A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-29 / 26. szám

Ozogány Ernő: KUKKÓNIA KÉNYSZERVÁNDORAI II. (Túl az Óperencián) Csáky Károly: „S HOGY FELJŐVE MÁRTON, AZ OROSZ1 PAP' Koller Sándor: Könnyűzenei verseny: NYÁR A ZENESZTRÁDÁN Dr. Gaál Lajos: ÚJ TÁJVÉDELMI KÖRZETÜNK: A FÜLE KI-HEGYSÉG Dr. Kiss László: A MAGYAR SZAKNYELV KOLUMBUSZA M. Frisch : IZIDOR ÉLETÚTJA (humoros elbeszélés) Lapzárta: 1990. VI. 6. Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és OzsvakJ Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwald ovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p.. Košice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. n_ Ön jó húsz évvel ezelőtt, az 1969- L/| j: ben alakult szlovák kormány fő­ként nemzetiségi ügyekkel foglal­kozó tárca nélküli minisztere volt. Most ezért a hajdani minisztert és a közéleti kérdésekben azóta is jártas írót kérdem, vajon párhuzam áHitható-e az 1968/69-es célkitűzések, illetve a két évtizeddel ké­sőbbi novemberi fordulatot követő hóna­poknak a nemzeti kisebbségeket érintő törekvései között? — Egyenes ágú kapcsolat révén nem, hi­szen húsz esztendő ékelődött be e két törté­nelmi jelentőségű időpont közé. Rokonítható hasonlóság viszont jócskán van. Jómagam 1968-at a mostani események előtörténeté­nek tartom; mégha az események más-más politikai és társadalmi feltételek között zaj­lottak is. Nagy a hasonlóság például abban, hogy a hazai magyar értelmiség szerveződé­se 1968-ban szintén a kultúra bázisa felöl indult a politika felé. Alapjában most is ez volt megfigyelhető, hiszen az 1989 novem­berét megelőző hetekben s hónapokban — az írók, az újságírók, a szerkesztők, vagy akár a „harminchármak" révén — a kultúra volt az. ahol az indulás előtt a szekértábor formá­lódott. Eközben újrafogalmazódtak a már 1968-ban is hangsúlyozott alaptételek. El­sősorban az érdekvédelem, a kulturális, az oktatásügyi és a helyi önigazgatás, valamint az egyenjogúság s az egyenrangúság igénye. Mindez már az 1968-as dokumentumaink­ban is jelen van. További hasonlatosság, hogy akkor is. most is az alkotmányjogi törvény, illetve a kollektív jogok biztosítására törekedtünk. Eltérést mutat viszont, hogy akkoriban az ősztönösség, manapság viszont a tudatosság uralja szándékainkat. Persze, ebben közrejátszik az is, hogy ezúttal már 1968 tapasztalatai és tanulságai érlelődnek bennünk. Például ama tekintetben, hogy po­litikai céljaink elérése érdekében tudatosan kell szerveződni, programban ajánlatos gon­dolkodni. Céljaink valóra válásához csak ez adhat esélyt. A hatvannyolcas tapasztalatokat I n ]: elemezve Dobos László vajon mi­ben látja annak okát. hogy a cseh­szlovákiai magyarság az utóbbi hónapok­ban táborokra szakadt? — Elsősorban a másságra való törekvés, az évtizedekig ránk oktrojált uniformis levet - kőzésének hevületében; bár egyéb külső és belső körülmények szintén szerepet játsza­nak megosztottságunkban. Érvként itt van például az a tény, hogy 1968 eseményeit — az akkori keleti blokk országai révén — negatív környezet vette körül; ma viszont a pozitív külső ráhatások sokasága inkább erő­ink szétforgácsotódásához járul hozzá. Rá­adásul az ambiciók sokféleségét, az erőteljes nemzedéki szerveződést szintén látni kell. Ily módon egyszer tudatosan, másszor akaratla­nul. de megkérdőjeleződnek az egységesítő tendenciák, a köznapi folyamatok pedig a saját utak keresésének irányába terelőd­nek ... Napjaink jogos dilemmája, hogy mi a tanácsosabb: az akkori egység, avagy a mai szétszóródottság ?! Nyilván, erről még sok vita lesz. Tény viszont, hogy a jelen valósága meglehetősen nyers rajzolata helyzetünknek. Ezúttal ugyanis nem valaminek a megrefor­málásáról, hanem a korábbi, használhatatla­­nul életképtelen struktúra megtagadásáról van szó. Valószínűleg az élettapasztalatok s az élményanyag különbözősége okozza, hogy ebben a gyökeresen megváltozott, új helyzetben, a tagadás indulatában szinte már születésük pillanatában megoszlanak a vélemények. Ez országos jelenség, bár úgy tűnik, hogy a nemzeti kisebbségekre — kö­zöttük a csehszlovákiai magyarságra — két­szeresen érvényes. Ránk ugyanis eleve ket­tős elnyomás nehezedett, így a nemzeti Interjú DOBOS LÁSZLÓVAL kisebbség már a korábbi rendszerben szinte törvényszerűen egyik tűzfészke volt az ellen­zékiségnek. Ezért a neosztálinizmus össze­omlását is türelmetlenebbül vártuk; és a változások végrehajtásában is aktívabban vettünk részt. Érthető hát. ha most viszont a megoldásokat is gyorsabban szorgalmazzuk. Ennek megvan az oka és érzelmi háttere. n„ Értsem úgy, hogy mindezt tudató I n ]; sitva jelenleg természetes a hazai magyarság