A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

Az orvos válaszol Az utódnemzés felelőssége „A lányunknak udvarló fiatalember egészsé­gesnek látszik, de kissé bandzsít" Írja F. Pálné f.-i olvasónk. „Félünk, hogy szemhibáját eset­leg unokánk is örökli. Amellett a mi csalá­dunkban is előfordul öröklött hiba, nagyothal­­lás.A kérdezőnek levélben válaszoltunk, de gondolatainkat olvasóinkkal is megoszt­juk. Maguk a szerelmesek ritkán tesznek fel egymásnak választottjuk testi-lelki egészsé­gére, a családban vagy rokonságban előfor­duló betegségekre utaló kérdéseket. A köl­csönös vonzódás, az igazinak vélt szerelem állapotában érthető is, hogy kizárólag a bol­dogságuk foglalkoztatja őket s egyedül az a kérdés, hogy másoktól függetlenül, mielőbb csak egymáshoz tartozzanak. A párválasztásnál és a családalapításnál az egészségi szempontoknak is sorsformáló szerepük van. Igaz, fogyatékos vagy beteges­kedő ember is rátalál arra, aki vonzalmat, szereImetjérez iránta és boldog vele. Gyakori a tartós kapcsolat oly férfi és nő között, akik intézeti gyógykezelésük alatt vagy pl. a rok­kantak szövetségében ismerkedtek meg. Ők is boldog összhangban élhetnek családi éle­tet. Általában könnyebben tárják fel egymás előtt kóros állapotuk vagy a rendestől eltérő fejlődésük eredetét, amit az utódnemzés felelőssége kíván meg. Ámde ez minden olyan, önmagát egészségesnek tekintő nőre és férfira is vonatkozik, akiknek párkapcsola­tából gyermek születhetik. A partnerek egészségi állapota, egyikük rejtett betegségének, hibájának megjelené-Megint vasárnap este van, megint céltalanul téblábolsz a lakásban, és nagy kedved volna összeveszni a feleségeddel és megfenyíteni a gyerekeket. Megint fáj a fejed, pedig egy­más után nyeled a tablettákat... Egyszer azt szeretnéd, ha már véget érne ez a szörnyű vasárnap, máskor pedig azt, ha so­hasem érne véget, mert holnap hétfő lesz, és hétfőn újra csorba esik a jellemeden. Hétfőn kompromisszumot kell kötnöd Iva­­nowal, különben ő köt kompromisszumot veled. Hétfőn névtelen levelet kell írnod Petrov­­ról, mivel ha nem teszed, akkor ő ír rólad névtelen levelet. Hétfőn szövetkezned kell Zseljowal, mert ellenkező esetben ö szövetkezik valaki más­sal ellened. Az ebédszünetben szenvedni fogsz, mert lelkiismeretfurdalásod lesz. Mivelhogy nin­csenek illúzióid. Tudod, hogy Ivanov gaz­ember, Petrov hazudik. Hát Zseljov? Ő kö­zönséges csaló. ^ Csak hát sem Ivanov, sem Petrov, sem Zseljov nélkül nem jutsz előbbre. Ez az igazság. Ha nem volnék hős és nem volnának gyerekeim, mondod magadnak, akkor soha­sem kötnék kompromisszumot Ivanowal. Ha házat örököltem volna, vagy nyertem volna a lottón, mondod magadnak, akkor nem állnék szóba Petrowal. Ha nem volnának gyereke­im, mondod magadnak, bizony szemen köp­ném Zseljovot. De hogy ne volnál hős, hogy nyernél a lottón, és hogy ne volnának gyerekeid ? És hogy lehetnél tisztességes és megvesz­se, újkeletű megbetegedése kezdetben nem befolyásolja kedvezőtlenül a kialakult kap­csolatot. Ennek ellenére számolni kell azzal, hogy a hosszantartó betegeskedés, a mun­kateljesítmény csökkenése és az ezzel járó körülmények kihatnak szociális helyzetükre és gátolják boldogulásukat. Aki fejlődési rendellenességgel nőtt fel vagy aki veleszületett hibával, károsodással, betegségre való hajlammal mérgező anya­gok hatása alatt vagy szenvedélyek rabságá­ban él, annak joga van a szerelemre, de az utódnemzést vizsgálat tárgyává kell tenni nála. Pl. az epilepszia, a gümőkór (tbc), a szív megbetegedése, az alkoholizmus vagy más toxikománia mindenekelőtt alapos