A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
— Bevallom, örülnék, ha most azt felelhetném: embere válogatja. De nem! Tovább kell menjek a válasszal. Száz meg száz levelet kaptam az elmúlt napokban, most már nem is a pozsonyi Nemzeti Színházba, hanem Prágába, a Külügyminisztériumba, és bizony, azt kell, hogy mondjam: a becsmérlő leveleket Szlovákiából hozta a posta. Csehországból és Morvaországból csupa gratuláció, kedves, szívélyes hangvételű levél fekszik a fiókomban, de Szlovákiából száz levélíró közül nyolcvankilenc vádol, fenyeget, gyanúsítgat, sérteget, a fejemre olvas. Hogy én kezdettől fogva ilyen vagyok, meg olyan, hogy háromszor voltam alkoholelvonó kúrán, hogy imádom a kábítószereket. És figyelmeztetnek: nemcsak az én nevemre küldték el levelüket, hanem a kulturális minisztériumnak, .a kormánynak és a belügynek is, úgyhogy jobb lesz, ha meggondolom magam, és az utolsó pillanatban visszalépek. S ez még mind semmi! Az anyámat is zaklatják, telefonon hívogatják, sőt már rá is ijesztettek néhányan, hogy itt meg ott fognak majd elbánni vele. Én nem vagyok gyáva ember... akkor sem féltem, amikor tavaly, augusztus végén, eredeti hivatásomhoz hűen én is aláírtam a szociológusok levelét, amelyben alapvető társadalmi változtatásokat kértünk a köztársasági elnöktől. Nem féltem a novemberi hetekben sem, amikor az országos sztrájk mellett szavaztam, és teherkocsi platóján állva buzdítottam a tömeget, de most, amikor egyes szlovák „jóakaróim" azzal fenyegetnek, hogy a gyermekeimet is megsebesíthetik, már nem tudom azt mondani, hogy nem félek. — Névtelen leveleket, gondolom, korábban is kapott. — Persze, hogy kaptam. Nem is egyet. De mint mindent, ezt is meg lehet szokni. Voltak, akik csak azért ragadtak tollat, hogy szegényes szókincsükkel arra kérjenek, ne mutogassam már magamat a tévében. Mások szidtak, hogy szlovák létemre miért játszom cseh filmekben. Megint mások azt tanácsolták, hagyjam már ott a Nemzeti Színházat, mert másutt a helyem. Talán a legtöbben annak örültek volna, ha a szülővárosomban, Selmecbányán maradok — például segédmunkásként. — Szándékai szerint hány évre vesz búcsút a színpadtól? — Egyelőre három évre szóló fizetetten szabadságot kértem, aztán később majd eldöntőm, hogyan tovább. Áprilisban három, májusban hat. júniusban pedig két előadásom van még, filmszerepet pedig egyet sem vállalok már. — A nő alkatánál fogva diplomata, mondta legutóbb. Lehet, hogy így van, de a varázsa talán kapóra jön majd bizonyos helyzetekben. Nem így gondolja ? — Első alkalommal talán célt érhetek vele, másodszor viszont már aligha. — Igaz, hogy Bécsben az volt az első dolga, hogy változtasson a nagykövetség épületének belső arculatán? — Igen, mindenképpen barátságosabbá akartam tenni. Kívülről szép, jól fest az épület, de a termek ridegek, barátságtalanok voltak. Képeket, virágokat cseréltem ki, és amit nagyon szeretnék még elérni: felszabadult, jókedvű emberekkel dolgozni. Nyitott politikát szerintem nem is tehet morózus arcokkal folytatni. