A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
NE TESSENEK MÁR BÁNTANI! Hányféleképpen értelmezhető és magyarázható a demokrácia? Ahogy lapokból olvasom, rádióból, televízióból hallgatom, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a tolerancia Európában és a világban. sajnos, nem tehetem hozzá, hogy a Szlovák Köztársaságban is, teljesen egyértelmű. Mert nálunk a második ezredforduló közvetlen közelében még mindig olyan szelek fújnak, amelyek a fagypontig nyomják le a kölcsönös megértés hó- és fokmérőjének higanyszálát. Olvasom a Szlovák Nemzeti Demokrata Mozgalom alakuló gyűlésén elfogadott programot, s eszembe jut a pártállam kemény negyven esztendeje, amikor az esetek nagy részében a politika fö-fö kolomposai mást mondtak és mást cselekedtek. Az új szlovák demokrata mozgalom olyan szervezetnek nevezi magát, amely a demokráciáért, a humanizmusért, a hazafiságért, a szlovák nemzet identitásáért valamint az emberi, állampolgári és szabadságjogok s a jogállam alapelveinek tényleges érvényesítéséért, s a szuverén Szlovákiának az európai országok és népek egyesülő rendszerében történő dinamikus gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséért küzd. íme, milyen jó hangzása van kifelé és befelé a megfogalmazott programnak, amelyhez én mindjárt hozzáteszem, Egyre többet lehet hallani, olvasni az Európai Házról (Európaházról) és én egyre nehezebben tudom elképzelni, hogy milyen lesz ez a ház; az a kép, amelyet neves politológusok, híres közgazdászok, űrpolitikai kommentátorok festenek róla, nagyon homályos, elmosódó és igencsak kezd emlékeztetni valamire; egy bizonyos köddé omlott jövőképre, amit még nem régen kommunizmusnak neveztünk, régebben mennyországnak, paradicsomnak, édennek, nirvánának, stb.; mindenesetre valami szebbnek, jobbnak, többnek a mai állapotnál. Régen így imádkoztunk: „Jöjjön el a te országod!" Ma: „Juj. csak épülne már fel az Európaház!" Kedves olvasóim nyugodtak lehetnek: fel fog épülni, hiszen az alapjait már kezdik lerakni, helyesebben — hiszen ez nem amolyan közönséges falusi ház lesz — a tetőnél kezdik, mivel egyelőre téglára, cementre, gerendára, cserépre nincs pénzünk, legalább szép bodor füstöt eregetünk a majdan megépülő kémény fölé. Milyen szépen, családiasán, meghitten füstölög majd ez a mi kedves Eutópaházunk! Egy igen konkoly tudós, Ralf Gustav Dahrendorf szerint: „Ez egy szuperhatalmak nélküli ház lesz. Nem fog a milyen demokrácia az, és milyen jogállam, amelynek velünk, magyarokkal szemben olyan múlt századi ízű kitételei vannak, mint az, hogy „A nemzeti kisebbségek és etnikumok jogait a Szlovák Nemzeti Demokrata Mozgalom a Szlovák Köztársaság területi egységének, szuverenitásának és függetlenségének megőrzésével kapcsolatos szuverén érdekekkel arányosan kell érvényesíteni." Vagyis, annyit engedni meg nekünk a jogokból, amenynyit jónak látnak! A cél tehát az, hogy zsákutcába futtassák törekvéseinket, ahogy ezt már meg is tették az iskolák szétválasztására előírt rendelkezéssel, amely a szlovák tagozatos tanárokra bízza, hajlandók-e megérteni és elfogadni a szétválasztást. A Szlovák Nemzeti Demokrata Mozgalom a szlovák nyelv államnyelvként való használatának törvénybe iktatását is követeli, s a Szlovák Nemzeti Tanácsot olyan jogokkal igyekszik felruházni, amelyek egyedül illetékessé teszik a törvényhozó szervet a szlovákiai nemzetiségi kérdés kezelésére. A demokrata mozgalom demokratának nem nevezhető programja szó szerint azt mondja, hogy azokkal a jogokkal is az SZNT-nak kell rendelkeznie, amelyeket „mind ez ideig a szövetségi kormány és a prágai vár bitorolt". így állunk tíz évvel a második ezredforduló előtt! Szovjetunióig elnyúlni, s nem San Franciscótól Vlagyivosztokig terül el. . . Vannak percek, amikor azt érezhetjük, hogy újra elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor létrejöhet a világrend megteremtésének esélye... Lehet, hogy a Szovjetuniót túlságosan elfoglalják majd saját belső problémái, és nem lesz sok ideje a világ számára ..." Milyen igaza van a tekintélyes politológusnak: A Szovjetuniónak már most sincs ideje