gyógyke­zelést igényel, s ha az orvosnak nincs is kifogása az ellen, hogy betege megházasod­jék, sok körülményt kell tekintetbe vennie. Igaz, hogy iszákos férfinak is lehet szép, egészséges gyermeke. Sőt, fogyatékosnak számító szülő gyermeke is lehet hibátlan, jólfejlett. Másfelől a teljesen ép, egészséges házaspár sem lehet biztos abban, hogy problémamentes gyermeknek ad életet, elő­fordul, hogy a világrajött gyermek testi vagy szellemi fogyatékossága oly súlyos fokú, hogy intézetben tölti fiatal éveit vagy egész életét. Sokan igazságtalanok ily gyermekek szüleivel szemben; ők nem vádolhatok, mert az orvostudomány és az örökléstan évtize­des ismerethalmozódása ellenére sem épült még ki városainkban a genetikai tanácsadás. A modern párkapcsolat és házasság ésszerű megalapozásához tehát legalább beható szakorvosi vizsgálatra van szükség, amely­nek során mindkét félnek őszintén fel kell tárnia az orvos előtt a családban, felmenő és oldalágon előforduló rendellenességeket, betegségeket. Dr. Szántó György tegethetetlen, amikor harminc négyzetméte­res lakásod van? Hogy lehetnél őszinte ilyen munkatársak­hoz? Hogy lehetnél tisztességes hétfőn? Délután már minden mindegy neked. Alá­írsz olyan anyagokat, amelyekbe bele sem nézel. Jelentéseket állítasz össze, amelyeket magad sem hiszel el. Ügyfeleket fogadsz, akikre egyáltalán oda sem figyelsz. Mért is figyelnél rájuk, hiszen úgysem tudod orvo­solni a panaszaikat? Eltelik a nap, hazaindulsz, útközben bevá­sárolsz, és hamarosan már ott ülsz a televí­zió előtt. Megkönnyebbülten gondolsz arra. hogy már minden mögötted van, és azon jár az eszed, hogy holnap kedd, és kedden tisztességes leszel. Kedden nem lesznek kompromisszumok. Kedden senkivel sem paktáisz le. Kedden senki előtt sem alázkodsz meg. Kedden még ebédelni sem mész, mert diétázol. Amikor vége a keddi napnak, újra meg­könnyebbülsz, mert a munkát magad mögött tudod, és mert azt is tudod, hogy másnap szerda lesz, szerdán pedig ... Szerdán: meg kell szerezned a ház építé­séhez szükséges engedélyt, be kell íratnod a feleségedet a gépkocsivezetői tanfolyamra, ki kell védened Karagyimcsev álnok támadá­sát, jó kapcsolatokat kell szerezned ... és vámod kell a csütörtököt. No és csütörtökön? Csütörtökön majd meglátjuk ... Ford: Géllért Gy. VALENTYIN PLAMEŇOV EMBERI SORSOK PERBEN, HARAGBAN A pozsonyi Igazságügyi Palota egyetlen épület ugyan, de olyan hatalmas, hogy három utcára is nyílnak az ablakai. Ily módon valóságos igazságügyi „kombi­nát", ahol okmánybélyeget épp úgy kaphat az ember, mint tíz év börtönt. Bélyeg, tíz deka felvágott, ítélet, zárka avagy fellebbezés egyaránt fellelhető a falai között... És a konfliktusok olyan sokasága, hogy akár az egész világiro­dalom is megélne belőle. Rögtön a legelső esetbe a most részleges nagyja­vítás alatt álló épület folyosóján botiok bele. Méghozzá úgy, hogy a „téma" egyenesen leszólít: — Merre van a 193-as? — magát két bottal megtartó idős ember kérdi ezt. — Kilencre voltam odarendelve, most már negyed tíz is elmúlt, és én képtelen vagyok odatalálni. — Ügye? — Becsületsértés. Ne haragudjon, de lekurváztam a lakómat. 