A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
ÜL TUDOIWW TECHNIKA Újabb jelentés az AIDS-frontról 1990 JANUÁR 1989 januárjában AIDS-jelentésünk záró soraiban arra figyelmeztettük az Olvasót: ne ringassa magát hiú reményekben; sem védőoltás, sem hatásos gyógyszer kifejlesztése nem várható a közeljövőben. Azóta ismét eltelt egy év s ez arra késztet, hogy újra áttekintsük az AIDS-front eseményeit. Sajnos, a tizenkét hónappal ezelőtti figyelmeztetés semmit sem vesztett aktualitásából. Éppen ezért hatványozottan szükséges, hogy ismételten felhívjuk Olvasóink figyelmét korunk e világjárványára. A tavalyihoz hasonlóan most is járványtani, epidemiológiai helyzetelemzéssel indítjuk jelentésünket. Tíz év alatt: negyedmillió beteg! Tavalyi jelentésünk fogalmazásakor a bejelentett AIDS-betegek száma 'elérte a 124 000-t. Az azóta eltelt egy év alatt ez a szám közel 67 000 új megbetegedéssel növekedett. A száraz számok helyett mindennél beszédesebb az a grafikon, amelyet az 1979—1989 közti időszak bejelentett(l) AIDS-eseteit tünteti fel. A meredeken emelkedő görbe végére nem véletlenül került oda a kis nyíl: arra figyelmeztet, hogy az emelkedésnek még koránt sincs vége. Ismerve az AIDS-fertőzés hosszú lappa ngási idejét (5—6 év!) feltételezhető, hogy az AIDS „megjelenésének" tizedik évfordulójára, 1991-re, a nyilvántartott megbetegedések száma eléri, sőt valószínűleg meghaladja majd a negyedmilliót. Nem véletlenül tettük idézőjelbe a megjelenés szót. Egyre több adat szól ugyanis a mellett, hogy az AIDS jóval felfedezése előtt már szedte áldozatait — nemcsak Amerikában, hanem Európában is. Mind a szaksajtót, mind a legolvasottabb ismeretterjesztő lapokat bejárta az a Chermann által 1986-ban megrajzolt világtérkép, amely vázolja az AIDS terjedésének fő irányait. A térképvázlatról látható, hogy az AIDS-járvány bölcsője Közép-Afrikában ringott. Innen jutott el a betegség kórokozója, a humán immundeficiencia virus (HIV) a Karib-tenger szigetvilágába, elsősorban Haitiba, illetve az amerikai kontinensre. S igen korán megtalálta az utat földrészünkre is. Norvég kutatóknak módjuk volt egy, ma már nem élő házaspár s gyermekük 1971-ben egyéb célra levett s máig megőrzött vérmintáját megvizsgálni. A szérológiai vizsgálat egyértelműen kimutatta az AIDS vírusa által kiváltott ellenanyagok jelenlétét a megőrzött vérmintában. Az apa tengerészként gyakran megfordult Afrikában. 1966-ban megbetegedett s tíz évet szenvedett olyan tünetekben, melyek beillenek a HÍV által kiváltott, s azóta AIDS-nek elnevezett kórképbe. Felesége egy évvel később kétéves kislánya 1969-ben betegedett meg. A leirt esetek azt bizonyítják, hogy az AIDS már jóval 1981 előtt jelen volt Európában is! Olvasóinkat, érthetően elsősorban a hazai AIDS-helyzet alakulása érdekelheti. 1989 november végéig Csehszlovákiában 146 HIV-pozítív egyént tartottak nyilván, közülük 48 szorul kezelésre. Eddig öten haltak meg AIDS-fertözésben. Körültekintve Európában e számok, első megközelítésben, nem tűnnek aggasztónak, hiszen például az NSZK- ban a HIV-pozítív esetek száma már túl van a 30 000-en. Ám ha belegondolunk, hogy a nemrégiben bekövetkezett változások szélesebbre tárták a Nyugat felé vezető kaput is, a gondtalan optimizmus helyett inkább az óvatos éberség a követendő magatartásforma. Ne feledjük, hogy a szinte karnyújtásnyira fekvő Ausztriában már több mint háromszázan betegedtek meg, s a HIV-pozitív, azaz már fertőzött, de még tünetmentes személyek száma pedig ennek kb. az ötszöröse. A HÍV és „társai"' Azt már tavaly is leszögeztük, hogy az AIDS kórokozóját bravúrosan rövid idő alatt fedezték fel a viruskutatók. S mivel a világ szinte valamennyi fejlett országában tovább folyik az intenzív AIDS-kutatás, ma már igen sokat tudunk a humán immundeficiencia vírusról. A HÍV a retrovirusok családjába tartozik. Kb. 100 nanométer nagyságú, gömbalakú, fehérjeburokkal és egyszálú ribonukleinsavat (RNS) tartalmazó maggal rendelkező vírus. A vírusmagnak az RNS mellett fontos alkotórésze a reverz transzkriptáz (visszaíró enzim) nevű enzim. Ez az enzim teszi lehetővé a genetikai információ szokatlan, retrográd módon történő átírását (transzkripcióját). A biológiában megszokott DNS-ről RNS-re történő átírás a reverz transzkriptáz jelenlétében visszafelé is lehetséges: a HÍV RNS- éröl így kerül át a gazdasejt dezoxiribonukleinsavába (DNS) a genetikai információ. Tisztázódott a HÍV génstruktúrája is. 1988 egyik szenzációs felfedezése volt az ún. tat gén felfedezése, amelyet a HÍV „növekedési génjének" tartanak. Kimutatták, hogy a tat által kódolt fehérje feltétlenül szükséges a virus szaporodásához. Megjelentek