A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Böszörményi János: A HUMANIZMUS - KOR PARANCS Mécs József: RAKOTTYÁS Turczel Lajos: EMLÉKEZÉS GYURCSÓ ISTVÁNRA Bogoly János: KÖRNYEZETÜNK Elena Androvičová: GAJÁ ÉS A VILÁGHÍRŰ BÓDH GAJÁ Lengyel Balázs: A CSILLAGOS SÜN (mese) Lapzárta: 1989. december 27. Címlapunkon Kontár Gyula Somorján készült felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettes: Ozsvakt Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Flírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p.. Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. n A hazánkban lezajlott szelíd fórra - j n j; dalom nyilván a környezetvédők 1 előtt is új lehetőségeket nyitott. Ön miként látja: erősödnek a környezetés természetvédelem hatósági hadállásai? — Ószintén szólva, már több bírálat is ért bennünket azért, hogy az utóbbi hetekben — a nyilvános fórumokon és a különböző dialógusokban — mi kevésbé hallattuk a hangunkat, mint a társadalom egyéb önszerveződő csoportjai. Ennek oka, hogy a november 17-ét követő időszakban, véleményünk szerint, nem a mi panaszaink ismételgetése, hanem a neosztálinista berendezkedésű állampárt bukása, a politikai és a társadalmi fordulat minél szélesebb körű megvalósulása volt a leglényegesebb cél. Elvégre csak ez jelenthet garanciát arra, hogy korábban is hangoztatott figyelmeztetéseink most már valóban akceptálva legyenek. És ha már a hatósági hadállásokról esett szó, hadd említsem meg, hogy az új szlovák kormány egyik alelnöke éppen Vlado Ondruš, a szlovákiai természet- és tájvédök jeles szószólója lett. A szemléletváltás egy másik kézenfekvő bizonyítéka, hogy időközben felfüggesztették az első pozsonyi atomreaktor építését, amely a malomvölgyi főiskolai központban működött volna. Mi már két esztendővel ezelőtt felhívtuk az akkoriban még nagyon arrogánsán reagáló városi elöljárók figyelmét arra, hogy a szóban forgó atomreaktor által fenyegető veszélyt az onnan lefelé irányuló széljárás. illetve az a tény fokozta, hogy a sugárzás terjedésének nem volt természetes akadálya. A pozsonyi atomreaktort szorgalmazók nem vették továbbá figyelembe, hogy annak tőszomszédságában, azaz egyetlen kilométerrel anább 30 ezer, két kilométeren belül pedig 70 ezer ember él. És hallgattak egy esetleges földrengés lehetőségéről is, hiszen Pozsony aránylag bizonytalan szeizmikai területen fekszik. n _ Az elmúlt évtizedek belpolitikai n ); diktatúrája több vonatkozásban is u " igyekezett elnémítani a környezetvédőket. A hatalom ennek érdekében a piszkálódás. a perzekúció módszerétől sem riadt vissza. Az illetékesek vajon mi mindent igyekeztek ily módon véka alá rejteni? — A tabutéma rengeteg volt. A lakosság egészségi állapotának ijesztő adataitól kezdve az alapvető életfunkciókat érintő légköri szennyezettségig, avagy a mezőgazdaság környezetkárosító hatásáig hosszan sorolhatnám a listát. A felelősök és az általuk irányított hivatalok gondosan ügyeltek arra, hogy az információk sohase a maguk teljességében lássanak napvilágot; hogy az okokozati összefüggéseket a lehető legjobban elkenjék és a „gyenge pontokért" legföljebb az ipart érje némi bírálat. Mindez azt eredményezte, hogy az egyszerű halandónak nemigen lehetett fogalma a valós tényekről, netán arról, kik a tényleges felelősök a kialakult helyzetért. Mindebből pedig nyilvánvaló, hogy a konkrét adatokkal érvelő aktív környezetvédő jobbára másként gondolkodó ellenségnek számított, akit fölforgató tevékenységgel lehetett gyanúsítgatni. Az illetőt bármikor becitálhatták a rendőrségre, esetleg az útiokmányait is bevonták. Ezeken a magánéleti kellemetlenségeken mégis könynyebben túltette magát az ember, mint azon a bosszantó érzésen, hogy a figyelmeztetéseink zöme süket fülekre talált. Cd Valószínűleg ennek tudható be, hogy hazánk Európa legszennyezettebb országai közé süllyedt. .. — Mind a kénszennyezés, mind a szénmonoxid-szennyezés mértéke valóban óriási. Igaz. ezeknek az anyagoknak egy része a környező országokból érkezik hozzánk; a Interjú dr. MIKULÁŠ HUBÁVAL, a Sdovákiai Természet- és Tájvédők Szövetségének alelnökévei szennyezettség java része azonban hazai forrásokból származik. Ez is jelzi, hogy a környezetvédelem feladata elkerülhetetlenül közös és nemzetközi. Hasonló a helyzet a vizek szennyezettségével is, bár országrészenként itt is vannak eltérések. Döbbenetes a különbség például Prága és Pozsony között. A Moldva parti