A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-15 / 24. szám

HALLOTTUK

OLVASTUK

LÁTTUK

KÖNYV

Szekfű Gyula:

A magyar állam életrajza -„Vannak szerencsésebb államok, melyeknek nem volt annyi és oly gyorsan pótolni valójuk, mint a magyar államnak ... A hiányok kitöltése, az akadályok leküzdése csak szervezett munkával valósítható meg; hogy pedig erre a modern alkotmányos állam hagyományos gépezetével és kapitalista gazdaságával képes lesz-e. ez a jövö nagy kérdése nemcsak Magyarországra, de az egész széttépett európai közösség minden államára nézve."

Prófétai szavak! Íródtak pedig 1916—17- ben a nagy háború kellős közepén, amikor még ugyancsak kevés történésznek adatott meg, hogy előre lássa, vagy akárcsak sejtse, is, az elkövetkező hét évtized fejlődését. Ám nem lehet, semmiképpen sem lehet véletlen hogy e több mint hetven esztendeje Íródott könyv most jelent meg újra reprint kiadásban Budapesten a Maecenas Kiadónál, mint ahogy az sem lehet puszta véletlen, hogy az új kiadás utószavát a történész (és művelődésügyi miniszter) Glatz Ferenc írta.

„Vajon mi történne, ha mi is — mint Szekfű Gyula kortársai — azonosítanánk a többségi nemzettel annak államát, állami politikáját? — kérdezi 1988 áprilisában Glatz. S ha ezen szomszéd nemzetekre — tisztességesen dolgozó, hozzánk hasonló gondokkal küzdő közösségekre — hárulna mindaz a jogos, felindulás és harag, mellyel csupán államrendszerünket illetjük?. ..

Hogy ki volt Szekfű Gyula, azt ma már, legalábbis így reméljük, sokkal kevésbé kell

megmagyarázni, mint ezelőtt három-öttiz-húsz évvel kellett volna. Az elmúlt fél évtizedben gyaníthatóan éppen Glatz Ferenc jóvoltából sorra jelennek meg újra a hajdani nagy Szekfű-művek, a „Három nemzedék és ami utána következik", a Bethlen Gábor-monográfia, a „Forradalom után", s ,A magyar állam életrajzát" remélhetően rövidesen követi majd a hatalmas Hóman—Szekfü-féle „Magyar történet", „A száműzött Rákóczi", az „Állam és nemzet" és a Szekfű-szerkesztette gyűjtemény, a „Mi a magyar?"

Századunk első felének ugyanis, ma már köztudott, Szekfű Gyula volt a legnagyobb hatású történetírója és egyben ideológusa. Valamennyi könyvére vonatkozik Glatz Ferenc megjegyzése:

„Egy könyv aktualitását, újraolvasásának értelmét nemcsak az adja, ha abból kimásolhatunk mondatokat napi beszélgetéseinkhez, hanem ha elgondolkodtat régi hibáinkról, melyeket ma lépten-nyomon mások követnek el."

(cselényi)

Szomorú reggelek

Ivan Klima neve nem ismeretlen az olvasóközönség előtt még akkor sem, ha műveit hosszú ideig csupán idegen nyelveken vagy szamizdatkiadványokban olvashattuk. A neves cseh dráma- és regényíró 1979-ben Torontóban megjelentetett Vidám reggeleim című kötete most újra megjelent a Rozmluvy Kiadó gondozásában, ezúttal Prágában. A kötet 7 elbeszélést foglal magába — hétfő reggeltől vasárnap reggelig. A főhős a mindig más helyen munkát kereső vagy alkalmi munkát végző férfi voltaképpen az Író alteregója, a hallgatásra ítélt Író, aki hiába próbál egzisztenciát teremteni a radikális ellenzéki értelmiségieket szigorúan ellenőrző hetvenes években. így aztán a főhős kétkezi munkásként, alkalmi árusként és filozófusként szanitécként és ügyeskedő építömunkásként végigjárja a társadalmi ranglétra majd minden fokát. Színes kaleidoszkóp tárul elénk, és

