A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-01 / 22. szám

Komárom címere és címeres pecsétjei (A VÁROSALAPÍTÁS 725. ÉVFORDULÓJÁRA) Miután IV. Béla magyar király céltudatos ország- és városfejlesztő politikája része­ként Komáromnak is városi jogokat ado­mányozott. megkezdődhetett a várost ké­pező települések általános fejlődése. Eb­ben a kedvező időszakban a történelmi Magyarország egyik legrégibb és legjelen­tősebb vármegyéjének a központjában a városon kívül a vár is nagy jelentőségre tett szert. A vár jelentőségét legjobban az bizo­nyítja, hogy ez lett Komárom cimerképe. A város címere és címeres pecsétje tehát nemsokára a városalapítás után ki­alakulhatott, bár egyesek a 14. századot, vagyis az Anjou-kort társadalmi, kulturális és művészeti szempontokból erre sokkal alkalmasabbnak tartják. Adataink még en­nél is későbbről, a 1 5. század közepétől vannak, de ezek már teljesen biztosak, mert a Pozsonyi Városi Levéltárban őrzött 1439., 1447. és az 1451. évi iratokon jól látszik az akkori pecsétnyomó szövege. Ezek mellett a pecsétlenyomatok mellett azok is figyelemre méltóak, amelyekkel a 1 6. században látták el az iratokat. Ezeken már kétféle pecsét lenyomat figyelhető meg: egy nagyobb 1 582. április 22-ről. és egy kisebb 1 581 -bői. Az előbbi még a 1 7. századbeli iratokon is előfordul, pl. egy olyanon, amelyet 1655. november 28-án kelteztek. A 1 7. századból már nemcsak pecsétle­nyomatok, hanem ezüst pecsétnyomók is fennmaradtak. Az 1604. évben készültnek a kör alakú mezejében háromtornyú vár látszik, középső oldalain egy-egy csillag­gal. Szövege a következő: SIGILLVM CIVI­TATIS COMAROMIENSIS. A kerek lapú pecsétnyomó felfelé álló fogólemezébe a következő szavakat vésték: EMERICUS. GÖRZ. IVDEX. FVIT. TANDEM. Magára a pecsételő lapra ezt vésték: IOHNES-f ER MAN FACIT. ANNO 1604. Ebből világos, hogy a készítő mester egy Erman János nevű ötvös volt, aki 1604 körül élt és működött Komáromban. Az 1699. évből való pecsétnyomón ugyanazt a szöveget találjuk, mint az elöb­­bin. Fogantyújába a készítő nevének kez­dőbetűit (S. P.) vésték és az évszámot. Komárom és legszebb címere, illetve pecsétcimere 1 745-ből való (lásd a képet), amikor ezzel együtt Magyarország akkori urakodónője, Mária Terézia, Komáromnak a szabad királyi városi cimet adományozta. A hosszadalmas utánajárás és igen nagy anyagi áldozatok árán kiharcolt jogot tar­talmazó dokumentum (a Komáromi Állami Járási Levéltár őrzi) első lapján, széles, aranyozott keretben (kartusban) látszik a korona alatt Magyarország akkori címere, s mellette kisebb alakokban a társországoké (pl. a bal oldalon, kék mezőben három, koronás oroszlánfej, Dalmácia címereként). Alattuk Komárom város pecsétcímere van, melynek leírása a következő: Arany színű, késő barokk ízlésű, széles kartusba foglalt fehér, kör alakú mező, s benne latin körirat: SIGILLVM REGIAE Ll-BERAEQVE CIVITATIS COMAROMIENSIS (KOMÁROM SZABAD KIRÁLYI VÁROS PE CSÉTJE). Az ezzel körülhatárolt pajzs színei: a piros, mint a pajzsmezö, illetve az égbolt színe, a világoskék, a folyók, vagyis a Duna I és Vág-Duna, a zöld a folyók összefolyásé- I nál levő füves terület, az ezüstszin a vár, a halványpiros pedig a tornyok tetőzetének I színezete. A pajzsból háromtornyú vár emelkedik j ki, közepén várkapuval, melynek vasajtaja félig van leengedve. A tornyok között két, j hatágú, arany színű csillag látható. j Ezek a csillagok néhány helytörténeti | kutató szerint még a városalapitó, po­­gányhitü időkre emlékeztetnek. Mások (pl. I Podhraczky és Gyulai helytörténészek) j ezeket Anjou-liliomoknak tartották. Az I volt a véleményük, hogy a felfelé és lefelé | is három nyújtványban végződő liliomokat I a vésnökök csillagoknak nézték, és ezek- Š ként vésték rá a pecsétnyomóra. (E sorok I írója szerint ezen kár volna vitatkozni. I Ugyanis Róbert Károly magyar király első i kettős pecsétjén a hatágú csillag, a máso- I dikon pedig az Anjou-liliom fordul elő. Ez I a két fogalom aligha lett volna összeté- I veszthető.) Az a pecsétcimer, illetve pecsétnyomó I is érdekes, amelyet V. Ferdinánd engedé- I lyezett Komáromnak. Ez 