A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-03 / 31. szám

járunk és mit pusztítunk el a vegyszerekkel és a Duna ide-oda terelésével! Vigyázzunk hát rájuk jobban! Mert sokkal könnyebb otthon meginni egy-két csésze gyógyteát, ha tudjuk, hogy mire jó, mint órákig vára­kozni az orvosi rendelőkben. Ükapáink, anyáink orvos nélkül éltek, ők még tudták, hogy fűben, fában orvosság ... A gyógynövényes sátortól elcsábít a hosszúbajuszos. szakállas, erdei manók szobrászmestere. Sidó János. Most éppen virágtámasztó pálcát farag. Díszesre. — Ez itt csillag, a fény, a ragyogás jele, mellette az oszlop a szilárdságé, alatta a molnárgomb az életé, az alatt a kehely a vallás szimbóluma. — magyaráz a mester. — Együtt ez annyit tesz, hogy adjon az Isten hosszú, boldog életet. — Mindkettőnknek. A faragott emléktárgyak sátrától mézes­kalács illat csábit tovább. Hát persze! Csépi Zsuzsa, a szarvai népművelő (hivatásának igazi csillaga) biztosan ide is elhozta mé­zeskalácsfiguráit. Ta/abér Erzsébetnek sokan örültek — A készítésből, a díszítésből most itt nem tartok bemutatót. Nagyon meleg van, gyorsan száradna a cukormáz. — Ha a mézeskalács készítést nem is. de a bábukészitést azért tanítja az itteni gyere­keknek. Mellette árulja marcipán rózsáit — tortadisznek készültek — Barta György, a szarvai ifjúsági klub vezetője. — Ez a rózsa nem szúr, tövise nincs, azt látom, de vajon ehetö-e? — kérdezem. — Hát persze, hogy ehető. A tészta ösz­­szetevője porcukor, tojás fehérje és rumiz. A nővérem kicsinyét alig tudom távol tartani az asztaltól, amikor készítem, gyorsabban enné, mint ahogy én kisodrom a leveleket. A színpadon közben kicserélődtek a cso­portok. Mire a nézőtéren helyet foglalok, már Agócs Gergely énekli, hogy .......hány icce bort ivott meg a' Eszterházy öreg herceg gulyásának a bojtárja (de) hitelbe." Hányat is? FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei Zeng az ének a színpadon: „Szabad a madárnak ágról-ágra szállni. Szabad a legénynek lányokhoz eljárni.. Suttog a szél a nyárfa lombja közt, rigó fütyül az ágon, és hétágra süt a nap Bősön, a parkban, mintha a természet is tudná, hogy ünnep ez a mai nap. A dal, a tánc a népművészet ünnepe és szórakozási lehető­ség annak is, aki a laci-konyha s a boros sátor környékén ünnepel. Az árnyas fák alá érve erősödik a muzsika­szó és növekszik a zsibongás. Előbb a „KGST-piac” termékeit kínálják az árusok, majd a népművészeti sátrak sora következik. Az elsőben kemény tésztából, amelyet a morva népszokás „vizovické cesto" néven ismer, formálnak Krascsenyits Dániel ujjai csibét, kacsát, pávát. — Sima liszt, viz és némi ecet kell ehhez a tésztához — mondja. — A munka legnehe­zebb része a tészta kidolgozása. Ez egy órát is megtart. Természetesen kézzel. Azután lehet formálni madarat, malackát, kinek mi tetszik. Balogh Márton gyönyörű hangjától a kék szi­várvány. mely az eget koszorúzza, színeit is látni véltük Két kislány rögtön oda is szegődik és pici ujjával már gyúrja, formálja a madár testét, tejét. Nehezen megy. de mire véget ér a műsor, csak elkészülnek. A sátrak előtt szerényen, sámlin ülve mutatja be mesterségét a kosárfonó. Kéré­semre bemutatkozik: — Vasik József vagyok, Doborgazról. A kosárfonás fortélyairól faggatom remél­ve, hogy eltanulhatok valamit a mesterségé­ből. — Az a legjobb vessző, amelyet a föld színén vágnak le. — kezdi az „oskolázást" József bácsi. — Az nem törik el. Most nem igazán jó vesszővel dolgozom. Most csak hirtelenében vágtam egy kosárra valót a Dunánál. Máskülönben ősszel kell a vesszőt megvágni. Annyit, amennyiről az ember gondolja, hogy elfogy egy télen. De a múlt­kor kétéves vesszővel voltam kénytelen dol­gozni. Beáztattam, nyolc nap, nyolc éjszaka ázott, azután már lehetett vele dolgozni. Dunaszerdahelyen iskolásoknak tartottam bemutatót. Négyszázhatvannégy gyerek — persze osztályonként váltakozva — figyelte hogyan illesztem egyik vesszőt a másikhoz. Megérdemelt tapsot aratott a Szőttes Az amatör népművészeti csoportok közös éneklése elnyerte a nézők tetszését A közönség soraiban helyet foglaltak társadalmi és politikai életünk neves személyiségei Egyszeriben ismerős hang üti meg a füle­met: — A legjobb nyugtató a citromfű teája. Tessék, dörzsölje csak meg a levelét, máris érezhető a finom illata. Erről könnyen felis­merheti. Lomblevelű erdőkben, ártéri er­dőkben található. Én is itt szedtem a kör­nyéken. Egyike a legkiválóbb nyugtató teák­nak ... Nézem a gyógynövénnyel herbárium-sze­rűen megrakott asztalt és kérdezem dr. Szarnák Mihálylól, hogy hol szedte ezt a sokféle gyógynövényt ? — Ha hiszed, ha nem, ezt mind itt a környéken szedtem. Egy részét Somorján, a Pomléban, más részét ide jövet az út men­tén. Bizony nem is tudjuk, milyen kincseken Egy igazi, nyári, vasárnap délután 15

Next

/
Thumbnails
Contents