A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-22 / 25. szám
... ha ülök a Dunánál, mindig irigylem a hajósakat, akik szabadon utazgatnak a vizen ... — Te is dolgozhatsz hajón. — Ne hülyülj, kinek keltenék már én? Ezt nem sírva, nem szomorúan mondja. Egyszerűen elfogadja a helyzetét. Olyan kiábrándult és annyira realista, mintha legalább hatvanéves lenne. Kamaszokkal dolgoztam elég hosszú ideig, de ilyennel még nem találkoztam. — Barátod van? — Igen. Egy felnőtt. A Dimitrovkában dolgozik és a múltkor megvédett, amikor a nagyok meg akartak verni cigiért. Vett nekem virslit is. Azt mondta. hogy kis korában ö is igy csavargóit, mint én. — Mikor szoktál találkozni vele? — Csak egyszer láttam.fl?) — Loptál már? — Igen. Nem messze innét egy boltban. — Milyen érzés volt ? — Hülye kérdés. Te is lopni fogsz, ha két napig nem eszel. — Buktál már a suliban ? — Nem. Engem nem buktatnak meg. Mindenki szabadulni akar tőlem. A rendőr se visz be. Jegyzőkönyvet kellett a múltkor is írnia, úgy káromkodott, mint a bátyám. — Nem szeretnél bentlakásos iskolában tanulni — mondjuk a hajósoknál. Nem lenne neked jobb? — Miért, te tudod mi a jobb ? — Nem — Akkor minek mondod ? — Gyere, meghívlak egy virslire. Elindultunk. A Tempó előtt igazoltató járőr állt. Feri eliramodott. Hiába kiáltottam utána, költői fordulattal élve, elnyelte az éjszaka. (Azóta csak egyszer láttam. Nappal, a SZNF téren kísérték a rendőrök. Lesütötte a szemét. Benne is van emberi tartás.) Az állomásra leforrázva bandukoltam. Voltam pionirvezető, pedagógiát is tanultam. Mindenhol azt tanították velünk, hogy „szocialista társadalmunk a gyermekek nevelése, szociális biztonsága terén ilyen és ilyen eredményeket ért el". Ezeket az eredményeket láttam megtagadni Feri esetében. Vajon megmenthetö-e egy ilyen kölyök? Lehet-e. neki egy új világképet adni ? El tudja-e fogadni, hogy valakinek talán mesét mondanak, tortát sütnek szünnapjára. nem zavarják el, ha „útban van"? El tudja-e fogadni, hogy nem az ő léte a normális? A nagyállomáson besétáltam a váróterembe. Az á porod ott izzadságszag, a hajnali gyorsokra siető álmos utasok képe mellett földbe gyökerezett a lábam. Egy kb. 60 éves Ferit láttam főikászálódni a pádról. A hasonlóság hihetetlen volt. Nem viselte el. hogy rá nézek: — Mit bámulsz te pápaszemes ? Adj inkább egy cigit...-tawász-Fotó: Gyökeres György Mert már tovább nem várhatunk Az elmúlt évtizedekben uralkodó diktatórikus rendszer iskolapolitikája súlyos károkat okozott az egész társadalomnak. Ez a politika, főleg az elmúlt évben, kilátásta lan helyzetbe hozta a nemzetiségi iskolákat. A nemzetiségek gyors asszwndálása érdekében teljes felszámolásukat tűzte ki célul. Sorvadásunk ekndutt. A folyamat megállítása kiáltó szükség. McifcéHléSB pedig az oktatásügy. Az óvodától az egyetemig. Mindegy meiyík végén fogom meg. a láncszemek egybekapcsolódnak, a soron végig kell menni. Lehet-e főiskolája a csehszlovákiai magyarságnak címmel fórumot ültünk a minap Komáromban. Azóta akaratlanul is egyre gyűlnek bennem az érvek, melyek szerint lehet, sőt kell és szisszenve kapom fel a fejem, ha valahol valaki azt írja vagy mondja, hogy nem lehet, mert... Átnyújtom most az érte s az ellene szóló érvekből kötött csokrot. Tanulságos olvasmány lesz tört énelem-nemtsmeretböl, félretájékoztatásból és toleranciahiányból: — Kell. mert máris kiáltó a pedagógushiány! Számításaink szerint 2010-ig mintegy 1 500 magyar pedagógussal lesz kevesebb, mint amennyire szükség lenne — Tanítsanak magyar nyelvet csak az általános iskola 1—4. évfolyamában, akkor nem lesz szükség magyar pedagógusra. — Kell. mert az ember csak az anyanyelvén vátiat naggyá. — Legyen a szlovák államnyelv. írja elő törvény, hogy hrvatatoan. utcán, orvosi rendelőben. iskolában, stb. csak szlovákul szabad beszélnt. akkor majd nem kell magyar egyetem. — Alkotmány adta jogunk az anya nyelven való művelődés. Ezt a jogunkat gyakorolni nem tudjuk. A cseh vagy a szlovák főiskolán való tanulás számunkra idegen nyelven való tanulás. Ha így nézzük az 1.8 százalékot, mindjárt mást jelent. Nem azt jelenti, amit a szlovák oktatásügyi minisztériumban olvasnak ki belőle, hogy „növelni kell a szlovák nyelv tanításának színvonalát, hogy több magyar