A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
Dr. Nagyidai Ernő |*1907—1990 j Alig három éve — a baráti kör belső munka-' megosztása folytán — dr. Nagyidai Ernőt 80. születésnapja alkalmából a Východoslovenské noviny hasábjain én mutattam be a szlovák olvasóknak. Az Írást fényképpel együtt a szerkesztőség a lap első oldalán hozta. Ernő bácsi nagy elégtételként könyvelte el a köszöntőt, s nem titkolt büszkeséggel újságolta a szlovák barátok és ismerősök jelentkezését az újsághír nyomán. Most az emlékeztetés szakadt rám. Mert Ernő bácsi itt hagyott bennünket. Távozása akkor is megrendítő, ha tudtuk, hogy már régebben beteg, de ő olyan derűvel és bölcsességgel viselte évei súlyát és betegségeit, hogy néha azt hittük: törékeny szervezete még sokáig dacol a halállal. Személyes beszélgetések során soha nem beszélt egészségi állapotáról. Talán negyedszázada lehet, vagy annál is régebben, amikor egy asztaltársaság körében hallottam a híresztelést: gyógyíthatatlan beteg. Amíg én minden találkozásunkkor aggódva kerestem arcán az elmúlás jeleit, addig ö dacolva a mendemondával naponta néhány doboz cigarettát füstölt el. Dr. Nagyidai Ernő ahhoz a generációhoz tartozott, amelyet két világháború szörnyűségei sem tudtak megtömi, melynek legjobb képviselői mindig találtak erőt az újrakezdéshez. Először a húszas évek derekán. A Sarló-mozgalom, amelynek 23 évesen országos elnöke lett, a kisebbségi sors igazságos rendezését közép-európai távlatokba helyezte. A kisebbség és többség viszonyában szakított az átkos „birtokon belüliek és birtokon kívüliek" szemlélettel. A kisebbségi sors általuk értelmezett küldetéses lényege ugyanúgy elvetette a többséghez megjuhászkodva alázkodó kiszolgáltatottságot, mint az értelmetlen önmagába vonuló sündisznóállást. A sarlósok megfogalmazásában a kisebbség hídszerepe, (tékozló idők hiába próbálták degradálni!) valóságos tartalma az együttélés és együttműködés arányos szolgálatát jelenti. Nem kis büszkeséggel írja dr. Nagyidai Ernő a Sarló megalakulásának 50. évfordulóján megjelent tanulmánykötetben (Ez volt a Sarló): „Elsők voltunk a kisebbség hídszerepének és a szomszéd népek barátságának a hirdetésében." Ifjúságának nagy élménye és eseménye, a Sarló, egész életére kihatott. A legnehezebb időkben is hű maradt saját kisebbségi apostoli küldetéséhez. Hosszú életútjának meghatározója lett a tudatosan vállalt küldetés és emberszeretet. Amig tehette az első sorban menetelt, később is ott maradt a sorban, mindhalálig. (Még másfél hónappal ezelőtt ott volt a Kazinczy Napokon ...!) Sorsa vállalás és kiállás volt egyaránt. Akkor is megtette, amikor a Fábry-napló körüli kivizsgálásokkal — korára való tekintet nélkül — az államvédelem zaklatta. Másik élménye és tanítómestere Fábry Zoltán volt. Mint a Fábry-örökség jogi végrehajtója — a körülményekhez mérten — mindent megtett a stószi emlékház megteremtése érdekében és Fábry Zoltán szellemi hagyatékának a terjesztéséért. Ő maga is kiterjedt levelezést folytatott, akárcsak Fábry Zoltán. Sok-sok dokumentum, forrás értékű levél maradt utána. E rövid megemlékezés keretében nem lehet felsorolni azt a sokrétű munkát, amit végzett. Szíve és küldetése szerint legtöbbet a Csemadokban; humanista lévén pedig a Vöröskeresztben. Nyolcvanadik születésnapján Ígéretet tett. hogy elkezdi emlékeit papírra vetní, s egyben rendezi egy kisebb levéltárnak is dicsőséget jelentő dokumentumait, levelezését. Amikor megjelent a Keleti Napló, a botladozó bizonytalanságból adódó hibáinkat is érdemmé dicsérte, biztatott, lelkesedett, egyben Írást és dokumentumokat Ígért... S jött a halálhír, amely lezárt egy gazdag életet. Amit nem végzett el. nekünk kell elvégezni helyette! MÁTÉ LÁSZLÓ Fotó: Gyökeres György /. Zoboraljai faluk Öt éve járom a Nyitra vidékét. Legelső találkozásom e környék népművészetével egy házhoz köt. Amikor megláttam, már lakatlan volt, de kitakarítás után beköltözhető. Azóta eltelt öt év, közben vásárlási szán14 dékkal is jártam Zsérén, a házat viszont nem adták el, szükség lévén a telekre az unoka számára. A ház már lepusztult, olyan állapotban van, hogy nem hozható többé helyre. Sajnos, nem csak egy ilyen házat találhat az ember a Nyitra vidéki magyar falukban. Most is találtunk egyet. A helyzet ugyanaz: lakni ugyan nem akarják, de eladni sem,
