A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF Mivel esemény megfogalmazásáról van szó, szükséges volt az egyes képek táncbeli megfogalmazása is. A menyasszony öltöztetése a hagyományban mint prózai valóság, nem pedig táncos esemény létezik. Itt, ebben az esetben meg kellett találni azokat a mozdulatokat, melyek a vidék mozgáskultúrájából e cselekmény megvalósítására alkalmazhatók, sőt ki kellett találni egyes mozdulatokat. Ki is találták, de a tájegység stílusát, táncos sajátosságát teljes egészében tiszteletben tartották. Tehát stilizáltak, de határon belül maradtak — a gondolat kifejezésére nem alkalmaztak a tájegység mozgás-, dalkultúrájától idegen elemeket. Az ezzel párhuzamosan a színpadon látható kép, a vőlegény legénybúcsújának tánca a kéméndi sallai verbunk volt — önálló tánckompozicióként is megélő tiszta, hagyományos férfi néptánc. A két gondolat — a menyasszony búcsúztatása és a vőlegény legénybúcsúja — összevonása egy képbe, magas fokú gondolati, eseménysori stilizáció volt, éspedig a hagyomány szerkezeti felépítésének szükséges stilizációja. nagyon ügyesen megoldott megfogalmazásban. A végeredmény: a kompozíció mozgásbeli, zenei, viseleti anyagában tiszta, tájhoz (faluhoz) kötött. Előadói a hagyományos kultúra, a stílus birtoklói és tiszta megszólaftatóí. A stilizálás ebben az esetben sem túlhajtott, hanem a gondolat, az eseménysor kifejezésének szükséges terméke. Ebben az alkotói szellemben több együttes is dolgozott. Az Apró Szőttes gondolatot kifejező „Két szerelmes pár, mind együtt jár" című kompozíciója, az Árvácska, az Új Barkóca és végeredményben az tstiglínc játék- és tánccsokra is ide sorolható. Igyekeztem e két példán keresztül bemutatni gyermektáncegyütteseink gazdag, színes alkotói palettáját, és azt a tiszteletre méltó munkát, melynek összegzéseként leírhatjuk. hogy a gyermekek hü őrzői, továbbfejlesztői nemzetiségi néptánc és népi játékhagyományainknak. A színvonal, amit jelenlegi alkotásaikkal, előadásaikkal képviselnek. megérdemli a fesztiválon jelen volt magyarországi megfigyelőnek, dr. Kaposi Editnek a Táncművészet cimü havi szaklapban léirt őszinte elismerését — e gondolatot a zsűri munkájában részt vett Borbély Jolán és Foltin Jolán neves szakemberek is elmondták, hogy........Az elöválogató zsűri bizonyára igen szigorú mércével mért, mert a versenyre bocsájtott tizenkét csoport színvonala olyan magas volt. hogy szívem szerint valamennyinek a hazai nívóhoz mért aranyérmet adtam volna oda." A Tátika a színpadi feldolgozás szerénységében és a tisztaságban, a Kisbojtér a tisztaságban és a látványos színpadi feldolgozásban volt nagy és végeredményében a maga alkotói felfogásában mindkettő példaadó. Ezért is minősíthette alkotásukat egy mértékűnek az országos verseny nemzetközi bírálóbizottsága. Ók az alkotói két pólus, a stilizálás ma elfogadott -tói -ig -ját jelenítették meg. A megmaradás természetessége kapcsoljon össze... A Csemadok rendkívüli országos közgyűlése egész közvéleményünk érdeklődését felkeltette, s az olvasók kíváncsian várják a híreket. Ezért fordultunk a közgyűlés néhány küldöttéhez, írják meg észrevételeiket, benyomásaikat, mindazt, ami tetszett a kétnapos munkában, vagy ami hiányérzetet keltett bennük. Nem hiszem, hogy érdemes, illetve értelmes dolog lenne úgy építkezni, hogy az alapot csak a falhúzás után dolgozzuk be. Az pedig, hogy ingoványra (vagy alapok nélkül) építkezzünk, csak kemény télben lehetséges (mint