1838-ban ké- I szült, s szövegében, valamint a címerben | feltüntetett színekben, az előbbihez ha- B sonlitva két különbség van: felirata nem I latin, hanem magyar nyelvű: SZABAD'S I KIRÁLYI RÉV-KOMÁROM VÁROSA PE- I CSÉTJE. A másik lényegesebb eltérés pe- I dig az, hogy az 1838. évi címeren nem I ezüst, hanem arany színben pompázik a I komáromi vár (ennek megítélése is eltérő: I az a határozottabb állítás, hogy a vár színe I akkor is az ezüst volt, s csak az újságcikk I író tévedése miatt változott arany színűvé). I A későbbi időszakokban is készültek I címerek, illetve címeres pecsételők. Az I egyik ilyen — a színek feltüntetése nélkül I — az I. Csehszlovák Köztársaság ideje I alatt készült. Ennek kétnyelvű szövege a I következő: MESTO KOMÁRNO - KO- 1 MÁRNO VÁROS. Lenyomata a Szlovák I Állami Központi Levéltár skartációján áte- I sett anyagából, egy 1934. június 21-én I kelt levélből ismeretes. TOK BÉLA f Requiem 1990 elején Kisértet járta be Európát — a haldokló kommunizmus kisértete! Lélekbúvár szá­zadunk végén ismét kiterítve egy megváltásideológia kadávere! — Mily igaza van Rosenstocknak, aki a „kétszeri kezdés" törvényével, s a forra­dalmak frekvenciájával hozakodott elő! Ahogy például az angol polgári forrada­lom Great Rebellionját (1649—1660) a kiteljesedésig a Glorious Revolution (1688 — 1689) juttatta el: úgy az ismert véres nekifutások után, glóriás forradalom éve volt 1989! A lélek és test feletti kizárólagos uralmat követelő totális ideológiák sorát száza­dunkban a megmérgezett emberi szellem és tömegsírok kísérik. Auschwitz, Gulag­­szigetek, Dachau, Kolima védtelen milliók golgotája, megváltó politikai krédók áldo­zati oltára ... Hol van ma már a XIX. század civilizáci­ós gőgje! A ma emberét a legutóbbi évtizedek történései félénkké tették, a racionalitás és civilizációs életirányítás többszöri csődje és törékenysége egyetemes aggo­dalom és félelem forrása. így válik a kol­lektív boldogságrendszerek szinte minde­gyike a tömegek sorsát utólag is kollektív értelemben befolyásolóvá, s például a na­cionalizmus esetében még öngerjesztővé is. Századunkat leginkább a totalitás gon­­dolatvonulata jellemzi, kínzó ölelésében tartva az egész emberi társadalmat és közgondolkodást. Tartalmilag jelen van az összes kollektiv politikai boldogságrendszerben, a nemze­titől kezdve a fajin át, egész az osztálybol­dogság rendszeréig. Nem mást céloz, mint a rész szerint való teljes feloldódását az egészben. így válik az egyén puszta játék­szerévé a teljességnek: népnek, osztály­nak, fajnak. Viszont rajta misztikus erővel leng át az egész létezésének, küldetésének nagyszerűsége, vallásos élménnyel gazda­gítva úgy, hogy sokszor a legnagyobb áldo­zatokra is képes. Nem meglepő tehát például egy Kolimát megjárt kommunista vallomása, akit hitétől bolsevista pribékjei sem tudják megfoszta­ni. Vagy idézzük akár Jorge Semprunt, a spanyol kulturális minisztert, aki a nyugat­német Die Zeit hasábjain ezt nyilatkozta: „Az 1950-es évek vezettek az én sztali­­nizálásomhoz .. . Egyfajta vallás volt ez, ideológiai hit." A totalitás gondolata és az egyéni totali­tásigény találkozása és ölelkezése máig sem teljesen feltárt valami, esetünkben is külön tanulmányt érdemelne. Viszont min­dennek szociális vonatkozásai képezik napjaink legkinzóbb kérdéseit. Hisz törté nelmi örökségünkben, s már mélytuda­tunkban is állandóan kisértenek. Újjászületésükre, visszatérésükre — mégha más alakban is —, mindig számit hatunk. Modern korunk amúgy is az uniformizá lódás és eltömegesedés felé halad. Már fogalmaink is ezekhez kapcsolódnak, hi­szen beszélünk nemcsak tömegtermelés­ről, tömeglakásokról, hanem tömegkultú­ráról is. Akár tetszik, akár nem: napjaink világát a tömegek irányítják. Ortega Y Gasset sohasem lehet idősze­rűbb, mint ma! Most tágas nagy sírnál állunk. Nem az elköltözőt siratjuk, hanem önmagunkat, eltévedt hitünket, tönkretett életünket, civilizációs értékeinket, elteme­tett és temetetlen holtak millióit. Pedig most már a még szelíden ringó bölcsőkre kellene figyelnünk, s az esztelen bölcsöda­­lokra! ERDÉLYI JÁNOS 8 mmmmm

Next

/
Thumbnails
Contents