A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
Rovatvezető: CSANAKY ELEONORA Találkozás Duba Gyulával Köszöntjük Duba Gyulát 60. születésnapján! Nem tudom, ma sem tudom pontosan, hol található Hontfüzesgyarmat. Annyi bizonyos, hogy valahol a Garam mentén. Nem jártam ott soha. Csak akkor figyeltem föl rá, amikor megtudtam, hogy Duba Gyula szülőfaluja. Aztán elolvastam a Vajúdó parasztvilágot, s egyszerre megnyílt előttem a falu, amelynek olyan életes keresztmetszetét adta az iró, hogy beléragad olvasója emlékezetébe. Duba „szociológiai-szépprózai helyzetjelentésnek" nevezi ezt a könyvét, de én tudom, hogy több ennél: szivfájdító lírai vallomás bölcsöhelyéröl, vallomás és búcsú az ifjúságtól, a tegnaptól, egy széthullott életformától. A könyvből azt is megtudtam, hogy „Léva és Zseliz között" található a falu, s a két város közti „autóbuszjáratok rendszerint ott találkoznak", mert a helység a két várossal határolt Garam mente közepén fekszik". Jellemző rá, „hogy majdnem egész hosszában egy kis patak folyik rajta végig". Itt született Duba Gyula hatvan esztendeje, 1930. június 8-án. Ősei felmenőén parasztok voltak. Ő kiszakadt ebből a zárt közegből. Lévára került gimnáziumba, de csak három osztályt tudott elvégezni, mert közbeszólt a háború. A béke beköszöntése után a Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskolában tanult. Ott is érettségizett 1954-ben, öregdiákként. Itt fogott tollat s küldözgette humoros írásait a Csemadok kultúrpolitikai folyóiratába, a Fáklyába és az Új Szóba. Amikor a folyóirat 1954 júliusi számában megjelentek humoreszkjei, mindnyájan fölfigyeltünk rá. Szokatlan, szinte előzmény nélküli volt a csehszlovákiai magyar irodalomban a humor, a humoros Írás. A személyi kultusz világa nem kedvelte a humoreszket, szatírát, paródiát, mert félt, hogy ebben a közegben esetleg nevetségessé válik. Duba Gyula vidám írásai langyos esőt jelentettek a szlovákiai magyar irodalom szikkadt mezején. Már első próbálkozásai is talpraesettek voltak. Botladozásnak, görcsösségnek szinte nyomát sem találhattuk. Nemcsak könnyed karikirozó készségével tűnt ki, hanem stiláris nagyvonalúságával, biztos vonalvezetésével, lényegre tapintó tömörségével. A kétségtelen tehetségről valló karcolatok késztették dr. Sas Andort arra, hogy Duba Gyulát külön is bemutassa a Fáklyában. A hazai magyar irodalom ekkori doyenje „Jegyzet egy fiatal író indulásához" c. dolgozatát ekként kezdte: „Duba Gyulától, akinek eddig, tudomásunk szerint, egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban, neve nem szerepelt a nyilvánosság előtt, három rövidebb Írást közöl a Fáklya mostani száma. Ezek az Írások fölfigyeltetik olvasójukat: a szatíra bátor elevensége, a humoros derű fűszeres kellemességével egyesül bennük s ezekhez járul a megírás olyan készsége, hogy a lektor számára nem maradt semmi igazitanivaló ..Duba Gyula irodalmi keresztlevelét tehát dr. Sas Andor állította ki 1954-ben. S Karinthy mondta egyszer: „Humorista az — akivel viccelnek." — Én már negyedszázada ismerlek — évödtem egy alkalommal Duba Gyulával — de tőled egyetlen viccet, adomát sem hallottam. Arról sem tudok, hogy barátaid heccelödtek volna veled. Régen, amikor még nem ismertelek, én is azt képzeltem, hogy a humorista rendkívül vicces ember lehet. Te inkább gondterhelten járkálsz, ritkán mosolyogsz és soha nem töröd a fejed holmi kópéságokon. Veled találkozván, az egyszerű járókelőnek eszébe sem jutna, hogy humorista vagy. Itt valami ellentmondást érzek. Szavaim hallatán elfelhősödött az arca. — Van olyan elképzelés — felelte —, hogy a humorista valami rettenetesen vig ember, aki az utcán is lépten-nyomon fölnevet, legalább is kuncog a saját viccein. Igaz, hogy vannak kitűnő tréfacsinálók, jópofa mesélők, de az irodalmi humor más: ennek gondolati-bölcseleti alapja van. Amelyből az következik, hogy az igazi humorista is inkább komoly, mint nevetgélő. Gondolkozó és nem alkalmi petárdákat sütögető ember. És ebben nincs ellentmondás, ha megértjük, hogy az irodalmi humor derűs és nevetésre ingerlő, és nem felelőtlen véleménymondás életünkről. A Hét megalapítása után Duba átvált a laphoz. Jár-kel az