tanulhasson szlovák főiskolán”, hanem azt. hogy vajon melyik nemzet dicsekedhet azzal, hogy százból két fia képes volt idegen nyelven felsőfokú képesítést szerezni? Ha az idegen nyelven érettségizők és szakmát tanulók számát is figyelembe vennénk. még jobb lenne a statisztikánk. Nem az a baj. hogy nem tudunk szlovákul, hanem az, hogy az anyanyelvűnkön csak mekegúnk, ha szólni kell. Ezért van szükség a magyar pedagógusra. — Én még olyan államot nem láttam, ahol főiskolát adtak a kisebbségnek. Ha találok, odaköltözöm. (Ezt Mináč képviselő úr mondta a Szlovák Nemzeti Tanács bizottsági ülésén, amikor az egyetem ügyét tárgyalták.) — Csomagolhat a képviselő úr. majd meglátogatjuk Finnországban. Ott ugyanis a svédeknek több főiskolájuk is van. Már évtizedek óta. Mi pedig, felsőoktatási intézmény ügyében évtizedek óta hiába hivatkozunk rájuk. Példájukat már 1933-ban, Maiéter István is felhozta Hágában a Kisebbségtudományi Intézetben. Akkor is hiába. És még meddig ? Jogaink ugyanis nem azért vannak, mert megadják, hanem mert megszülettünk. — Vigyázni kellett volna arra. hogy szakmailag támadható tervezet ne kerüljön a parlament elé. Mtikaizg megvédeni úgyis nagyon nehéz lett volna. (OKs László. Új Szó 1990. május 25.) — Ez a tervezet sem volt rosszabb, mint a többi 63, amelyet az a parlament jóváhag^ptt — (Sidó Zoltán. Komárom. 1990. május 19.) A politikai előkészítésre nem volt idő. Joggal feltételezhettük, hogy a képviselők tudják, hogy mi is ebben az országban élünk. Az ország fennállásának hetvenegy néhány éve alatt már igazán észrevehették volna. S ha az általános emberi jogokat elismerték, akkor miért tagadnák meg azok megvalósítását az országon belül? E tekintetben mikor nem nehéz politikailag megvédeni a kisebbségi oktatásügy érdekeit? „Sajnos, a kisebbségi ügyek, azok olyanok, hogy a történelem folyamán általában nincs hozzájuk idő." (Bauer Edit. Új Szó. 1990. május 25J — ,A magyar pedagógusképzés nagyon fontos feladat, ezt fokozatosan megoldjuk, a Jókai Mór Egyetem létesítéséhez jelenleg nincsenek meg a szakmai feltételek, s ezért ez a javaslat egy ideig vágy marad." (dr. Juraj Vantúch. az oktatási miniszter tanácsadója. Új Szó. 1990. május 26J — Ne vegye rossz néven Vantúch úr. de hetven év keserű tapasztalata és a jelenlegi oktatási minisztérium sok-sok. minket negatívan érintő intézkedése alapján bizalmatlanok vagyunk, ha azt mondják, „megoldjuk". Abból a megoldásból nem kérünk. Hogy egyetemünk színvonalas legyen, az elsősorban a mi érdekünk Az ott előadó tanárak névsora« a tervezethez csatoltuk. A színvonal biztosítását nyugodtan ránk bízhatják. A Szlovák Nemzeti Tanácstól csak az alapító levélre a pecsét kel). A kormányzattól a pénz. Atyai gondoskodásukat félretehetik. Felnőttünk. Az épület átalakítására, a laboratórium felszerelésére csupán az első évben 20 millió koronára van szükség. A jelenlegi gazdasági helyzetben nem áldozhatunk annyit magyar egyetemre. — A legpesszimistább számítások szerint is vagyunk magyarok itt Szlovákiában ötszázezren. Ha ad mindenki száz koronát — és annyit biztosan ad —. akkor összejön 50 millió és indulhat az egyetem. — Nem indulhat, mert ilyen gyűjtésből csak magánegyetemet lehet alapítani. Magánegyetemet pedig Cseh-Szlovákiában csak iraki pénzből, s iszlám egyetemet lehet. Mert ez érdeke az államnak . .. — A magyar szeparatizálódás gócpontja lehetne Komáromban az egyetem. Ezért veszélyes a létrehozása — mondta egy képviselő a prágai parlamentben. — Hát bizony, ha elkerítünk a szomszéd kertjéből egy darabot... Sorolhatnám a pro és kontra érveket akár több oldalon keresztül. Nem teszem. Mire e sorok megjelennek tudni fogjuk s itt most Duray Miklós Komáromban elhangzott szavait idézem: „olyan jogállamban élhe tünk-e, amely a nemzeti kisebbségek számára is hazát teremt, vagy olyan álamban, amelyből menekülnünk kell. mim a székelyeknek Romániából. Remélem az az állam, amely területén a szülőföldünk van. nem válik szégyenfolttá Európában." F1STER MAGDA 15 Lehet-e főiskolája a csehszlovákiai magyarságnak ? A kérdésre válaszoltak; balról: Kmeczkó Mihály. Popéty Gyula, Sidó Zoltán, Vitéz Erika. Duray Miklós, Pásztor István és Keszegh István Az egyetemi fórum közönsége... Gyökeres György felvételei