ama Joszif Sztálin kisvasút Moldova egyik történetében), de kockázatos őrültség, mert olvadáskor könyörtelenül elsüllyed. Egy új társadalom építésénél sem ehanyagolandó, hogy mi kerül a felszín alá, vagyis az alapokba, hogy ellenálljon a rengéseknek, megfeleljen a teherelosztás követelményeinek. kellő szilárdságú legyen. A példát az élet. a hasonlatot a történelem mutatta. A görög demokráciától a francia forradalmon és a magyar szabadságharcon át napjainkig : lelkesítő illúziók és tragikus kiábrándulások szegélyezik az utat. Amikor egyenlőséget hirdettek, de a gazdasági, háborús vagy forradalmi helyzetre hivatkozva nem így cselekedtek. Fáy András, Széchenyi és Eötvös József a „fontolva haladás", tehát a lassú víz partot mos hívei voltak. Racionalitásuk és a nemzetközi viszonyok alapos ismerete okán tudták, hogy meddig lehet a hosszabb, de biztosabb úton menni. Az általuk megalapított intézmények a nemzet felszín alatti gazdagságát gyarapították. így túlélték a forradalom bukását is. (Persze 1848-ban gyávaság lett volna kimaradni a felforrósodott európai eseményekből.) A történetifás gyakran csak a forradalmi hősöket emeli ki, pedig a művelődés serénykedő napszámosai is hozzájárultak a megmaradáshoz. Avagy mivé lett volna nyelvünk az erdélyi kollégiumok és falusi szószékek nélkül a török iga és német járom alatt? Nem szeretném eltúlozni, de a Cse madok négy évtizede is ehhez hasonló. Tudtuk, hogy milyen a hatalmi kényszer, milyenek szervezetünk vezetői. Ezért nem vettük figyelembe a központi határozatokat. Azt tettük, amit tenni kellett, s ha lehetett, a kijelölt kereteket szétebb feszítettük. Ezért volt hozzánk a hatalom bizalmatlan, ezért dorgáltak gyakran a Csemadok vezetői, akadályozva legnépszerűbb rendezvényeinket: a táborokat és a honismereti kerékpártúrákat. S voltunk ezáltal a rendszer potenciális ellenségei, akikre ajánlatos volt „odafigyelni". Végre új alapokról indulhatunk. A politikával. jogvédelemmel, érdekeink érvényesítésével törődjenek jobban a mozgalmak és pártok! A Csemadok pedig megszabadulhat a dilettantizmus terheitől, melynek a „mindegy hogy milyen, csak legyen, mert a miénk" volt a szelleme. Tudatosítanunk kell, hogy csak a minőségileg letisztult értékeket szabad közvetítenünk, ellenkező esetben forrásainkat mérgezzük. Eddig sokszor az ének, a tánc vagy a színjátszás csak ürügy volt az együttlétre, az egyirányú szemlélődésre. mert nem adatott más forma. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem születtek volna színvonalas produkciók. Ellenkezőleg! Ahol a lelkesedés és elszántság felkészültséggel és szakavatott vezetéssel találkozott, ott igenis voltak. Éppen ezek tapasztalataira kellene építkeznünk a hogyan tovább felvázolásánál. A Csemadoknak kellene felvállalnia a szervező. összehangoló, informáló, módszertani segítségnyújtó és fórumot kínáló szerepet. Itt merül fel a kérdés, hogy miből ? Egyértelmű javaslatom nincs, és a vállalkozásokat sem látom elegendő fedezetnek. Csakis az államkassza felé kell fordulnunk, melybe a mi adónk, az általunk létrehozott nyereség is befolyik majd. A Csemadok így átvállalhatná a népművelési központok (eddig nem épp arányosan segítő) feladatát is. Klubok, egyletek, szakkörök és egyéb csoportosulások jönnek majd létre, talán önálló alapszervezetként. de ezt csak akkor lesz érdemes vállalniuk, ha a Cse mad októl viszonzásul kapnak is valamit. Számolnunk kell a tagbázis csökkenésével. Ez törvényszerű, tehát