A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
Visszatekintés: A Nyitrai járás huszonöt magyarlakta településén a háború végétől 1948-ig nem nyílt magyar iskola. Az ötvenes évek elején 22 községben kezdődött meg a magyar nyelvű tanítás. A városban, Nyitrán, nem létesült magyar nyelvű iskola. A hatvanas évek elején megindult a gimnázium magyar tagozatán az oktatás, megkezdődött az alapiskolai osztályok szervezése. Az 1968-at követő konszolidáció azt is megszüntette. A gimnázium magyar osztályában 1979-ben érettségizett az utolsó diák. Az elmúlt húsz évben 14 alapiskolán szűnt meg az anyanyelvi képzés. A bezártság és a félelemérzet jellemezte az embereket. A nacionalizmus nem is volt olyan burkolt. A létszámhiányra való hivatkozás kerek-perec a tudtunkra adta: Itt nincs hely a számunkra. Groteszk a kép, de tény, hogy a városban nincs sem magyar óvoda, sem iskola, sem gimnázium, de itt működik az országos érvényű, egyetlen magyar pedagógusképző főiskola. Ma a járásban nyolc alapiskolában Sándor Anna máztuk céljainkat. Én ennek tudom be, hogy emelkedett a magyar iskolába íratott gyermekek száma. Ennek köszönhető, hogy Kálazon beindul ismét a magyar iskola. Magyar nyelvű — illetve kétnyelvű —, óvodánk csak egy van. Itt Kolonban. A többi szlovák nyelvű. Ezt is meg akarták szüntetni. 1981 -ben. Egy hónapig szlovákul olvasták a mesét a gyerekeknek, de a szülök addig jártak a minisztériumba, amíg érvényt nem szereztek a jogainknak. A beolvadás utolsó szakaszába a hetvenes évek elején jutott a nyitra-vidéki magyarság. Immár nemcsak a vegyes házasságból származó gyermekeket íratták automatikusan szlovák iskolába, hanem a magyar szülők is szlovák iskolába adták a gyerekeiket. Akkor még nem tudták, hogy a teljes emberré válás lehetőségétől fosztják meg őket. Olyan felnőtteket, mai szülőket, nevelt (csak ilyeneket nevelhetett) a szlovák iskola, akik már nem tudnak magyarul, de még szlovákul sem tudnak egészen. A nemzeti tudatuk még magyar, de ahhoz nem kötődik nyelvismeret, sem történelemismeret, sem népismeret. Miért nem mondták ezt hamarább? folyik magyar nyelvű oktatás, de ebből csak három a nyolcosztályos. Ötben 1 —4, illetve Nyitracsehiben 1 —3 öszevont osztályban tanítanak. De éppen ehhez a faluban ezidén 10 elsősük lesz, ha a negyedikeseket otthon tarthatnák és 2-2 évfolyamot fognának öszsze jobban járnának. Túl vagyunk a beiratkozáson. A helységnév után zárójelbe tett szám a falu magyar lakosainak száma. Lássuk, hány elsős lesz: Pogrányban (1 067) 8; Alsóbodokon (956) 15; Ghýmesen (912) 3; Lédecen (721) 4; Zsérében (1 042) 9; Kolonban (951) 7; Nyitracsehiben (756) 10; és Nagycétényben (1 734) 12 gyermeket írattak magyar iskolába. Kálazon néhány évvel ezelőtt megszüntették a magyar iskolát. Most újjászervezik. Öt elsőst írattak a magyar osztályba. Berencsen és Gerencséren évekkel ezelőtt a nyolcosztályos magyar iskola tanítási nyelvét változtatták szlovákra. A magyar osztály nyitásának gondolata itt is él. Remélem nemcsak a faluban talál támogatókra, hanem az iskolaügy járási hatóságainál is. A nagy törés A létszámhiány és a helyhiány volt az a két bűvös szó, amely közül az egyik mindig kéznél volt, ha önálló, magyar nevelési nyelvű óvodai osztályt akartunk nyitni. Iskoláinkból előbb csak kétnyelvűt, majd szlovák igazgatóságút, végül szlovák tanítási nyelvűt csináltak. Folyamat volt, néhol egy-két évig, másutt tíz évig is eltartott. Mindezekről Sándor Annával, a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szóvivőjével beszélgettem. — A 70-es évek elejétől kezdődött iskoláink rohamos leépítése. A forradalom nem hozott gyökeres változást. Annyi történt, hogy aktivizálódott a magyar pedagógustársaság. Létrehoztuk a Szövetséget, megfogal-A régiségnek számító iskolacsengő sem köznyelvi szókincs. A szakma szavait is csak szlovákul ismerik, tükörfordításban (helytelenül) használják magyarul. Az ilyen ember mindkét nép számára elveszett. Mert ahogy egyre kevésbé kötődik a magyar kultúrához, úgy a szlovákhoz sem kötődik. Nincsenek gyökerei, amellyel kötődjön. Idegennek érzi azt. És be sem fogadják. Származása, születési helye, neve, rossz hangsúlya elárulja. Hiába járt szlovák iskolába, örökre