főváros két és félszer kevesebb ipari szennyvizet termel egy lakosra. igy az egy főre jutó szennyvíz egész tömege is jóval alacsonyabb. Ebben kétségtelenül szerepet játszik, hogy a vereknyei szennyvíztisztító mindmáig csupán a durva előtisztításra képes; hogy a Duna jobb partján, Ligetfaluban sincs kész a szennyvíztisztító és a Slovnaftból is naponta körülbelül egy tonna olajos anyag kerül a talajba, illetve a folyamba. Mindez pedig kétségtelenül hat a föld alatti vizekre, ami azért riasztó, mert Csehszlovákiában Pozsonynak vannak a legjobb fettételei a problémamentes vízellátásra. Nem titok ugyanis, hogy az ENSZ nyilvántartása szerint is itt van Európa egyik legjelentősebb ivóvízkészlete. Nyilván ennek tudatosítása indokolta a Bős-Nagymarost ellenző környezetvédők segélykiáltásait is! — Mindmáig valóban kevesen tudják, hogy a környezetvédelmi szövetség tagjai már korábban is, de 1987 nyarán újra felsorakoztatták érveiket a vízlépcső építése ellen. A pontokba foglalt dokumentum egyebek között megállapítja, hogy a körtvélyesi víztáro-Bős-Nagymarosról, a pozsonyi atomreaktorról; a környezetvédelem jelenéről és jövőjéről zóban nagy mennyiségű, nem egyszer toxikus üledék keletkezne, és a természetes öntisztulás megszűnése miatt a Duna-viz rohamos romlását okozó folyamatok indulnának meg. Sajnos, ezzel párhuzamosan romlik majd az ivóvizforrások minősége, ráadásul a levezető csatorna szigetelése a föld alatti vizforrások utánpótlását is korlátozni fogja. A tölgyesek, a zöldterületek kiszáradása miatt a mainál sokkal több nitrát kerül majd a talajba; az Alsó-Vág mentén viszont több ezer hektáron elvizesedhet a termőtalaj. Várható, hogy a szerves üledékek révén jelentős mértékben elértéktelenedik az építőipari kavicskészlet. Feltételezhető továbbá, hogy drasztikusan csökken a kifogható halmennyiség, megsemmisül a vadállomány jelentős része, a ragadozómadarak eltűnése nyomán elszaporodnak a rágcsálók — és még hosszan sorolhatnánk a dunai vízművel kapcsolatos, mind a felszíni, mind a föld alatti vizeket, illetve az egész tájat érintő gondokat. Dl) Ön is a Bős-Nagymarosi Vízlépcső j; építésének teljes leállítását, a táj eredeti képének visszaállítását szorgalmazza ? — Én a totális csőd elkerülésének, a higgadt és körültekintő döntéshozatalnak a hive vagyok. Jó jelnek tartom hát, hogy a szlovák kormány december derekán lényegében felfüggesztette az építkezési munkálatokat, ami esztendők óta először ad lehetőséget arra. hogy objektiv szemmel megvizsgáljuk, esetleg újragondoljuk ennek a bösi nagyberuházásnak jövőbeni sorsát. Itt az ideje az őszinte szónak, a pro és kontra vélemények ütköztetésének, a pártatlan véleményű nemzetközi szakértők meghallgatásának. Ausztria évekkel ezelőtt Hain- I n j: burgnál akart vízlépcsőt építeni a Dunán. Ez ellen nemcsak az osztrák „zöldek", hanem a hivatalos csehszlovák körök is erélyesen tiltakoztak. Az építkezés végül is elmaradt, s akkor merült fel annak gondolata, hogy Európának ezen a részén — vízduzzasztók helyett — inkább több országra kiterjedő tájvédelmi területet kellene létesíteni.. . — Hogy a környezetvédők érvei nem alaptalanok, az nyilván az eddigiekből is kitűnik. Érthető hát, ha a szlovákiai környezetvédők támogatják a nemzetközi összefogást szorgalmazó kezdeményezéseket. Ma már Ausztriában, Magyarországon és hazánkban is egyre többen hangoztatják, hogy közös akarattal valóban létrehozható lenne a Duna Menti Nemzeti Park. Ez kezességet jelentene arra, hogy megmaradjon ez a mindhárom ország számára egyaránt kedves és szép táj. rí Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az ökolón ): ff'á/ szemlélet meghonosítása, a problémák felismerése volt a gond. Mára nemcsak a társadalmi helyzet vált kedvezőbbé, hanem az emberek környezeti tudata is megerősödött. Közben azonban elfogyott a pénz. Miként oldható fel ez a tudathasadásos állapot, hiszen az országhatáron belüli gondokon kívül globális veszélyek is vannak. Mi várható hát? — A környezetvédelem politikai tényezővé vált. Az állampolgár öntudatra ébredésének klasszikus megnyilvánulása, hogy részt akar venni a környezetét befolyásoló döntések meghozatalában. Szerencsére, az ma már járhatatlan út, hogy mindenki fogja be a száját, és majd valaki felülről elrendeli, hogy miként legyen. A zöldeknek, a tudománynak és az állami adminisztrációnak egyaránt rá kell hangolódni az érdekellentétek feloldási mechanizmusára. MIKLÓSI PÉTER 2
