A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma < Tardoskeddi váskatánc, avagy fellépésre készül a Tátika I TAKÁCS ANDRÁS a tavalyi zselizi fesztiválról ir figyelmet érdemlően. írását tanulságképpen közöljük az idei fesztivál előtt. A művészeti alkotások állandó vitatémája ez. Általában is. a néptánc vonatkozásában is. A tépi tánchagyományok színpadra állításakor meddig mehetünk el a hagyományos kultúra — motívum-, zene-, viselet-, tartalom-, szerkezet-, felépítés-, eseménysorozat-, stb. — átfogalmazásában, stilizálásában. A téma heves vita tárgya lett az 1989-es XXXIV. Országos Népművészeti Fesztivál — Zseliz '89 keretében megtartott gyermektáncegyüttesek versenyén is. Jó húsz évvel ezelőtt a stilizálás címszó alatt a hagyománytól való elfordulás mértékét kellett értsük. Akkor a stilizált tánckompozíció a gyökérnélküliséget, az eredeti hagyomány tisztaságának mellőzését, illetve annak felületes felhasználását jelentette. A hagyományból csak a külső máz, egy két általánosított motívum, sziruposra mosott téma. lengőkönnyüvé. úgymond táncossá, színpadi viseletté átalakított kosztüm maradt meg, s hogy a kompozíció „tökéletes" legyen, ehhez jött hozzá a koreográfus-alkotó képzelete szűke „magyar" táncolási stílus. Ezeknél az alkotásoknál nem vök szükséges a néphagyomány tökéletes megismerése, az eredeti táncos mozgásanyag birtokbavétele, szerkezeti felépítésének megismerése, a mozgásanyag belső struktúrájának elemzése, és ezen tulajdonságokon keresztül a néplélek. az adott tájegység életének tökéletesebb megismerése. Nem a belső becs, a külső csillogás vök a cél. És csára-hajszra születtek a nagy „kompozíciók", a zagyva nyelven elbeszék STI LIZÁCIÓ lós és Rajnoha Ignác kéméndi jó táncos parasztemberektől. A koreográfus. Hodek Mária, ezt az anyagot is tanulmányozta és tanulmányoztatta a gyerekekkel, a táncosokkal. a zenészekkel is. sőt még továbbment. gyüjtőutat szervezett Martosra. Tardoskeddre. Kéméndre és a még élő régebbi adatközlőket, az anyag eredeti őrzőit, hordozóit. valamint újabbakat is újra megszólakatott. filmre vett és tanulmányoztatta a táncosaival- Az előadás, a táncolás, a dalolás módját, stílusát sajátíttatta el ezákal olyan fokon, hogy a táncukban tovább él a felsorok személyek táncolási stílusa, a táncközbeni átélésük, a táncospár vezetésének a módja, a kettőjük közötti táncbéli viszony, stb. Máriának ez vök a célja. A hagyomány eredeti formában való megszólakatása. A táncok csokorba kötése a koreografálásnál csak a keret megszabását jelentette, és azt. hogy az együttes melyik táncosa, táncos párja kirak a táncát vallja magáénak, és az idő, a színpad törvényei meghatározta lehetőségeken belül, hogyan alakuljon a figurakincs, az adott tánc szerkezeti; felépítése. Csak ennyi vök a dolga a koreográfusnak! Csak ennyi, higgyük el, ez nem kevés! Ebben az esetben a koreográfus a hagyományos anyagot eredeti fogalmazásában állította színpadra. Ennek megfelelő vök a viselet és a zene feldolgozása is. Ehhez a fogalmazási módhoz a versenyben levő együttesek jelentős része közel álk. A gyerekjátékokat és táncanyagot feldolgozó együttesek is a hagyományok szinpadraállításának ezzel a módszerével dolgoztak. A Kisbojtár Mátyusföld alsó és felső végének — Kéménd. a kurtaszoknyás birodalom és Jóka hagyományos szokásanyagára építve komponálta meg a maga Lakodalmasát. A koreográfusok Hégli Marianna és BrandI Ferenc voltak. akik a hangulati képek ügyes keretbe fogásával, logikus, periodikus egymásra építésével jelentették meg a felnőtt lakodalmat. Ma használatos jelzővel éhre: táncszínházát, egyfehronásos néptánc-kompozíciót alkottak. A táncoknak az esemény kifejezéséhez szükséges stilizálását csak annyiban valósították meg, amennyire azt az adott gondolat szükségessé tette, és csak azután fogtak a stilizácíóhoz, miután az előadók is megismerték a hagyományos anyagot: filmet tanulmányoztak, eredeti táncfolyamokat sajátítottak el. saját gyűjtéseikkel egészítették ki a már hozzáférhető anyagot. A szerző felvételei silányságok, az esztétikai és nemzeti hovatartozási tudatot elferdítő művek. Több vidéki együttes kezdeményező próbálkozása után a Szőttes Népművészeti Együttes megalakulása és munkássága eredményezett e téren jelentős változást, megújhodást- A figyelmet a néphagyomány újratanulásának, újra felfedezésének szükségességére irányította. Alkotásaival példát statuált. A „tiszta forrás" felé fordította a tánckoreográfusok figyelmét. Történt ez nálunk akkor, amikor Magyarországon a néptánc, értve alatta a színpadra alkotott néptáncot is, már tisztaságának újbóli fénykorát élte. Ott a megújulásért vívott harc a hatvanas évek elején zajlott, nálunk a hetvenes években. Az eredmény egyöntetűen a tiszta forráshoz való visszafordulás lett. Egyöntetűen, de ram uniformizáltam A lehető legalaposabban birtokba vett hagyományos néptánc, népzene, népviselet, stb. kompozícióvá formálása az alkotóktól függően más és más. Azonos nyelven beszélünk, a táncegyüttesek műsorán látható koreográfus! és zenei alkotások nemzeti nyelve tiszta, s mégis a megfogalmazás annyiféle, ahány a kompozíció. Ezt bizonyította a fentebb jelzett országos verseny is. Tizenkét gyermektáncegyüttes 12—20 perces müsorblokkját láthattuk e központi versenybemutatón. Az ezt megelőző kerületi verseny két fordulóján 29 gyermektáncegyüttes műsorán keresztül egész szlovákiai magyarságunk képviseletével. Ennek a közeli élménynek a birtokában merjük állítani, egy azon töröl fakadó, azonos népi játék- és tánckultúrát birtokolnak és ápolnak együtteseink. Tisztán őrzik annak jellegzetes vonásait, és az anyag színpadra állításakor a stilizálás foka egyetlen együttesnél sem haladta meg az egészséges, az elfogadható, a megérthető, a megengedhető szintet. A stilizálás két szélső pólusát jelentette az ekeli Tátika és a párkányi Kisbojtár. A Tátika Mátyusföld alsó-középső részének — Martosnak, Tardoskeddrak és Kéméndnek — hagyományos néptáncait fűzte csokorba. Olyan eredeti előadásban láthattuk az árgyélus, lassú, bukós. friss csárdást Martosról, a kéméndi. a tardoskeddi verbunkot, a tardoskeddi váskatáncot. a kéméndi seprütáncot és a lassú-bukós friss csárdást Kéméndröl. mint azt évtizedekkel ezelőtti gyüjtöútjaink alkalmával láthattuk az akkori adatközlőktől: Jobba Mihály. Balta Mária, mart ősi, Borbély István (Pistyúr) és Borbély Vilma tardoskeddi, Zsákovics Mik A kisőo/tar IiJ8i)-óen Zsehzen 6
