A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-22 / 25. szám
Kiskamerak és forradalmak A romániai forradalom drámai erővel mutatta meg, hogy a tömegkommunikáció nemcsak egyszerűen nagyhatalom — mint azt a szakemberek régóta állítják —, hanem olykor a népfelkelés egyetlen igazán hatékony fegyvere is lehet. Hiszen az egymástól hermetikusan elzárt városokba még a madár sem juthatott be, ezzel szemben a rádióhullámoknak köszönhetően minden háztartásban vehették a forradalmi vezérkar utasításait, így aztán az adott helyzetnek megfelelően cselekedhetett a fegyvertelen nemzet és legfőbb fegyveres szövetségese, a hadsereg. Napokon keresztül csupán védekezésre futotta a katonaság erejéből, viszont a tévéadások határon túli visszhangjának hatására a forradalom megkapta azt a külföldi erkölcsi segítséget, amely viharos gyorsasággal a forradalmárok javára döntötte el a küzdelmet: az egyes kormányok egymással versengve ismerték el az új rendszer legitimitását, óráról órára csökkentve a Ceausescuklán és csatlósaik esélyét a hatalom megtartására. Nem véletlen hogy kezdettől fogva a televíziós székház körül dúltak a legádázabb harcok: e tömegkommunikációs központ eleste könnyen a forradalom vereségét is jelenthette volna. Minden bizonnyal elemző írások sora foglalkozik majd a televízió szerepével a múlt év forradalmainak előkészítésében és lefolyásában, bár mindezeket a lehetőségeket már egy emberöltővel ezelőtt felvetette a modern tömegkommunikációs elmélet megalkotója, a kanadai Marshall McLuhan, amikor a televíziót úgy jellemezte, mint olyan műszaki eszközt, amely kép- és hanginformációt juttat el korlátlan számú készülékbe. Ezúttal — a külföldre vezető vonalaknak köszönhetően — százmilliók lehettek a bukaresti harcok szemtanúi tehát nagyjából ennyi készülékbe jutott el az adás. Tévedés lenne azt hinni, hogy korábban nem játszott jelentős szerepet a tömegkommunikáció a nagy nemzeti kérdések eldöntésében. A közelmúltból jól emlékszünk, amikor tavay augusztusban a prágai tömeg azt skandálta az ellene felsorakoztatott „fakabátosoknak" hogy „Celý svét nás vidi!" (Az egész világ lát bennünket!), de az is nyílt titok, hogy az angol kormány épp amiatt nem engedett közvetíteni az oly sok érzelmet felkavaró Falkland (Malvin)-szigeteki háborúról, mert félt a közvélemény esetleges felháborodásától. Jó oka volt rá: a történetírók abban teljesen egységesek, hogy az amerikaiak a vietnami háborút elsősorban amiatt vesztették el, mert annak borzalmai a hírügynökségek tudósításai útján bevonultak az amerikai nappalikba, aktív ellenállásra serkentve a hazai lakosságot. Olyannyira, hogy szinte polgárháborús viszonyok alakultak ki a fővárosban a folytonos tüntetések hatására. Visszafelé tekintve az időben említhető lenne a franciák algériai veresége, amelyet az akkor épp elterjedt tranzisztoros rádió befolyásolt (rajta keresztül értesültek a katonák arról, hogy az anyaország- lakossága teljes mértékben a felszabadulásért küzdő algériai hazafiakkal szimpatizál) vagy a második világháború alatt dúló rádiós éter-küzdelem (a leforrasztott rádiókkal, London és Moszkva külföld számára sugárzott műsoraival stb.), ami egyértelműen bizonyítja, hogy a rádióhullámok mindig is a zsarnokok fö és megfoghatatlan ellenségei közé tartoztak; a fenti felsorolás elsősorban amiatt érdekes, hogy érzékelni tudjuk azt a minőségi változást, amely az utóbbi időben bekövetkezett. Mert hogy a mai tömegkommunikáció lényegesen eltér a korábbitól, az egy pillanatig sem kétséges. Amikor