4- Háza van? Idegesen rámnéz. — Inkább csak házikóm Föréven. Két és fél szobás, még a háború előtt épült. Lakik nálam egy házaspár. Férj, feleség és gyerek. Potom háromszázért befo­gadtam őket, de nyolc hónapja azt sem fizetik. Hiába mondtam föl már három­szor is nekik, nem mennek. Csak röhög­nek rajtam. Jól érzik magukat a rendel­kezésükre bocsátott szobában. Hát maga nem gurulna dühbe az ilyen hely­zetben ? Botjaira támaszkodva tovabiceg a 193-as felé. Az öregnek mázlija van: az előző per elhúzódott, így még éppen időben érkezett. Ez a folyosó is, mint az épület vala­mennyi korridorja, sokban emlékeztet a színházak kulisszák mögötti világára. Szorongó vádlottak, haragvó fölpere­sek, órájukra pillantgató tanúk. Esetleg családtagok, cigányok esetében szim­patizánsok, akik — mint mondják — ráérnek, és nem akarják, hogy a bíróság elé lépő társuk egyedül érezze magát. És még egy apróság: könnyű megálla­pítani, hogy a bontóperes folyosón a válófélben levő nők többsége közvetle­nül a fodrásztól érkezik. Vagy legalább­is frissen mosott, házilag készített frizu­rában. Mint ahogy az sem titok, misze­rint azt, hogy az alperessel már nem kívánnak együtt élni, immáron nem an­­dalogva és holdfényben mondják a há­zasfelek, hanem jobbára délelőtt, egy minden romantikától megóvott tárgya­lóteremben. Odabenn pillanatnyilag éppen két húszéves válik. Egyetemisták. Együtt készültek a vizsgákra, s egy napon a lány megvallotta: terhes. A fiú, mint némely múlt századi színmű hőse, szü­leinek tudta nélkül feleségül vette tanu­lótársát. A gyermek világrajött, de a fiú ebben a tanévben már mással kíván a Csütörtökön vajon tisztességes leszel? vizsgákra készülni. Mindketten valóban fiatalok, fogalmuk sincs az életről. Az asszonyka zokszó nélkül beleegyezik a válásba, csupán egyetlen kívánsága van: a bontóper befejeztével is ragasz­kodik a névviseléshez. A tanácsvezető bíró megnyugtatja: semmi akadálya, hogy továbbra is első szerelmének tor­lódó mássalhangzóktól csikorgó nevét használja. A következő válóper alanyai és sze­replői harmincasok. Orvosházaspár, itt autó és lakás, nomeg két gyermek is van. Mindketten egybehangzóan azt vallják: elhidegültek ... Az órámra pil­lantok: még csak tíz óra sincs, déli egyig még hét tárgyalás van kitűzve mára! Úgy tűnik, talán még Stendhal sem tudhatott annyit a szerelemről, mint egy átlagos praxissal rendelkező válóperes bíró ... Előfordul, hogy olykor egyenesen ku­riózumszámba menő ügyeket is kell tárgyalni. Például két rabnő becsület­sértési ügyét. A két „hölgy" egy-egy börtönőr kíséretében érkezik a tárgya­lásra. Egyikük beadványa, ami elindítot­ta a bíróságnál ezt az ügyet, nagyjából így hangzik: „Cellatársnőm, X. Y. rám sértő kijelentést tett. Azt mondta, száll­jak le róla, foglalkozzam inkább zabi­­gyerekeimmei. Mivel zabigyerekem nincs, a megbüntetését kérem ..." — Mondta? — fordul a bíró a cella­­társnőhöz. — Igen — feleli az lehajtott fejjel. — Sajnálom, de akkor nagyon ideges vol­tam. — Nem békülök — nyilatkozza ride­gen a sértett. Jól néznénk ki, ha egy ilyen nő akármikor azt mondana az embernek, amit akar. A bíró mégis békíteni igyekszik. — Miért? Mindig olyan roppant ta­pintattal diskurálnak a cellában? — Kérem, ez a nő lopásért ül. Egy ilyen ne mondja nekem, hogy zabigye­rekem van — feleli a sértett engesztel­hetetlenül. — És maga? Maga mennyit ül és miért ? — kérdi a tárgyalásvezető. Pedáns és szabatos a válasz: — Egy évet jogerősen, prostitúcióért. Nem békül, kényesen őrzi a becsüle­tét. Tulajdonképpen nem is kell elboga­rászni az akták között, elegendő végig­haladni a bírósági folyosókon, itt-ott bele-belehallgatni egy-egy perbe, s az embernek akaratlanul is látnia kell, hogy milyen sokunk magánélete, embe­ri kapcsolata, munkahelyi nézeteltéré­se, hány meggondolt és meggondolat­lan cselekvése jut bíró elé. És mert a tárgyalások zöme nyilvános, a nagyobb port fölverő ügyeknek néha akkora kö­zönsége van, mint némelyik stúdiószín­házi előadásnak. (M-) 19

Next

/
Thumbnails
Contents