a tagdíjakból aligha tudunk bármit is fedezni. Ám valószínű, hogy egy-egy alapszervezet közös tőkét hoz létre, melyet gazdasági tevékenységbe vagy részvényekbe fektet és a nyereségből tartja fenn magát. A piacgazdálkodás talán majd a mecénásoknak is kedvez, akik szívesen költenek arra. hogy városukban necsak anyagilag, hanem szellemileg is gazdagok legyenek az emberek. Ám a mindent felvállalás helyett a Csemadoknak koordinálnia kell a hazai magyar kultúrát. Együttműködve az oktatásüggyel, a diákszövetséggel, a cserkészekkel. színházzal, könyvkiadóval, egyházakkal, pártokkal és mozgalmakkal. Ez lehet a nemzeti közmegegyezés alapja, melyet nem a kíkényszeritett múltazonosság, hanem a közös nyelvhez való hűség, a megmaradás természetessége kapcsol egybe. Eddigi történelmünk arra int, hogy ne várjuk égből a mannát (volt az szocializmus, legyen majd akár demokrácia). Már holnap munkához kell látnunk a holnaputánért! MfrtÁLYl MOLNÁR LÁSZLÓ Évtizedek óta az első magyar vonatkozású A Csemadok rimaszombati alapszervezetének Tompa Mihály Klubja a mozgalmas politikai, társadalmi események közepette is folyamatosan végezte és végzi közművelődési munkáját. A múlt év utolsó negyedé bpn a budapesti vakok és csókkentlétásúak szövetségének Landmi együttese adott hangversenyt a városban „Reneszánsz zene" címmel, a TMK vendégeként. Jelentős volt az őszi idényben a Balczó Andrással való találkozás is. Az olimpiai és világbajnok öttusázó lenyűgözően beszélt életfilozófiájáról, erkölcsi krédójáról, emberhez méltó gondokról és feladatokról. A rendezvények megvalósítása mellett megjelent a Zöld Levél című híradó múlt évi utolsó száma is, s a klub Sorsvírág kamaracsoportja több előadást tartott különböző helyeken, felnőtteknek és gyermekeknek. 1990 első negyedéve a „Nyugat-európai útinapló" cimü műsorral kezdődött, melynek keretében dr. Kálmán László számolt be turistaélményeiröl, sok vetítéssel. Ezt követte Katona Tamás budapesti történész „Föltámadott a tenger" című. az 1848/ 49-es szabadságharcról szóló előadása. Március legelején kegyeleti megemlékezés zajlott le a temetöben£zokolay Imre sírjánál. halálának évfordulóján, rehabilitálása alkalmából. Március idusán több mint Március idusán több mint négyszázan vettek részt a rimaszombati Petőfi-emtéktáblás ház előtt rendezett műsoros koszorúzáson. Ennyien még soha nem gyűltek össze. négyszázan vettek részt a Petöfi-emléktáb lás háznál rendezett műsoros koszorúzáson, ennyien eddig még soha nem gyűltek össze a városban az 1848-as forradalom megünneplésére. Az első negyedév rendezvénysorát méltó módon tetőzte be Dévai Nagy Kamilla énekművésznő önálló előadói estje. A TMK képviselői a szlovák Hviezdoslav-esten is megjelentek a baráti együttélés, az egymás kultúrája iránti érdeklődés, egymás értékeinek jobb megismerése jegyében. Rendkívüli örömet jelentett a TMK vezetősége számára, hogy tevőlegesen hozzájárulhatott Vecseklön az ott márciusban elhelyezett új Petőfi-emléktábla ünnepélyes felavatásához A költő 1845-ben járt és szállt meg a faluban, ennek emlékét hirdeti immár a tábla, mely Egyházasbást és Vecseklö illetékes szerveinek és szervezeteinek köszönhetően került a kultúrház falára, évtizedek óta az első magyar vonatkozású emléktáblaként a járásban. A Tompa-klub vezetősége már a további tennivalókkal foglalkozik, amelyek közül kiemelkedik majd a szokásos júniusi járási művelődési tábor megszervezése. VÖRÖS ATTILA Benedek László felvétele 7