amit látunk, nem éppen hízelgő; társadalmi körkép az elbeszélésekben kirajzolódó társadalmi körkép mai életünk nem egy mozzanataként itt is megjelenik; egy magára hagyott kisfiú öngyilkosságot kísérel meg, mert szélhámos apja és anyja ügyet sem vet rá. Magánnyal és kilátástalansággal találkozik a kórházi szanitéc is, aki — fehér holló — aligha illik a kórház személyzeti állományába, mivel ö az egyedüli ápoló, aki nem gépiesen teljesíti a rá bízott munkát, hanem segíti és megvizsgáltatja a haldokló betegeket. A maradni — új hazát választani számtalanszor felvetődő kérdésére egyértelmű igenlő az író válasza. A Szentimentális elbeszélésben igy felel hazalátogató régi szerelme kérdésére, miért nem megy el: . mert

itt van a hazám. S néhány barátom, akikre szükségem van, s akiknek szükségük van rám. Az emberek itt ugyanazon a nyelven beszélnek, mint én. Mert szeretnék író maradni, és írónak lenni számomra azt is jelenti, hogy azonosulok azoknak a sorsával, akiké megérint engem. Hogy legalább szólhassak" azok érdekében, akik ehhez talán kevésbé értenek, mint én, a szabadságért és egy méltóbb életért, s ezt egyedül itt tehetem meg, ahol felnőttem, ahol belebonyolódtam sorsaikba és történéseikbe, amelyeket legalább egy kicsit megértettem. Példaértékű a gyors meggazdagodásról ábrándozó értelmiségi karikírozása a Szerda reggelben: a karácsonyi ponty eladása csak a dörzsölt megbízónak hoz hasznot, az alkalmi árusok pedig nem kis veszteséggel zárhatják a boltot. A kötet egyik legjobb elbeszélése a Vasárnap. Klíma humora, képi fantáziája itt nyilvánul meg a legerőteljesebben. Az író az árvíz elől menekülő csónakban ülő konspiráló filozófia professzor és két társának képével búcsúzik tölünk. Sejtetni engedi, hogy hősei nemsokára elérik majd az ártéri szigetet és szerencsésen partot érnek.

Orosz Márta

HANGLEMEZ

Fleetwood Mac

Ritkaságszámba menő válogatással jelentkezett a közelmúltban az 1967 júliusában alakult angol Fleetwood Mac. Az 1975, 1977, 1979, 1982, 1987 és 1988-ban megjelent korongjaikról a legjobb szerzeményeik kerültek egy tucatba, olyanok mint a Sara, a Little Lies, a Gypsy vagy az Everywhere, s még sorolhatnám tovább.

A Fleetwood Mac első nyilvános szereplése egy bluesfesztiválon volt még megalakulásuk évében, s egycsapásra a legnépszerűbbek közé kapaszkodtak föl. 1968-ban már két sikeres nagylemeznek örülhettek, igy semmi akadálya sem volt egy amerikai turnénak. Azóta már számos tagcsere követte egymást, 1970 ben az alapító tag, Peter Green is faképnél hagyta a társaságot, de az 1975-ös felállás újabb sikereket szült. Ezek a slágerek hallhatók a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Gong szerkesztősége gondozásában megjelent korongon is. S hogy kik is produkálják ezt a színvonalas zenét ? Lindsey Buckingham — gitár, ének; Stevie Nicks — ének; Mick Fleetwood — dob; John Me Vie — basszusgitár, Christine Me Vie — billentyűk.

A nagylemez érdekessége, hogy csupán egy, eddig még ki nem adott, 1989-ben íródott felvétel is hallható, .Amíg engem követsz", azaz „As long as you follow" címmel. Ebben a számban kiemelkedik Lindsey Buckingham professzionális, stílusos gitárjátéka. A legnagyobb sláger ennek ellenére, az Everywhere, amit a kevésbé tájékozott zenehallgatók is bizonyára jól ismernek, hiszen legtöbbet játszott szerzeményükről van szó.

A Fleetwood Mac válogatáslemezét elsősorban gyűjtök figyelmébe ajánlom, hiszen aki eddig nem jutott hozzá előző korongjaikhoz, az most ízelítőt kaphat a csaknem tizenöt év gazdag terméséből. Mindezt persze korszerűbb változatban, hiszen a hangzás egy-két kisebb hiányosságtól eltekintve kifogástalan. Koller Sándor

R

T

O

R

O

I

ISI

1ST

Hála Have Inak.

