A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-10 / 32. szám

Í rásom címéül akár azt is választhat­tam volna, hogy városi vállalkozás, mert mint utóbb kiderült, Nagyme­­gyeren szinte az egész város vállal­kozik. Aki csak a várost keresztező főút­­ról tekintget jobbra-balra, és pár évi tekintgetés után azt hiszi, hogy az unalomig ismeri a várost, az nagyon téved. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer térjen le a főútról mert a családi házak szegélyezte utcákban egy egészen más vá­ros képe tárul majd elé. A főútról csak egy zsúfolt, poros, kopott város látszik. A madár­dallal, rózsabokorral és még ki tudja hány féle füvei, fával, virággal, bokorral ékes mel­lékutcákból viszont egy élő és nagyon is életképes település tárul a látogató elé. Nagymegyer olyan város, ahol az emberek még őrzik a régi jó falusi szokást: köszönnek egymásnak és az úton járónak. És majdnem mindenki ismer mindenkit. Nyolcezer körüli a lakosság lélekszáma. Ha máshogy nem. leg­alább látásból vagy hallomásból tudják ki kicsoda. Amikor témám nyomában keresni kezd­tem Nagyné és Bartalosné „tésztagyártó" asszonyokat, bizony máig bolyonghattam volna, ha nincsenek a nagymegyeri segítő­kész emberek. Köztük is a DSB 60—07-es Škoda vezetőnője, akinek segítségével végül is megtaláltuk az utcát és a házat, de a tésztagyártók éppen nem voltak ott. Sebaj! Vállalkozóból Nagymegyeren van elég. Mire harmadszor jártuk körbe a várost — közigazgatási unikum, hogy a házszámok csak véletlenül kerülnek sorban egymás mel­lé — már az egész Nagymegyer tudta, hogy vállalkozókat keresek. És mint eső után a gomba, úgy bújt elő a semmiből, tárulkozott ki előttem a második (vagy első?) gazdaság­ból élő város. A családi házak majd mindegyike előtt idegen rendszámú autó állt, jelezve, hogy tulajdonosai fürdövendégek a termálvizéről Családi hires városban. A lakosok ismerték fel annak szükségességét, hogy a fürdővendégnek szállás kell. Épített hát mindenki a családi házában vendégszobát is, a kertjében, udva­rában sátorhelyet. S ilyen gyönyörű szimbi­ózisban él a bennszülött és a fürdövendég. Békésen megférnek egy fedél alatt. Pedig más az anyanyelvűk. Itt bizony csődöt mond minden uszítás. Mečiar miniszterelnök úr itt nyugodtan bemehetne az üzletbe és kérhet - ne szlovákul, mert még csehül is tudnak az eladók. A valóság nélküli rossz hír, mely szerint itt délen a tettlegességig fajuló nemzetiségi ellentétek vannak, nagyon sok kárt okozott a belföldi turizmusnak. — Az én vendégkönyvembe mindig csak dicséretet Írtak a kempingezők — mondja Nagy Imre, aki a vállalkozások reményeiről és útvesztőiről szóló írásom alanya lett. — Előfordult-e. hogy valaki a régi lakók közül idetelefonált, vagy levélben érdeklő­dött, hogy mi igaz a szóbeszédből? — Nem. erre nem volt példa. Dé a régi ismerősök, amikor megjönnek elmondják, hogy mit ir náluk az újság, hogy itt veszeke­dések és összetűzések lennének. Pedig szé­pen, barátságban élünk. — Önök mivel foglalkoznak? — Kilenc éve van a kertünkben kemping. véget ér a turistaszezon, mi is átállunk az úgynevezett téli fagyi készítésére. Ez töl­csérbe töltött édesség, már látni az üzlet­ben. De amit mi készítenénk, az más ízű lenne. — Ne arról beszélj, ami lesz, hanem arról ami van. Most a gofrisütést akarja beindíta­ni a nagyobbik lányunk — mondja Klára asszony. — Főleg a kempingvendégeinkre számítunk. Szerettünk volna kifőzdét is. Mi­lyen jó lenne, főleg a vendégek részére, ha reggel megrendelhetnék a vacsorát és este. amikor hazajönnek, csak elfogyasztanák. De az ilyen vállalkozást csak kevés embernek engedik meg. Így csak a saját termesztésű paprikát, paradicsomot, uborkát adjuk el.. . — Kávéval és üdítővel is ellátjuk a vendé­geinket, sört is tartok, de csak vendégma­rasztalónak. Azon egy fillér haszon sincs. A felárat már a vendéglőben, ahol vásárolom, ráteszik. Drágábban én sem adhatom — mondja Nagy Imre. — Milyen végzettségre van szüksége a vállalkozónak? — Nemcsak ahhoz kell értenie, amiben vállalkozó, hanem a „papírmunkához" is — feleli a felesége. — Én postamester vagyok. Januártól nem dolgozom, mert az édes­anyámmal itthon kell lenni. A könyvelés az én részem, sőt a lányomnak. Reginának is segítettem az elején. Közben jönnek-mennek az autók. Az egyik vendég érkezik, a másik búcsúzik, a harma­dik csak a környékre távozik. Van, aki telefo­nál és a buszmenetrend felöl kérdezősködik, s van, aki focizik a kertben a fiaival. A fodrászat is nyitva. Az előbb csodáltuk meg egy távozó hölgy gyönyörű frizuráját, közben valaki terminust kér, mert ö maga is jönne és hozná hajvágásra a gyerekeit is, de a mosdóban már öblítik a következő vendég haját. / — Egy éve lettem önálló. Bizony, akkor még nehéz volt az engedélyt kiváltani. Az anyagellátásra