A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
Magyar égtájak [RODALOM és POLITIKA Gál Sándor /számozottversek 1 2 Közelről más a látható az eső ugye ma is csendesen szitál a lángrezgés a zöld kígyó — isten árnya mondhatni ráérősen mintha szisszenne hétköznapi a tény az alkonyaiban meglehet mindez káprázat idevalósi egészen már szinte igaz csalás s mégis hisz nincs mintha minden lángrezgés sem zöld kígyó kívül lenne önmagán a szemgolyó mélyén rezzen saját határain túl csupán a befogadott tér ámde láthatón egy emlék a szürkeség alászáll közelről látható és a lombok borzongva kibonthatatlan lezárt végleges elúszik az üreges múlt sötétje isten árnya a pillanatban beléremegnek Érdekes korszakot élünk. A nemrég még furcsán szemlélt mogyorófarmer-elnök és filmszínészelnök után most két volt szocialista államnak is író elnöke van. Havelröl sokat olvashattunk lapjainkban — Göncz Árpádról, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökéről kevesebbet írt a hazai sajtó. Pedig érdekes személyiség. 1922-ben született, jogot végzett, és négy esztendeig tanult a gödöllői agrártudományi egyetemen. 1956-ért hat évet ült börtönben. Író, műfordító, József Attila- és Wheatland-dijas. Tapasztalt ellenzéki politikus, aki a kisgazdapártban kezdte pályafutását a háborút követően. Mivel 1956 után nem dolgozhatott eredeti szakmájában, szak- és műfordítással kereste meg a kenyerét. 1979-ig szabadúszóként tartotta el családját: felvidéki származású feleségét és négy gyermekét. 1946 óta boldog házasságban élnek. Már hat unokájuk van. 1965-ben jelent meg Göncz Árpád első műforditáskötete, William Golding A torony című regénye. Az Országgyűlés ünnepi és alakuló ülésén — 1990. május 2-án 339 szavazattal választotta elnökéül dr. Göncz Árpád SZDSZ-képviselőt, aki e tisztségével a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke is lett. Június elsején, az idei Ünnepi Könyvhét Vörösmarty téri ünnepélyes megnyitóján volt alkalmam először hallani őt. A könyvhetet nem köztársasági elnökként, hanem íróként, a könyv embereként, a Magyar írók Szövetségének elnökeként nyitotta meg. „Egynéhány esztendeig rendkívül keserves állapotban és helyzetben voltam, és merem állítani, hogy az irodalom tartotta bennem a lelket. Nem amit megírtam — mert nem írtam, ceruzám se volt —, hanem amit olvastam. Hat hosszú esztendőn kísért engem végig József Attila — hol elvették, hol nem vették el. Időnként József Attila is tilos volt, időnként egyes versei voltak tilosak, időnként az a magatartás volt tilos — aztán visszaszereztem, visszakaptam... és megint ott volt velem ... Szürke élet volt ez, fekete élet volt, talán nem is élet... Az irodalom jelentette az életpótlékot. Emlékszem, ebben a fekete-szürke környezetben a színt az jelentette, hogy megkaptam Dantét. Elolvastam vagy háromszor, mert hiszen ráért az ember — akkor még nem dolgoztam —, és nem is a Pokol volt anekdotikus történeteivel az izgalmas, hanem az a fehéren izzó Paradisso, amit az emberek ritkán olvasnak el, mert hiszen halhatatlan misztikus élmény. Volt időm misztikus élményre, volt időm befogadni... Háromszor másztam ki a veremből. Thomas Mannt is olvastam, feleségem nagyon ügyesen hosszú könyveket adott be nekem ... József sorsa modell-értékű volt számomra, életpótlék volt, biztató volt, tartalom volt. Ha érzelmileg elszegényedtem, ott volt a Karenina Anna, ha a gyűlölet genezisét kerestem, akkor nagy szerencsémre — mert jó könyvtárunk volt, miután Püski Sándor vette át a könyvtár vezetését — olvastam Az özet. Szabó Magdának a kötetét... Ha mai életünket nézem ... talán túlságosan is élünk. Annyira élünk, hogy nem jut módunk és nem nyílik lehetőségünk valóban élni. A napi gondok, a szegénység, a betevő falatnak a biztosítása estére annyira elfáraszt, már olvasni szinte nincsen erőnk és nincsen kedvünk. Pedig azt hiszem, éppen ebben az elsivárosodó, agyonhajszolt és szorongásokkal és gondokkal teli életben volna szükségünk életpótlékra ... Megint csak olvasóként én két dolgot szeretnék a kormányzattól kérni — tekintve, hogy nem vagyok a végrehajtó hatalom tagja, azt hiszem, nyugodtan kérhetem. Az egyik az, hogy... a kultúrpolitika ne szabja meg nekem, hogy mi kell tetsszék. Hadd válasszam meg saját magam azt, hogy mi tetszik, akkor is, ha olvasmányos könyvre vágyom, akkor is, hogyha Dante Paradissójára vágyom. Mind a kettő jogos igény... mindenkinek joga van megválasztani azt az olvasnivalót, amit keres és ami az igényeit kielégíti. De ugyanakkor, mikor azt mondom, hogy ne szabják meg, mert az ízlésterrort semmilyen formában nem szeretem, akkor még egyet kérek, azt, hogy próbálják támogatni — és itt állami támogatásra gondolok — a könyvkiadást ... mert a mecenatúráról, a magyar irodalom támogatásáról nem mondhatunk le. Szinte azt mondanám: mindennapi kenyerünk. Ahogy egy kormányzat, egy rendszer gondoskodni köteles egy nép élelemellátásáról, ugyanúgy gondoskodni köteles annak a szellemi értéknek a kidajkálásáról és felneveléséről, amit a magyar irodalom jelent..." — mondta el Göncz Árpád a könyvhéten. Szavai bizakodással töltenek el: az irodalom és a művészetek talán mégsem válnak a meglóduló piacgazdasági hadviselés áldozataivá. Göncz Árpádnak Mérleg címmel kötete jelent meg a könyvhéten, amely hat drámát tartalmaz. A Magyar Médeia, a Sarusok, a Rácsok, a Mérleg, a Pesszimista komédia és a Perszephoné akár egyetlen drámaciklusként is olvashatók, a történelmi közelmúlt emberi sorsokban ábrázolt körképeként. Egy ember világlátását, eszméit, vágyait tükrözik. Egy olyan emberéit, aki jelenleg történetesen egy országot képvisel, egy ország bajaira, gondjaira ügyel. HARASZTI MÁRIA 12