... végre megtudom, ki vagyok, hová tartozom, mik a lehetőségeim, milyen irányba s meddig terjedhetnek a vágyaim; köszönöm Elnök Uram, végre sejtem már, hogy mi vár rám. Holnap, holnapután, egy vagy két év múlva.

Milyen egyszerű az egész!

Állok a napon, vasasztalra könyökölve, féllábon mint a gólya és langyos tapolcsányi sört iszom — munkaidőben. Balra tőlem néhány lépésnyire egy kopott külsejű csapzott hajú fiatalember alszik egy vasszéken — feltehetően ő is munkaidőben; előttem kövér sárgarépát és petrezselyemgyökeret árul egy dúskeblü cigányasszony; jobbra három vállas jugoszláv legény sörözik, ujjaikon súlyos aranygyűrűk. Fiaskóm még félig van sörrel, nyelek belőle, jó langyos, cigarettára gyújtok.

— Szervusz! — csap a vállamra valaki keményen.

Zömök, izmos fiatalember áll előttem.

— Szevasz! —■ mondom neki, miután amúgy arató módra az ingem ujjával megtörlöm a számat. Sötét szemű, alaposan lebarnult legény a köszönő, karja nyaka de még a füle cimpája is aprólékosan tetovált. Kezet rázunk.

— Te is most jöttél ki? — kérdi s jól a szemembe néz.

— Ühüm — mondom, s nagyot slukkolok a cigarettából.

— Hol ültél? — érdeklődik.

A fejemmel jobbra intek, hogy emitt, amit érthet Lipótvárnak vagy akárminek.

— Itt, Pozsonyban? S mennyit?

Az ujjammal mutatom, hogy két évet.

közben vigyázok, ne nagyon csússzon fel az ingem ujja, hiszen az én karom nincs (még) tetoválva.

Nem tudom, elhiszi-e amit mondok és mutogatok neki, de olyan nyílt, a tekintete, hogy azt hiszem sikerült őt „átvernem"; amikor eldobom az ócska cigarettacsikket, jóval finomabb sžívnivalóval, kemény Spartával kínál.

— Dolgozol már? — kérdi, miután egy cifra gázöngyújtóval meggyújtja a cigarettámat.

— Nem én — válaszolom összevont szemöldökkel — És te ?

— Én már dolgozok a pozemnínál — válaszolja, odalép a széken alvó fiatalemberhez s kék füstöt fúj az orra alá. Az csak horkan egyet s durmol tovább.

— Akarsz munkát? — kérdi aztán.

— Én-e? — kérdem. — Soha!

Tűnődve néz rám, majd kezet nyújt.

— Hát akkor szevasz. Találkozunk még.

S elmegy, hátra se néz.

Én meg veszek még egy üveg sört, azon töröm a fejem, hol lehetett lecsukva ez a tetovált legény, mert az elég baj lenne, ha ő is itt ült volna Pozsonyban, akkor aligha hitte el a dumámat.

Egyébként mit törődöm vele, elvégre

ö szólított meg s nézett szabadult rabnak.

Az ám, gondolom elmerengve, sokat nem is tévedett ez a közkegyelem által, tehát Havel köztársasági elnök nagylelkűsége és nagyvonalúsága következtében szabadult köztörvényes: e sorok írójára és az itt kószáló sörözgetö, csámborgó, csatangoló emberek nagy részére rá lehet fogni, hogy börtönből szabadult: a totális diktatúra börtönéből.

S valószínűleg miránk is az vár, ami őrá: szabadság és demokrácia. Nyugodtan és szabadon áthatunk ezentúl a köztereken, akárcsak itt ez a kopott ruhájú kartárs (sorstárs), dolgozhatunk is, ha még nem fárasztott halálra bennünket az előző rendszer, s ha kapunk munkát a reprivatizált társadalmi tulajdon újgazdagjaitól, a haveli demokrácia kegyeltjeitől.

És ha nem?

Olvasom, hogy a gyöngéd forradalom óta 96 %-kal nőtt országunkban a gyilkosságok száma. Ha ez így megy tovább, esetleg lehetünk még áldozatok vagy gyilkosok.

Tehát nincs veszve semmi. Föl a

fe,,e,! Zs. NAGY LAJOS