viszont nem panaszkodom. — És a vendég hiányára ? — Arra sem. Bejelentkezésre, az előre megbeszélt időben várom a vendégeket. Ők is jobban járnak Így, mert nem kell várakozni, és nekem is folyamatosan van munkám. Százhuszonöt személy lakik itt sátorban. _ — Az elmúlt fél év alatt változott, köny­nyebbedett a vállalkozók ügyintézése? — Egy kicsit javult a helyzet. Eddig min­den évben újra kellett az engedélyt kiváltani ahhoz, hogy kempingezőket fogadhassak. Most hosszabb időre érvényes az engedély. Nagyon furcsa világ volt a tavalyi. Azt az ivóvizet, amelyik a városi vízvezetékből fo­lyik és amelyet mi is iszunk, minden évben újra és újra meg kellett vizsgáltatnunk, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e, mert ehhez kötötték az engedély megadását. És ha az utcából hárman vizsgáltattuk, akkor mind a hármunknak felszámították a költségeket. Na, ez már talán nem lesz. De van más diszkrimináció is a vállalkozókkal szemben. A lányom fodrásznö, itthon dolgozik. Még tavaly kiváltotta az engedélyt. Na, az is egy külön történet lenne, de hál' Istennek túl vagyunk rajta. Szeretett volna olyan gépet venni, amely segít megtalálni azt a frizurát, amely a vendég fejformájához a legjobban illik. De csak 100 %-os felárral veheti meg! Hát most akkor támogatják a vállalkozókat vagy nem támogatják? Szeptembertől, ha — Miért jobb a saját fodrászmühely, mint a vállalati? _ — A sok előny közül elég. ha csak azt említem, hogy itt én határozom meg a nyit­vatartási időt. Ugyanis én tudom legjobban, hogyan érnek rá az emberek. Kedden dél­előtt kezdem, héttől fél négyig dolgozom. Szerdán és pénteken délben kezdek és este kilencig húzom. Csütörtökön és szombaton ismét délelőtt tartok nyitva. így a hét végére éppen az a nyitvatartás jut, amelyik a vendé­gek legtöbbjének is megfelel. A hét más napjain pedig lehet válogatni kinek-kinek időbeosztása szerint.1 — Bár nem illő, de megkérdezem: Anya­gilag hogy áll ? — Annyit hoz, mint a vállalatnál... Elbúcsúzom a háziaktól. A vállalkozó nem ér rá tereferélni. Ö tudja igazán, hogy az idő pénz. Remélem jó nyaruk és sok vendégük lesz. És nemcsak nekik, hanem egész Nagy­­megyernek meg a többi nyaraló- és üdülő­helynek Dél-Szlovákiában. FISTER MAGDA Fotó: M. HalCin PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága (Csemat) pályázatot hirdet nyelvjárási és csoportnyelvi pályamun­kák elkészítésére. Pályázhatnak csehszlovák állampolgár­ságú önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsopor­tok bármilyen nyelvjárási vagy csoport­nyelvi tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tar­talmazó pályamunkákkal. 1. A nyelvjárások területén pl. szókincs­gyűjtéssel (a gazdálkodás, építkezés, vi­selet, táplálkozás szókincse, állathívoga­tó-, terelő-, -űző nevek stb.). tájszógyűj­téssel (egy-egy nyelvjárási egység valódi, alak szerinti és jelentésbeli tájszavai), helynevek (községek bel- és külterülete­inek nevei, dűlő-, hegy-, patak-, út-, kút-, kereszt-, hídnevek stb.), ill. személynevek (elsősorban ragadvány- és gúnynevek) gyűjtésével és feldolgozásával, egy-egy nyelvjárási jelenség (pl. í-zés, ö-zés, azon­­szótagú I kiesése; névszóképzés, igerago­zás stb.) feldolgozásával, ill. egy-egy nyelvjárási egység teljesebb nyelvi anya­gának rendszerezésével. 2. A csoportnyelvek területén pl. ifjúsági, diáknyelvi, illetve argó szavak, kifejezé­sek feldolgozásával. I. dij 3 000,- Kčs II. díj 2 000,- Kčs III. díj 1 000.— Kčs Az egyes dfokozatokat a bírálóbizott­ság megosztva is kiadhatja. Pályázni lehet továbbá nyelvjárási vagy regionális köznyelvi szövegek hangfelvé­telével is. A megfelelő minőségű felvéte­leket értékes könyvekkel jutalmazzuk. A hangszalagok árát számla ellenében té­rítjük. A bírálóbizottság készüld, ill. megvé­dett szakdolgozat anyagát nem fogad­hatja el. A pályamunkákat 1990. december 31-ig két példányban kell beküldeni a Csemat szervezési titkárságára, (nám. 1. mája 12., 815 57 Bratislava) A pályamunkákon fel kell tüntetni: A gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcí­mét. továbbá a gyűjtés helyét és idejét, valamint az adatközlők személyi adatait. A pályamű legnagyobb terjedelme 60 gépelt oldal lehet. A beküldött pályamunkák első példá­nya — a pályázók szerzői jogának tiszte­letben tartásával — a Csemat nyelvjárási adattárába kerül megőrzésre. A legszín­vonalasabb dolgozatokat kötetben is ki­adjuk. A pályázók szakmai módszertani se­gédanyagot igényelhetnek a Csemadok és a Csemat területileg illetékes járási választmányától, ill. a Csemat szervezési titkárságától. A pályázat eredményeit a bírálóbizott­ság 1991 márciusában hirdeti ki, a XXII. Kazinczy-napokon. E rendezvényre a leg­jobb pályamunkák szerzői meghívást kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents