva: „Jól beszélni és írni magyarul... jellemkérdés". Ez vonatkozik Bugát Pál utódjaira, a mai orvosokra és természettudósokra is. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