kirekesztett, megbélyegzett marad. A köpönyegfordítás itt sem válik be. Sokkal hatékonyabb módja a sikeres emberré válásnak az anyanyelven szerzett biztos és alapos ismeretekre épített nyelvtudás. A szlovák nyelv ismerete csakúgy, mint a világnyelveké. — Megnéztem, hogyan alakult falumban a szülők nemzetiségi tudata. A háború után föl sem merült a szülőkben, hogy idegen nyelvű iskolába írassák a gyereküket. Csak a hetvenes évektől vált szokássá. Igaz, azóta több a vegyes házasság is. Mára jól látszanak a döntés negatív következményei: vagy jó képességei ellenére csak közepes tanuló lett belőle, vagy lelkileg károsult, visszahúzódó, félénk, befelé forduló ember lett, vagy hiába járt szlovák iskolába mégsem jutott be az áhított középiskolába, miközben egy alapos gyermekneurózisra azért szert tett s annak következményeit egy életen át cipeli. Van rá példa, ezt éppen az idei beíratás mutatta meg, hogy több szülő képes volt felismerni és beismerni döntése helytelenségét és a második gyermekét már magyar iskolába íratta. Mire Alsóbodokra értünk, már beesteledett. Üres volt az iskolaudvar, üres az óvoda. Az udvaron felállított, régiség számba menő iskolacsengö nem jelezte új idők kezdetét. Pedig joggal jelezhetné. Egy és más ebben a faluban is változott. Foganatja lett Vörös Ottó tanár úr szavainak. Az óvodában a szülőknek és a közművelődési klubban megtartott előadásában az anyanyelv szerepéről beszélt. Arról, hogy az anyanyelv dallamát érzi a méhben fejlődő gyermek, ez lesz sajátja. Arról, hogy milyen szerepe van a nyelvnek az ember értelmi fejlődésében, képességei kiteljesedésében, önbecsülésében és magabiztosságában. Halló és értő fülekre találtak szavai. Ezután kérdezte meg valaki a faluban, hogy miért nem mondták ezt hamarább? Mert ő már gyermekén lemérhette a rossz hatást. Erre a miértre Duray Miklós Kutyaszorító I—II. köteteiből kapjuk a legteljesebb választ. Mondtuk eddig is. Halkan. Az ellentétes tábor kórusa hangos volt. Minden sarokból az áradt a szülőkre, mindannyiunkra, hogy az ember a szlovák nyelvtudással kezdődik. Felelősségre kell vonni mindazokat, akik a magyarság és a szlovákság tudatában ezt a szörnyű torzulást okozták. Akik az egyik népnek is meg a másiknak is megtiltották, hogy ismerje saját történelmét, hogy büszke lehessen nagyjaira, akkor is, ha nem a kommunista és munkásmozgalom harcosai. Mindezt úgy hintették el a köztudatban, mintha a másik nép akaratából történne a tiltás. Az elmúlt húsz év helytelen oktatás- és művelődéspolitikája, vak történelemszemlélete okozza a mai torzsalkodást. — A mi óvodánk magyar volt mindig. Aztán egy-két gyerek miatt csináltak belőlünk kétnyelvűt. És azután egy alkalommal, amikor a járásra bevittük a havi kimutatást, közölték velünk, hogy a Nyitrai járásban nem létezik magyar tanítási nyelvű óvoda. Később ellenőrzés jött és a tanfelügyelő megállapította, hogy a gyerekek egymás közt magyarul beszélnek és belátta, hogy elsősorban az anyanyelvükön kell nevelni őket. Most az a helyzet, hogy minden gyerekkel azon a nyelven beszélek, amit a szülő kér, illetve, amilyen iskolába készül. Nagyon fáj, amikor az otthon, a közösségben, az utcán magyarul beszélő gyereket szlovákul kell tanítanom. Amikor nem engedhetem hozzá a szavakat... Csak arra a nyelvtudásra építhetek, amit otthonról hoz. Miért tőlem várják el, hogy megtanítsam szlovákul beszélni a gyereket? Zúdul az óvónőből a panasz. Érzem két nő között őrlődik már évek óta. Tény, hogy az óvónő nem nyelvtanár. Nagyon nehéz a helyzete. A harminc nagycsoportos óvodásból 1 5-öt írattak magyar osztályba. — Sok ez vagy kevés? Kevés, ha figyelembe veszem, hogy ebben a faluban 1976-ban létesült az első összevont (1 —4) szlovák osztály. Sok, ha az elmúlt évek 5, 8, 9-es létszámú magyar osztályaira gondolok. Sikernek könyvelem el, azt a tényt, hogy csak a vegyes házasságokból származó gyermeket íratták szlovák osztályba. A magyar szülők valamennyien magyar iskolába adták a gyermeküket. Van hát mégis értelme az előadásoknak, az okos szónak, a pszichológus, a logopédus tanácsainak. A népnevelő, felvilágosító munkát végezni kell tovább, hogy ne érhessen az a vád: miért nem szóltunk hamarább! FISTER MAGDA IGyökeres György felvételei)