az első óvatosan optimista jóslatok is: ha sikerül a tat gént hatástalanítani, ezzel leállíthatjuk a vírus újratermelődését a fertőzött gazdasejtben, azaz a HÍV átadását újabb nyiroksejteknek. Az AIDS-kutatás azonban nemcsak a Kórokozónak jobb megismeréséhez vezetett, hanem újabb HIV-ek felfedezéséhez is. Nyugat-Afrikéból származó egészséges (!) emberek véréből egy olyan új vírust izoláltak. Q 180 000 150 000 100 000 50 000 10 000 1979 81 83 85 87 89 A bejelentett AIDS-es betegek számának alakulása A HÍV terjedésének fö irányai 1 — Közép-Afrika 2 — Haiti 3 — New York 4 — San Francisco 5 — Nyugat-Európa melynek antigén összetétele nagyon közel áll a HIV-hez. A HÍV-2-nek elnevezett új vírusról kezdetben — mivel egészséges emberek véréből izolálták — azt tartották, hogy talán csak „ártatlan potyautasként" van jelen az emberi szervezetben. Ám 1988-ban a tekintélyes angol orvosi lap, a Lancet már arról számolt be, hogy egy AIDS-ben szenvedő Burkina Faso-ból (az egykori Felső Volta Nyugat-Afrikában) származó betegben egyidejűleg izolálták a HIV-1 és a HÍV-2 vírusokat. Feltételezik, hogy e kettős fertőzés az AIDS-kór gyorsabb lefolyásához vezethet. Az 1986-os Chermann-féle térképen Dél-Amerika még mint AIDS-mentes világrész szerepel. Nos, azóta az AIDS megkezdte hódító hadjáratát a Dél Keresztje alatt is. sőt nemrégiben, éppen Dél-Amerikában fedezték fel a HÍV-3-nak elkeresztelt újabb AIDS- virus variánst. Még mindig gyógyíthatatlan, de elkerülhető! Egy év rövid idő, ám néha ez a rövid szakasz is hozhat átütő sikert. Sajnos, az AIDS esetében ez nem érvényes. A szerzett immunhiányos szindróma kezelése még ma is többnyire csak tüneti kezelés. Igaz, hogy egyre több tapasztalat gyűlik össze a heringspermiumból előállított azidotimidin (AZT) jótékony hatását illetően, ugyanakkor azonban szaporodnak azok a figyelmeztető jelzések is, melyek a szer súlyos mellékhatásaira hívják fel a figyelmet. A világ számos pontján folynak állatkísérletek, melyeknek célja egy új, hatásos, mellékhatásoktól mentes gyógyszer kifejlesztése. E téren országunk sem marad el. 1989 áprilisában közölte a napi sajtó, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia biokémikusai olyan vírusellenes anyagot állítottak elő, amely a sejtkultúrákban igen erős HIV-gátló hatást mutatott. A védőoltás illetően még mindig csak a „remélhetőleg igen" fázisnál tartunk, azaz talán az ezredfordulóra lesz hatásos oltóanyag az AIDS ellen. S addig ? Addig nem marad más hátra, mint folytatni a felvilágosítást s ami a legfőbb: a felvilágosító írások ajánlásait be is tartani. Jonathan Mann, az Egészségügyi Világszervezet AIDS-világprogramjának igazgatója optimista. Szerinte az AIDS-es betegek számának látszólag megfékezhetetlen növekedése előbb-utóbb rákényszeríti majd az embereket arra, hogy számot vessenek saját nemi magatartásukkal. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az AIDS elleni felvilágosítás már az iskolában elkezdődjön. A szexuális életet elkezdő fiatalok számára mindennapi fogalommá kell hogy váljon a „biztonságos szex" fogalma. Sajnos, e téren még nagyon sok a behoznívaló. Országunkban például a szexuális partnerek kapcsolataiknak mindössze 6,5 %-ában használnak óvszert. Holott egyértelműen bebizonyosodott, hogy az óvszer használata nemcsak az AIDS, hanem egyéb nemi betegségek (kankó, szifilisz) ellen is hatásos védöszer. Az óvszer propagálása azért is fontos, mert az AIDS terjedésének leggyakoribb módja az óvszer nélküli közösülés a már fertőzött partnerrel. Ismét hangsúlyozni kell: az AIDS tünetei olykor csak 5—10 évnyi lappangás után jelentkeznek! Az alkalmi ismeretség útján szerzett szexuális partner tehát egészségesnek érzi magát s annak tudja öt környezete is; vérében s ondójában viszont már jelen lehet a HÍV. A legjobb védelem tehát a kölcsönös szereteten alapuló, hűséges partneri kapcsolat. Nem kevésbé fontos az intravénás kábítószerélvezet kerülése. A több partner által használt fecskendő s tű nemcsak az AIDS, hanem sok egyéb fertőzés, például a súlyos májgyulladással járó sárgaság, terjesztője is. Nem bizonyított az AIDS-terjedés szúnyogvagy kullancscsípés által; nem terjesztik a HIV-t a tetvek sem. Szeretnénk optimistán zárni jelentésünket. 1988 októberében Kinshasában tartott AIDS-tanácskozás résztvevői szerint a világ 59 országából 52-ben pozitív változás következett be a nemi magatartásban: nőtt a hűséges partner iránti „kereslet". Bizzunk benne, hogy ez a tendencia csak erősödni fog, s a — többek közt az AIDS gyors terjedését is elősegítő — szexuális forradalmat a hűség forradalma váltja majd fel. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