megjelentek az első hordozható kamera-képmagnó együttesek, a kamkorderek, mindenki csak a filmkamerákkal vetette össze őket, rámutatva arra az előnyre, hogy a felvétel frissiben visszajátszható. Ezt követő* en a kamkorderek mérete évről évre zsugorodni kezdett, miközben az áruk folyamatosan csökkent. így aztán egyre gyakrabban jelentek meg a turisták útipoggyászában. Nem is csoda: a modern típusok akár egy kézitáskában is elférnek. A kis méret és a könnyű kezelhetőség tette aztán lehetővé, hogy a pehelykönnyű kamkorderek a titokban dolgozó operatörök segítőtársaivá, a forradalmak nélkülözhetetlen előkészítőivé váljanak. Hiszen aligha lehetett volna a Fekete Doboz munkatársainak esélye egy tizkilós kamerával tavaly augusztusban a Vencel-téren árgus szemekkel figyelő „civilekkel" szemben, ha nem épp egy kis táskából kandikálva vesznek fel mindent az automatikus kamkorder segítségével, hiszen „harci" körülmények között aligha van lehetőség a rekesz- és a távolságbeállításhoz. Ugyanígy Tőkés László több üzenete is a kisméretű elektronikai berendezéseknek köszönhetően jutott el a világ közvéleményéhez. A román diktatúra a maga totalitásában el tudta ugyan érni, hogy minden írógépet és az ország egész lakosságának kézírását nyilvántartsák, viszont a kamkorderekkel és a zsebmagnetofonokkal szemben tehetetlennek bizonyult. Ezek segítségével üzente Európa maroknyi forradalmára a külföldi tévéadókon keresztül saját népének, hogy a diktatúra napjai meg vannak számlálva, ütött a cselekvés órája. Ugyanezek a felvételek erősítették Közép-Európa népeinek szolidaritását, növelték elszántságát, a világ többi részének pedig felhívták a figyelmét arra, hogy a sorsfordító történelmi változások ismét itt, az Óvilágnak oly sok szenvedést látott körzetében zajlanak. A maradék-diktátorok pedig okulván a történtekből kikiáltják elsőszámú közellenségnek a kamkordert, hiszen ez az ártalmatlannak tűnő kis szerkezet veszedelmesebb tud lenni egy vonatszerelvénynyi fegyverszállítmánynál. Pedig a miniatürizálási folyamat az utóbbi időben sem állt meg: megjelentek az újfajta Video 8 kamkorderek és hamarosan a piacon lesznek a Video 8 High berendezések is. Mindkét esetben, a kamera-képmagnó együttes mindössze zsebrádió méretű, a high kivitelnél pedig a kép és a hang műszaki színvonala eléri a félprofesszíonális szintet. Ez magyarán nem kevesebbet jelent, mint hogy jelentős mértékben modernizálódik a profi és az amatőr tévések eszköztára. A „zsebkamera" könynyen álcázható, egyszerűen kezelhető, a vele készített felvételek kazettája kisebb egy cigarettatárcánál, Így nem nehéz megjósolni, hogy a jövö történelmének alakításában jelentős szerepet játszhat. Amikor a nyolcvanas évek elején sikerült kikisérletezni az aránylag nagyméretű és törékeny képfelvevő elektroncső helyettesítésére a kicsi, ütésnek, rázkódásnak jól ellenálló, milliónyi apró cellából álló félvej^tö szerkezetet, a CCD áramkört, a kutatók aligha gondoltak arra, hogy még a történelem menetébe is beleszólhat találmányuk. Ők csak a technikát kívánták forradalmasítani, a társadalmi változások sürgetésétől oly messze álltak, mint Makó Jeruzsálemtől. Az események ilyetén alakulásában annak a történelmi felismerésnek volt elsődleges szerepe, hogy a műszaki haladás mindig a fennálló zsarnokság ellenében hat. Viszont a forradalmak elmúltával az élet visszatér rendes kerékvágásába: újra arra szolgálhat ez a nagyszerű műszaki találmány, amire eredetileg szánták: az emberek szórakoztatására, a képi kultúra demokratizálására. Hiszen egy két évtizeddel ezelőtt még csak a kiválasztottak kezébe kerülhetett kamera. A jövőben viszont gyakorlatilag bárki megengedheti magának azt a „luxust", hogy különféle audiovizuális alkotásokat készítsen különösebb anyagi befektetés nélkül, tekintve, hogy a felvevögép és a nyersanyag ára elfogadható, holott egykor ezek tették ki a filmkészítés költségeinek jelentős részét. A kamkorder rövid története egyértelműen bebizonyította, hogy korunk kaszájaként használható: „kiegyenesítve" a harcban a forradalmárok veszedelmes fegyvere, míg demokratikus körülmények között, békeidőben rendeltetésének megfelelően (szellemi) táplálékunk biztosítását szolgálja. OZOGÁNY ERNŐ Kényes-e a köröm? Meglehetősen kényes. Ha A- vagy B-vitamin-, mész- vagy magnéziumhiányunk van, nyomban repedezni kezd. Ha gyulladás van valahol a szervezetünkben vagy vérellátási zavar, olykor egész árkok képződnek rajta. De ártanak a körömnek a zsíroldó vegyszerek, igy a mosó- és tisztítószerek is. Néha még a tiszta vízben való pancsolást sem tűri jól. Pedig milyen masszívnak tűnik az az ujjaink utolsó ízét és annak érzékeny idegvégzödéseit védő, szarusejtekböl álló kis lemez, amit körömnek nevezünk! Csakhogy szaruanyaga kéntartalmú keratinból van, amelynek elemei a mész és a magnézium függvényei. Tehát ha az utóbbiakból keveset kap, a köröm elpuhul, kiszárad, töredezik. A vegyszerek meg kilúgozzák, ami szintén száradáshoz vezet. Védekezésül ajánlatos kellő mennyiségű vitamint és ásványi sókat tartalmazó táplálékot az étrendünkbe iktatni és körmünket kezünkön, lábunkon sűrűn krémezni. Hogy a szervezet más bajaira is figyelmeztet a köröm, az már egyenesen szívesség tőle. Ha árkosodik, foltosodik, időben fordulhatunk orvoshoz, aki az intő jelre nyomban ki is vizsgáltat, és ezzel sok kóros komplikáció megelőzhető. És figyelem, hölgyeim! A lakkozás — minden ellenkező híreszteléssel szemben — a körömnek csak használ, mivel védőréteget képez rajta. A lakklemosó acetón viszont árt, így tanácsos olajos lemosószereket használni. Ápolni a körmöt egyébként nőnek, férfiaknak egyaránt ajánlatos. Mert a legápoltabb ember is ápolatlannak hat, ha körme piszkos, csámpásra vágott vagy töredezett. Márpedig bizalmat kelteni embertársainkban csak jól ápolt külsővel tudunk. Hány csontunk van? Általában 206. De léteznek több és kevesebb csontú emberek is. Minden huszadiknak közülünk van tizenharmadik bordapárja is, kivéve a mongolokat, akik közül soknak csak tizenegy bordapárja van az átlagos tizenkettő helyett. De függhet a csontok száma az életmódtól is. A régi huszárok némelyikének például tomporában és combjában a hagyományos csipöcsonttól, illetve combcsonttól teljesen különálló csontja keletkezett a sok lovaglástól. A csontok száma különben is változik életünk folyamán. Az újszülött mintegy 350 csonttal jön világra, melyek közül sok szép lassan összenő. Az összenövés férfiaknál körülbelül 25 éves korukra fejeződik be, nőknél valamivel korábban. Csontjaink közt akad hosszú (mint a combcsont), rövid (mint a kéztöcsontok), lapos (mint a lapocka) és szabálytalan alakú (mint a csigolyák). A két alsó és felső végtagban összesen 126 csont van a törzs vázában 80, mármint ha csontvázunkban nincs semmi rendellenesség. A csontváz szaknyelven szkeleton; a görög szó jelentése: kiszáradva. A régi görögök ugyanis azt hitték, a csont száraz, mivel annak látszik. Ma viszont már tudjuk, hogy egyáltalán nem száraz, sőt, nagy baj volna, ha az eleven testben kiszáradna. LnJ TUDOMÁNY TECHNIKA 16
