A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám
BERZSENYI HELIKON avagy: Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében A Berzsenyi Helikon konferencia résztvevőinek felhívása Kis népek, nyelvek világparlamentje A világ több mint 150 államának legalább egyharmadát kis népek lakják, kis országok alkotják. És vannak nemzetek, népek, néptöredékek, nemzetrészek, amelyek a történelmi kataklizmák során más államokba kényszerültek. A megmaradást az anyanyelv megőrzését tekintve ök élnek a legveszélyeztetettebb helyzetben, többségüket a felszívódás, a megsemmisülés veszélye fenyegeti. Ugyanakkor múltbeli és mai történelmi példák mutatják, hogy az önálló államisággal rendelkező kis népeket is ugyanez a veszedelem kisérti. Az e népekhez, e kisebbségekhez tartozók általános emberi jogai nap nap után csorbát szenvednek, ráadásul a kisebbségek közösségi jogaik érvényesítését fel sem vethetik. Sajátos, mert puszta létüket garantáló'jogaikat sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezet, fórum — érdemi súllyal — nem képviseli, holott a kizárólagos nacionalista, soviniszta gyakorlat (amely a legtöbb helyen többségi demokráciának álcázza magát), Európa s végső soron a világ békéjét veszélyezteti. Ezért a Keszthelyen 1990. május 4—5-én ülésező Berzsenyi Helikon kisebbségi konferencia kezdeményezi, hogy hozzák létre a kis népek világparlamentjét, amely folyamatosan ülésezve számontartja az emberi és közösségi jogok betartását, érvényesülését, minden elérhető fórumon azonnal hirt ad a szent jogok megsértéséről és megbélyegzi a jogtiprásokat. Indítványozzuk, hogy az új magyar kormány vállalja a kezdeményező szerepet a kis népek világparlamentjének megszervezésében. Javasoljuk, hogy az előkészítő tanácskozás helyszíne Magyarország legyen. A keszthelyi Berzsenyi Helikon konferencia hat országbeli résztvevői felajánlják munkájukat a kezdeményezés megvalósításában. A tanácskozás résztvevői: Ausztriából, Szovjetunióból, Jugoszláviából, Csehszlovákiából, Romániából és Magyarországról A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a Berzsenyi Helikon keretében 1990. május negyedikén és ötödikén Keszthelyen a Festetics-kastélyban rendezte meg a Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében témájú tanácskozását és azt a tapasztalatcserét. amelyre Erdélyből, a Kárpátaljáról. Újvidékről. Szlovákiából, Ausztriából s több nyugati országból jöttek össze történészek, irodalomtudósok, irók, néprajzkutatók azzal a céllal, hogy párbeszédet kezdjenek arról, hogy a megváltozott Európában a határokon kívül rekedt magyarság gyakorlati együttműködése miként válhatna folyamatossá az anyaországgal. Természetesen a találkozó szervezői azt sem tartották mellékesnek, hogy a több. mint hat országból egybesereglett magyar értelmiségiek személyesen is megismerkedhettek egymással. Talán-talán nem túlzás, ha a tanácskozás szervezőinek ez a szándéka — bár az elhangzott előadások, korreferátumok komofysá<|át és súlyát nincs szándékomban kisebbíteni —, szóval a személyes találkozások jelentették az igazi, távlatosabb hozadékát a IV. Berzsenyi Helikonnak. Persze, mindaz, amit az előadásokban, korreferátumokban a jelenlévőit összefoglaltak, az összmagyarság helyzetének jelenlegi állapotát tükrözi. S amit hallottunk, az egyáltalán nem szívderítő. Az európai változásokat megelőző több mint négy évtized nemzet- és nemzetiségellenes, sztálinista-leninista politika pokolmélyei most kezdenek napvilágra kerülni. A magyarságot érintő diszkriminációs intézkedések — Trianontól mindmostanáig — még megalázóbbak. Az elmúlt hetven, illetve negyvenöt esztendő a magyarságot Európában hatfelé szakította, s mind a hat rész — beleértve az anyaországot is — más- és másféle elnyomásban részesült. Ám bármilyen volt is ez a „másféleség", a magyarság „bűnös" voltát minden régió egyként megélte és megszenvedte. A Kárpátaljáról például a férfilakosság felnőtt részét a „Gulagokra" deportálták. Alig is tért vissza az elhurcoltak közül néhány hírmondó; erről Balia D. Károly beszélt korreferátumában, s arról is, hogy ennek hatása mindmáig érezhető. A romániai helyzetet elemezve — s nem csak az ottani magyarokét — az európai poklok egyik legmélyebb bugyrát hozta napvilágra Lászlóffy Aladár, s amiként értekezésében elmondta, remény is alig van arra, hogy az ott élő magyarok sorsa a közelebbi jövőben jobbra fordulhatna. Románia jelenlegi vezetői ugyanis az ottani magyarság jogainak emberséges megoldásét ugyanúgy nem tartják fontosnak, amiként a decemberi fordulat előtti diktatúra sem tartotta annak. A Magyarország határain kívül lévő magyar etnikumok egyik általános kérdésköre a nemzetiségi tudat fokozatos leépülése, bomlása és az ezt követő fokozatos beolvadás a többségi nemzetbe. Hosszú ideig úgy tűnt fel előttünk, hogy a jugoszláviai magyarság helyzete ilyen tekintetben a legkedvezőbb. A két- illetve a többnyelvűség, a sajtó, a könyvkiadás, az intézményrendszer, az oktatásügy úgy tűnt, folyamatosan működik. A keszthelyi tanácskozás egyik — sajnos negativ — meglepetése volt, hogy az asszimiláció foka Újvidéken egyre nagyobb méreteket ölt, hogy fokozatosan elsorvad a magyar nyelvű oktatás, hogy egyre keveseb - ben vállalják az ott élő magyarok közül magyarságukat. Ugye, mintha a saját hazai gondjainkat sorolnám. S ez nem ok nélkül való. A Kárpát-medence magyar etnikumainak általános helyzete alapjaiban mindenhol azonos; csupán a létezés körülményei változnak, az adott ország gazdaságának függvényeként. Az pedig hol rossz, hol roszszabb — kivétel a burgenlandiak helyzete. Ám ez csak az anyagiakra vonatkozik, mert, amiként arról dr. Galambos Ferenc beszélt, egyéb tekintetben helyzetük semmivel sem jobb, mint teszem azt az újvidékieké. A beolvadás, az identitástudat hiánya ezt a „legkisebb magyar etnikumot" is sorvasztja. Duray Miklós. Cselényi László, Mács József és jómagam az itthoni — közelebbi és távolabbi — gondjainkkal ismertettük meg a találkozó résztvevőit. Amiként azt már korábban is leírtam, ezek a gondok alapjaikban nem különböznek a többiekétől. A magyar etnikumok helyzete Európában — a tanácskozás rá a bizonyíték — mélységesen aggasztó. Ezzel kapcsolatban az alapkérdés tehát csak egy lehet: van-e esély ennek a megoldására? A már szinte követhetetlen gyorsasággal változó középkelet-európai helyzet — helyzetünk — talán-talán ad erre egy kevéske reményt. De reménynél többet ebben a pillanatban aligha látni. Ha a magyar nemzeti kisebbségek helyzete ilyen, akkor mi értelme van, lehet e tanácskozásnak? — kérdezhetné bárki. Az természetes, hogy a gyakorlati változtatásokra két félnapos tanácskozás keretében megoldást találni nincs mód. Legfeljebb arra jó, hogy az általános gondokat összefoglalja. s azt a világ elé tárja. Azzal az Ady által megfogalmazott elszánással, hogy „hátha történik valami jó, amikor már roszszabb úgyse jöhet." GÁL SÁNDOR KINCSÜNK AZ ANYANYELV Mackó és társai A gyermekek egyik legkedvesebb játékszere a mackó, sőt, több mint játékszer: játszópajtás, jó barát, gyakran vigasztaló és megbízható cimbora. Rendszerint a medvebocsot becézik mackónak, de sokszor a felnőtt medvét is. A bolyhos, meleg kezeslábas gyermekruhát is mackónak hívják. Az állatkertek lakói között gyakran láthatunk medvéket, hancúrozó medvebocsokat, melyek kedves látványul szolgálnak a gyerekeknek, főleg a kisebbeknek. A gyerekek nevet is adnak kedvencüknek: Dömötör, Miska, Mišo. Macek, stb. A mackó szó alapjelentése tehát medve. A magyarba a szlovák nyelvből került a múlt század első felében. Szlovák nyelvi alakja maco. macko, melynek ugyanolyan jelentései vannak, mint a magyar mackónak. A cseh nyelvben macek a szó alapalakja és jelentése szintén medve. „Mindezek a szóalakok a Matéj személynévből alakultak, mégpedig annak népies kiejtését tükrözik. A szlovák Matej, a cseh Matéj a Máté személynév szlovák, illetve