tagadhatatlan megosz­tottsága? — A megosztottság nem, a polarizálódás igen. Helyzetünkben valóban természetes jelenség az eltérő vélemények kialakulása. Ugyanakkor az érettségünktől függ, hogy mindebből — közéleti gondolkodásunk szá­mára — milyen konzekvenciákat vonunk le. A polarizálódás ugyanis csak az egyik erő. A másik a szövetkezés, azaz az erők egyesíté­sének gondolata. Szerintem mindkét jelen­ség szükséges és egyenrangú felismerés, csupán ez utóbbi még nem kapott kellő hangsúlyt. A külön utak csábítása, a másság hevülete egyelőre erősebb, mint az erők egyesítésének gondolata. DQ Mennyiben lehet számunkra ta­nulság a romániai példa, ahol az ott élő magyarság szinte példamu­tatóan összefogott a májusban rendezett szabad választások előtt? — Én inkább tanulsággal elegy példáról beszélnék. Főként azért, mert ott sokkal . nagyobb erővel tört fel a hatalom megtaga­dása. a szembefordulás igénye, s az ebből eredő konzekvenciák is súlyosabbak voltak. Ennek megfelelően az RMDSZ alakuló kongresszusát is a mienkénél élénkebb in­dulatkitörések jellemezték ... És mégis: a korábbi évtizedek negatív tapasztalataiból kiindulva igazi szövetséggé, egységesen ki­* a változások nemzetiségi feszültségeiről, a hazai magyarság egységének tartalmáról álló fronttá tudtak szerveződni. Ez az. ami tanulság is, példa is számunkra. Hagy hete­ken belül képesek voltak legyűrni a vélemé­nyek természetes másságából eredő belső ellentmondásokat. rr_ Az őn politikai-közéleti ta paszta la­­tait összegezve mi kell hát ahhoz, hogy felújuljon a hazai magyarság egészséges egysége? — Sajnos, egyelőre tényleg felaprózva mondjuk dolgainkat. Jómagam tévedésnek tartom, hogy például a független Magyar Kezdeményezés javarészt november 17- étöl számítja a csehszlovákiai magyar törté­nelmet, ami végzetes tévedés. Nekünk a csehszlovákiai magyarság egész hetven évében kell gondolkodnunk, kinagyítva köz­ben történelmünk legtanulságosabb szaka­szait. Régi tanulság: ha egy forradalom szűkkeblűén nyúl vissza az időben, az elöbb-utóbb visszaüt. Szemléletes példa­ként itt van akár a szocializmus! Sztálinista változata csődjének egyik oka, hogy nem mérte fel előtörténetének történelmi hátte­rét. Voltak folyamatok, amelyeket egyszerű­en kitagadott a históriából. Olykor-olykor most valami hasonló kísért nálunk. Ez annál inkább baj. mert a csehszlovákiai magyar­ság különben sem gazdag építkező tapasz­talatokban. Ezért duplán kár. ha egy nagy változás első szakaszában ezt a keveset is hajlamosak vagyunk kitagadni. Erkölcsi s társadalmi értékrendünk teljes skálájának felmutatása, egyeztetése helyett, sajnos, valamiféle rövid életű kizárólagosságra tö­rekszünk. Pedig a háttérkép sokkal gazda­gabb. hiszen az ellenzékiség, a több emberi jogért való küzdelem — akarva-akaratlanul — 1919-től napjainkig ott él a csehszlová­kiai magyar történelemben. Jelenünket és jövőnket ezért csak erkölcsi értékeink és szellemi hagyományaink valóban ép téglá­iból építhetjük. n„ Vannak akik úgy vélik, hogy az Dl* e9ységbe tömörülés egyenlő az el-U szigetetődéssel___ Sőt! Néha egyenesen a nacionalizmussal is! A Cseh-Szlovákiában élő nemzeti kisebbsé­gek hétköznapjait tekintve fennáll ennek veszélye? — Szerintem ez még az előző korszak örökölt átka. elvégre ezt hallottuk negyven évig!... Ha a hatalom már nem tudott nekünk mást mondani, akkor kijelentette, hogy nacionalisták vagyunk. Nagy kár, hogy most is valami ilyesmit kaparnak elő olyan tömörülések, amelyektől ezt senki sem vár­ná. hiszen a változások nevében szólnak. Ráadásul manapság már akarva is nehéz elszigetelődni. A külső körülmények, a kü­lönböző ráhatások annyira erősek, hogy képtelenségnek tartom egy olyan nemzeti­ségi program születését, amellyel körülkeri­­tenénk önnönmagunkat. Huhogás helyett — a pozitív építkezést sugalló hagyományokra alapozva —, a gerincet kell erősíteni. A hazai magyarság jövendő egysége, szerin­tem, a polarizált gondolkodáson és az ér­dekegyeztetésen alapszik majd. Ön miként itéli meg a hazai ma­li gyarság választások előtti feszült­ségeinek lecsapódásait? — Voltak dolgok, amelyeknek nem kel­lett volna megtörténniük. Számos mozzanat egyszerűen lecsúszott a higgadtság ösvé­nyeiről. Jelenleg mindez már más minősí­tést kap, mint akkor, a rivalizálás hevületé­ben. Túl a hatvanon hiszem és vallom, hogy értékeink devalválása, önmagunk lefokozá­sa helyett, inkább a holnapban, főként azonban a holnaputánban kell gondolkod­nunk. Ebben a felfogásban viszont felelősek vagyunk egymásért MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prikier László Dü 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents