A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
A puskinói Kata/in-pa/ota GAL SÁNDOR A szerző felvételei Két leningrádi tartózkodásom idején Petrodvorecban meglehetősen sok időt töltöttem el. Oka ennek a gyors odautazás lehetősége, az ottani látni- és csodálnivaló szépségek sokaságán túl a Finn-öböl partján lévő étterem is. S nem utolsósorban az egyik standon kapható kitűnő tokaji aszú. Ma sem tudóm, hogy s milyen úton került oda, de tény, hogy az időben kimérve árulták. Persze, az még 1967 nyarán volt... Mivel az első ottlétem idején semmiféle kötött programom nem volt, az Ermitázsban való tűnődések fáradalmait úgy oldottam fel, hogy a palota közelében lévő kikötőben felszálltam az egyik „rakétára", s fél óra múlva már a petrodvoreci Fontana-sorban, a sok színben játszó vizsugarakban gyönyörködhettem, amelyről azt olvastam, hogy „a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű Petrodvorec legszebb Puskin-szobor. A Katalin-palotában, az egykori nyaraló legimpozánsabb épületében van a palotamúzeum. Az egész park és épületegyüttes méreteit azt hiszem egyetlen adat érzékelteti a legjobban: a Katalin-palota Trónterme kereken ezer négyzetméter alapterületű. A legszebb terme pedig a Borostyánterem — volt. A második világháború alatt az ott lévő, borostyánból készült tárgyakat a németek elszállították. Ma sem tudja senki, hová tűntek el. ba. Központjában Sámson szobra áll a legyőzött oroszlánnal: e szoborkompozíció súlya meghaladja az öt tonnát. Az egész szökökútrendszert harminckilenc aranyozott szobor és huszonkilenc dombormű díszíti. A vízesések vizét a Tenger-csatorna vezeti le a Finn-öbölbe. Amikor utoljára sétáltam a csatorna mellett, ősz volt, hűvös szél csapkodta a fákat, az eső is szemerkélt, s a vízesések készültek a télre. Csak néhány vadkacsa úszkált a leapadt csatorna vizében. Tokaji bort pedig egyáltalán nem lehetett kapni... Annak idején Carszkoje Szelóba, a mai Puskinóba nem jutottam el. Egyszerűen nem futotta rá az időből. Akkor úgy véltem — s ma sem tennék mást — az Ermitázs felső emelete mindennél fontosabb számomra. Holott tudtam, hogy Puskino is megér egy misét, megéri az odautazással járó fáradalmakat. Egyrészt, hogy a cárok egykori — kétszáz évig folyamatosan használt és alakított — nyaralóját, s a körötte lévő mesés parkot lássa az ember, másrészt — vagy éppen emiatt — mert Puskin itt érett költővé. A líceum előtt, amelynek tanulója volt, s amelyet I. Sándor cár alapított, áll — többek szerint — a hidrotechnikai berendezése" a művészi kivitelezése is egyedülálló. Ezt az egyedülálló fontánarendszert 1723-ban avatták fel. A második világháború rengeteg kárt okozott benne, nemkülönben a palotában is. Ez utóbbit a németek felgyújtották. Hogy milyen volt a pusztítás mérete, arról Ehrenburg ezt írta: ......a peterhofi palota gyógyíthatatlan, legjobb, ha csak fenséges rom marad, miként az Akropolisz romjai..." Az idő és a hozzáértő emberek azonban a háborús pusztításokat helyrehozták, s jelenleg a palota újjávarázsolt termeiben múzeum található. Hasonló módon helyreállították a nyolcszáz hektáros felső és alsó parkot is, amelyből háromezer fát vágtak ki a háború éveiben. Egyébként működés közben a 64 szökőkútból álló együttes naponta kereken százezer köbméter vizet lövell a magas- - _ -17