cseh becéző-kicsinyKőképzös alakjai. A cseh Macek szónak többféle jelentése alakult ki az idők folyamán. Átvitt értelemben jelent az átlagosnál fejlettebb, erős, egészséges, nagy és testsúlyban nehezebb macskát, kandúrt, nyulat, házinyulat, sőt, jól fejlett, erős, pirospozsgás gyermeket, kislányt, ifjút és néha tagbaszakadt legényt, vagy felnőttet. Ez a lélektani motívum volt az alapja, hogy a medvét a Matéj név becéző alakjaival nevezték el, félig tréfásan. A cseh Macek névalak hangváltozásai jól megvilágítják és megindokolják a mackó hangalak keletkezését. A cseh nyelvben, latinban és sok más nyelvben ugyanis van egy úgynevezett „megszólító eset" (vocativus). Ezt azt jelenti, hogy megszólítás alkalmával a Macek nevű egyént Macku-nak szólítják. A -k végű vocativusa Vašku, Blažeké Blažku (Balázs), Pašeké (a Petr becéző alakja) Pešku, stb. Egyidejűleg azonban a szóvégí zárt szótagbeli rövid magánhangzó kiesik. Hasonló jelenség a magyarban pl, dolog — dolgok, tükör — tükröt, stb. Hasonlóan alakult ki több más név. melyek közül néhány a magyar nyelvbe került. Pl. a Vaskó név a cseh Vašek vocativusából fejlődött ki a magyar nyelvben: Vašek — Vašku — Vaskó. A magyar Pesek, Péskó, Paska i nevek alapja, mint fentebb említettem, a cseh Pešek vocativusi alakja: Pešku. A magyarban ennek a Pető névalak felel meg. Elég gyakori a Hrotkó név is. (10—12 családot ismerek a Csallóközben és a Mátyusföld néhány falujában.) Azonnal szembeötlik a mackó val való analogikus változás végeredménye. Rekonstruálva tehát az eredeti névalak Hrotek lehetett, illetve ennek vocativusa Hrotku az alapja a magyar személynévnek. A Hrotek név is cseh eredetű, pontosabban délmorva nyelvjárási eredetű szó. A Hrotek név hasonlósági alapon a „hrotek" cseh köznévből származott. A szó jelentése: 1) fejődézsa, melyet térdei közt kisszéken ülve a tehén fejését végző férfi vagy asszony tart. A délmorva nyelvjárásban azonban a hroteknek van egy másik jelentése is. A fejödézsa fontos edény volt. melyet rendesen világos szinű dongákból (fenyőből) készítettek, sárgaréz abroncsokkal szilárdítottak meg és amelyet fejés előtt és fejés után alaposan ki kellett mosni, ragyogó tisztára. A hrotek szó az egészség és tisztaság kifejezője, mintaképe lett. Ezért a pirospozsgás, egészséges és tiszta gyerekeket is hroteknek nevezték és természetesen Hrotku-nak szólították. Ebből lett magyar hangfejlődéssel a Hrotkó családnév. Markó személynév is analogikus hangváltozással került és fejlődött ki a magyarban. A Márk személynév cseh nyelvű alakja Marék, ennek vocativusa Marku, amiből a magyar Markó fejlődött ki. Nagyon érdekes a Montsko név eredete és jelentése. Az előző nevek magyarázata alapján rögtön felismerjük, hogy itt is vocativusi alakról van szó. Rekonstruálhatjuk az alanyeseti alakját: Mončku — Mončuk. En-, nél a névnél lehetséges, hogy Montsko, azaz Moncko a kiejtése. Az alanyeset éltkor is Moncuk vagy Moncok lehet. Ez tehát az alapszó, de a hangfejlődése cseh nyelvi hatást mutat. A Moncsu vagy Moncuk Ukrajnából származó név, mégpedig ukrajnai tatár név. Mint tudjuk, az ukrajnai tatárok nagy része a kunok kései ivadéka, tehát türk (török) nyelven beszéltek. A Mundzsuk (Mundcsuk) név már a hunok történetében is előfordult. (Attila egyik rokonának a neve.) A kunoknál és más török népeknél is előfordul ez a név, kissé változott alakokban: Mondzsuk, Boncsuk. A név alapja a bundzsuk köznév, jelentése üveggyöngy, fényes, kis kedves, de nem nagyon értékes tárgy, féldrágakő. (Mert az igazgyöngyre más szó van a török nyelvekben is: indzsi, jindzsi,... (Ilyen és hasonló személynevek gyakoriak a régi törökségnél, sőt, a régi magyarságnál is. mint közkedvelt és népszerű férfiakat megtisztelő név. Most még azt kell tisztázni, hogyan kerültek a magyar nyelvbe dél-morvaországi jelleg zetességü személynevek, illetve ukrajnai kun eredetű nevek? BLASKOVICS JÓZSEF (Befejezés a következő számban) 10