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Méry Gábor felvétele) „Játszottam már eleget” Diplomataszerepben: MAGDA VAŠÁRYOVÁ — Szóval, kislány, új életet kezdünk! — mondja bakfislelkü, gyönyörűséges asszonyának Francin. a Sörgyári capricció utolsó képsorán, nem sokkal azután, hogy térdére fektetve a biciklipumpa gumicsövével suhintott a fenekére, mert anélkül, hogy megbeszélték volna, levágatta lobogó-szép hajfáklyáját, „azt a darab Osztrák-Magyar Monarchiát". Új életet kezd most a sörgyári feleség varázsos megformálója, Magda Vašáryová is. Színészi pályáját megszakítva (vagy végleg feladva?) mától hazánk ausztriai nagyköveteként diplomataszerepet „játszik". Ez is rendhagyó eset: egy sikeres, Európa-szerte népszerű fiatal színésznő, akit olyan filmekben láthatott a közönség. mint az:... és üdvözlöm a fecskéket. Markéta Lazarová, Vonzások és választások. Sötét nap. Csöndes öröm, hogy csak azokat az alkotásokat említsem, amelyek külföldön is ismertté tették a nevét, nos, egy ilyen színésznő gondol egy nagyot és filmnek, színháznak, televíziónak hátat fordítva a politikai események sűrűjébe lép. Hogy miért, többször is elmondta: játszott már eleget és a politikai kérdések most mindennél jobban foglalkoztatják. — Férje és nővére nem akarták eltéríteni attól az elhatározásától, hogy hivatást változtasson, erről már szólt a múltkor, de hogyan fogadták a döntését azok, akik csak színésznőként ismerik — a nézők? Remény A csehszlovákiai magyar katolikusok virágvasárnapra ajándékot kaptak. Kézbe vehették lapjukat, a Reményt. Koller Gyula boldogfai esperes-plébánossal, a lap főszerkesztőjével az előzményekről és a megjelent lapról beszélgetünk. — 1968-ban szerettük volna a csehszlovákiai magyar katolikusok lapját — a Katolikus Életet — megjelentetni. Leírhatatlan volt a lelkesedés, az akarat. Csaknem huszonegyezer előfizetőnk volt. Sajnos, az ismert események miatt a lap terv maradt. Most viszont a Remény első számát lapozgatjuk már ... — amelynek előállításán kitűnő szakembergárda, lelkes társaság dolgozik. Kiadónk a Glória, a Magyar Katolikus Papok Társulata. A társulat elnöke Harsányi Gyula szenei prelátus, a titkára én vagyok. A társulatba lépő tagok fejenként ezer koronával járulnak hozzá a kiadásokhoz. A jövőben más vallásos irodalmat is szeretnénk az olvasókhoz eljuttatni. Ezek azonban egyelőre csak tervek. Hiszen jelenleg támogatást várunk. Honoráriumot sem tudunk most még fizetni. Lapozzuk a Reményt... — Az első oldalon a körlevelek, vezércikkszerű írások kapnak helyet. És grafika vagy fényképfelvétel. A másodikon az egyházi naptár és a hitélettel összefüggő írások. A harmadik-negyedik oldalon a liturgia található. Az ötödik az interjúk, vallomások oldala. A gyermek és ifjúsági oldal a hatodik. A hozzászólások, válaszok, a vita a hetedik oldalunkon kapnak helyet. Ide kerül az irodalom is. Az egyházi, és világegyházi hírek oldala a nyolcas. A hazai magyar katolikusok eddig is vásárolhattak katolikus lapot, az Új Embert. Ennek többek között nagyon jó irodalmi része van ... — Az Új Ember továbbra is kapható. Irodalmár munkatársaival pedig mi egyelőre nem vehetjük fel a versenyt. Egyébként mi a napi politikával sem szándékozunk foglalkozni. Utolsó kérdés: a terjesztés ? — Hetente jelenünk meg. A postai terjesztés magas díját sajnos nem tudjuk megfizetni. A rendelés, a terjesztés a papok feladata. Pozsonyban nyomják. Boldogfán csomagoljuk (társadalmi munkában) és Szencen adjuk postára a lapot. Egyelőre nem egészen tizenhétezer példányt. (görföl) 8