a világ számára. Gorbacsov szórakozottan rákönyököl a Barátság olajvezeték csapjára, az Európai Ház még csak épülő kéményének máris ritkul a füstje. No bumm! — aztán mi van? Végre Csehszlovákiában is emelni kell 50 százalékkal a benzin árát. Ezen a hozzám hasonló szegény legény csak nevethet. Az autóbuszban orvosokkal, magasrangú katonatisztekkel utazhatom együtt, örülök az előkelő társaságnak, amelynek tagjai tegnap még szóba sem álltak velem, most azonban inkább itt szoronganak. minthogy fölöslegesen fogyaszszák a drága benzint, drága (jobbára nyugati) kocsijaikban. Látja-e hát a kedves olvasó az Euró paház körvonalait? Ez nyilván nem egy olyan akármilyen ház lesz, amelynek egyik szobájában jómódú polgárok. Az új demokrata mozgalomba tömörült „demokraták" elszántan és a realitást mellőzve a nemzetállam diktálta szempontok szerint gondolkoznak. S úgy tesznek, mintha a minimum hatszázezer magyar nem élne velük egy országban, nem művelné meg a földet, nem dolgozna szorgalmasan a termelőmunka minden ágazatában, nem járulna hozzá tetemesen évről évre a nemzeti jövedelemhez, amelynek az elosztói öt, a hatszázezer magyart hátrányosan megkülönböztetik és megrövidítik. Ilyen kis országban ekkora számú magyar nemzeti kisebbséget nem venni figyelembe, enyhén szólva is gyermekes, szem bek öt ósdi s játék! A magát „demokratának" nevező új mozgalom Eudárd Beneš személyes felelősségét is tisztáztatni akarja „a második világháború után a német polgári lakosság ellen elkövetett bestiális bűntettekért és népirtásért, a szlovákellenes asszimiláló politika folytatásáért" stb. Senkit nem tesz felelőssé viszont a második világháború után a magyar polgári lakosság ellen elkövetett bűntettekért, amelyek a hírhedt és szégyenteljes tömeges deportálásban és a tiszta magyar etnikumot megbontó kitelepítésben („lakosságcserében") jutottak kifejezésre. Az akkor elkezdett etnikumbontás napjainkban is folyik, s összezsugorításunkkal jár együtt másikban nincstelen proletárok lesznek. Egy ilyen közös házban, s ezt már én mondom, legjobb ha senkinek sincs semmije. Akkor nem kerülhet sor félreértésekre, majdnem úgy van ez, mint ahogy a híres mand-engelsi műben; a proletár csak a láncait veszítheti el, de ha láncai nincsenek, akkor nyilván azokat sem: Ezért lesz szép az Európai Ház. Úgy látszik, hogy az új demokraták szemében a magyarellenes asszimiláló politika nem számít bűnnek, már-már nem is titkolt célja bizonyos köröknek, hogy a második világháború után nagyhatalmi hozzájárulás nélkül meghiúsult nemzetállam elérése csupán hosszabb távra tevődött át, s a törvényesíteni kívánt szlovák államnyelv a fasiszta szlovák államban meghirdetett, s a második világháború utáni években tobzódó „Szlovákiában szlovákul!" (Na Slovensku po slovensky) elv szentesítő továbbéltetése. Új hirde tői és törvényesíteni akarói olyan megalázó és az életet is veszélyeztető állapotot kínálnak nekünk, amely lehe tövé teszi továbbra is, hogy a dél-szlovákiai vasútállomások szlovák nyelvű figyelmeztetéseikkel a szlovákul nem értő magyarok életét veszélyeztessék, hogy a magyar vidéken szolgálatot teljesítő orvos a jövőben is ráírhassa a beteg kórlapjára, hogy nem beszéli az államnyelvet, mint ahogy az már Rimaszombatban megtörtént, és még folytathatnám a közös európaiság eszméjét megcsúfoló tényeket. Nemrégen az Európát és a világot megbotránkoztató Tiso-emléktáblát avattak tájainkon. A volt szocialista országok közül elsőként itt lepleztek le Hitler legbensöségesebb és legmegbízhatóbb barátjának emléktáblát! Vajon,milyen meghökkentő meglepetésben lesz még részünk? MÁCS JÓZSEF Természetesen más megoldás is elképzelhető, például, hogy abban a házban csupa jómódú, elégedett ember fog élni nagy egyetértésben, közös nyelvet beszélve: ott lesz Bush elnök népével együtt, Gorbacsov elnök és az egész Karabah hegyvidék, ott lesz Sütő András kivertszemü társaival, ott a Vatra Romaneasca furkósbotjaival, ott a Matica slovenská és ott leszek — — nem, én nem leszek ott: inkább kimegyek, s kiszellöztetem fejem az Európaház mögötti kertben. Zs. NAGY LAJOS AZ EURÓPAI HÁZ