országban, tolla alól riportok, humoreszkek, elbeszélések kerülnek ki. 1959-ben napvilágot lát első kötete: A nevető ember. Belekóstolván az irodalomba, a sikerbe, most már tudatosan készül írói feladatainak megvalósítására. Humoreszkjeiben, szatíráiban a szuverén embert védi az államhatalom gépezetével szemben. Humorba ágyazva olyasmiket is kimond, amit más műfajban lehetetlen föltárni. Több mint féltucat könyve jelenik meg a humor jegyében. Majd ráérez a novellára. Fábry Zoltán dicséri és megállapítja, hogy Duba igazi műfaja az elbeszélés. Ő viszont ezt vallja: „Minden íróemberben él a vágy, hogy több műfajban is kifejezze magát. A humor csak egy bizonyos beállítású képét adja a világnak, a teljes képhez a küzdelmet s a szenvedést is tükröznie kell az író munkásságának. Hát erre kell a novella." Közel féltucat novelláskötete jelenik meg s elbeszéléseivel nem kisebb sikert arat, mint humoros Írásaival. Közben, egy pályázat kapcsán megírja a Magyarországon, sőt Erdélyben is feltűnést keltő szociográfiáját, a már említett Vajúdó parasztvilágot. Könyve megjelenése után Illyés Gyulától is levelet kap. aki lelkesen dicséri a könyvet és íróját. Duba következetesen és szívós önfegyelemmel hódítja meg az irodalom újabb és újabb területeit. A Hétből az Irodalmi Szemle főszerkesztői székébe kerül, s közel másfél évtizedig igazgatja a folyóiratot. Írói munkássága közepette ráérez a nagy vállalkozások korára. Pályája egyre sikeresebb és látványosabb. Az írók, olvasók megbecsülése is inspirálja. Harmincnyolc évesen jelentkezik Szabadesés c. regényével. Egy faluról a fővárosba szakadó fiatalember vergődését, helykeresését, viszontagságait mutatja be Duba. E fiatalember természetesen maga az író. Kilenc évre rá, az ívnak a csukák c. nagyszabású, közel félezer oldalas regényében a szlovákiai magyar falu háborús és háború utáni történelmi körképét festi meg. Két világ határán bonyolódik a cselekmény, ellentmondásoktól, tragédiáktól, reménykedésektől feszülő légkörben. Őt év múltán megjelenteti Füzesnyék, a jelképes szlovákiai magyar falu háború utáni életének folytatását, az Örvénylő idők amely időben 1948-tól 67-ig terjed. Trilógiát tervez az író, a történelem viharában sodródó hazai magyar falu küzdelmeinek eposzát. A körkép harmadik részével azonban adós marad, bár lehet, hogy ez az adósság hasznot jelent majd, hiszen immár félelmek és gátlások nélkül írhatja meg a trilógia harmadik kötetét. A macska fél az üvegtől című, indulatoktól feszülő, társadalmi és erkölcsi kérdéseket boncolgató regénye ugyancsak fővárosi környezetben játszódik, s egy magyar értelmiségi házaspár együttélésének válságait dolgozza fel. Duba művészete egyre terebélyesebben bontakozik ki, egyre vonzóbb és sikeresebb. Gazdag munkásságával erőteljesen hozzájárul nemzetiségi önismeretünk föltárásához, identitásunk erősítéséhez. Ebben az esztendőben megjelent vaskos regénye, az Aszály ugyancsak társadalmi és nemzetiségi kérdéseket feszeget. Duba Gyula esszéiróként is kiváló. A Valóság és életérzés, a Látni a célt és a három éve megjelent Európai magány legjobb írásai a szuverén észjárású iró anyagismeretéről, logikus gondolkozásáról és tájékozottságáról tanúskodnak. Nem beszéltünk még Duba Gyula irodalomszervező, társadalmi, közéleti szerepéről. Másfél évtizeden át volt titkára a Szlovák írószövetség magyar tagozatának. Közben kinevezték a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjének, s ez szintén sok elfoglaltsággal járt, hiszen a Madáchot a hazai magyar irodalom szellemi központjává, műhelyévé építették ki. Duba Gyula műveit ma már ezren és ezren olvassák, szeretik. Munkásságát három Madách-díjjal és egy Nemzetiségi Dijjal jutalmazták. Születésének 60. évfordulóján, íróságának zenitjén nemcsak hazánk magyarajkú lakossága ünnepli, hanem a szlovákok és csehek is, nemkülönben a magyarországi. erdélyi, s jugoszláviai magyar olvasók. Hírneve régen túlterjedt a határokon. Olvasók, barátok, írótársak e jeles évfordulón mit kívánhatnánk neki. Erőt, egészséget további müveinek megírásához, élete őszbe hajló szakaszának testi-lelki kínoktól mentes elviselését. DÉNES GYÖRGY Fotó: Gyökeres György 13
