A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
A csehszlovák—lengyel—magyar hármas csúcstalálkozó gondolata Václav Havel köztársasági elnöktől származik. Ö javasolta azt is, hogy erre az eseményre Pozsonyban kerüljön sor, hangsúlyozva ezzel a találkozó munkajellegét. Januárban az április 9-i időpont még valamennyi részvevő fél számára elfogadhatónak tűnt, később azonban az egyes országokban — mindenekelőtt Csehszlovákiában és Magyarországon — úgy alakultak a belpolitikai fejlemények, hogy kétségessé vált a rendezvény megvalósulása. Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés és a csehszlovák viszony kiéleződése torpedózhatta volna meg az összejövetelt, Magyarországon pedig az a tény, hogy a választások eredménye folytán olyanok ültek volna a tárgyalóasztalnál, akiknek a megbízatása hamarosan lejár. Végül a magyar fél az utazás mellett döntött — ebben talán Gianni de Michelis olasz külügyminiszternek is volt némi szerepe —, de nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy nem vár nagy horderejű döntéseket ettől az összejöveteltől. Az osztrák, a jugoszláv és az olasz külügyminiszter megfigyelőként vett részt a hármas csúcson, jelezve, hogy országaik szívesen látnák, ha Magyarország után Csehszlovákia is szorosabbra fonná gazdasági és kulturális kapcsolatait az Alpoktól keletre és délre elterülő országokkal. Csehszlovákiában kedvezően fogadják ezt az elképzelést, sőt Lengyelország bevonását is szorgalmazzák, a lengyel fél azonban kissé óvatos ebben a kérdésben, számára ugyanis most a német újraegyesítés és a litvániai helyzet az első számú probléma (a katasztrófába gazdasági helyzet mellett). Ilyen előzmények után érthető, hogy a pozsonyi várban összesereglett négyszáz újságíró kíváncsian várta, melyek lesznek azok a legfontosabb témák, amelyek terítékre kerülnek. Azt már megszokhatták, hagy Václav Havel mindig valamilyen OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Hét múlt heti számában, ugyanezen a helyen, a magyarországi TELEGRAM együttes szlovákiai turnéjáról adtunk előzetes hirt. Szerkesztőségünk lapzárta után értesült arról, hogy módosultak e koncertkörút általunk jelzett időpontjai. Kérjük ezért olvasóinkat, hogy a TELEGRAM szlovákiai turnéjára vonatkozóan figyeljék a hazai magyar nyelvű napisajtót. szellemi pezsgést visz a tárgyalásokba, s nem hagy időt az üresjáratokra vagy az unatkozásra. Ezúttal is egy sereg kérdést fogalmazott meg, amelyekről úgy vélte, hogy okvetlenül meg kellene vitatni őket. A kérdések többsége az európai biztonsággal, a közép-európai országok együttműködésével volt kapcsolatos. Számunkra különösen a hetedik kérdéskör volt érdekes: Vajon képesek vagyunk-e közösen megfogalmazni akaratunkat, megtenni mindent annak érdekében, hogy közülünk senki se szenvedjen csak azért, mert más nyelven beszél vagy mert egyik vagy másik nemzet tagjának tartja magát 7 Képesek vagyunk-e arra. hogy minden nemzet és nemzeti kisebbség számára olyan környezetet alakítsunk ki. amelyben szabadon fejleszthetik identitásukat? Képesek vagyunk-e rá, hogy a különböző nemzetek és etnikumok kollektív jogait hatékonyan garantáljuk és gátat vessünk mindenfajta nacionalizmusnak és sovinizmusnak ? A különböző szintű megbeszélések azt sejtették, hogy ez nemcsak lehetséges. hanem létfontosságú is, ugyanakkor az újságírók számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes tárgyalófelek a hangsúlyokat más-más kérdésekre helyezik. Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes államfője úgy vélekedett, hogy legelőször is a kétoldalú kapcsolatokat kell megnyugtató módon rendezni, továbbá a közép-európai térségben kell szorgalmazni a sokoldalú együttműködést, a harmadik világ vagy Kína problémája ilyen szempontból másodlagos fontosságú. Jaruzelski lengyel államfő az integrált Európa mellett szállt síkra, s rámutatott azokra a veszélyekre, amelyeket a nacionalizmus felerősödése idézhet elő. A politikusok a külkapcsolatokra koncentráltak, az információkra éhes és a szervezési hiányosságok miatt bosszankodó újságírók viszont belpolitikai helyzetelemzésekkel traktálták egymást a várakozás hosszú perceiben. A külföldi tudósítók figyelmét nem kerülte el, hogy a cseh—szlovák viszony meglehetősen feszültté vált, sőt néhány száz tüntető a vár előtt még nyomatéket is adott ennek, önálló Szlovákiát követelve. Találgatások is elhangzottak a júniusi választásokat illetően. Sokan attól tartanak, hogy túlságosan felerősödnek a nacionalista törekvések, s nem kizárt, hogy Szlovákiában egy jobboldali koalíció kerül hatalomra. A külföldi kollégák úgy látják, hogy Csehszlovákiában még nem alakult ki egy markáns arcélü, egységes centrumpárt, ezért félő, hogy a Polgári Fórum vagy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen hasonló eredményt ér el a választásokon, mint március elején az Űj Fórum az NDK- ban. A csehszlovákiai magyar újságíró számára természetesen mégis az a tény volt a legfontosabb, hogy sor került a csehszlovák—magyar kétoldalú államfői megbeszélésre, s ennek során megvitatták a két országban élő nemzeti kisebbségek helyzetét is. Egyetértettek abban, hogy biztosítani kell a nemzeti kisebbségek kollektiv jogait, s létre kell hozni egy vegyes bizottságot, amely folyamatosan vizsgálni fogja ezt a kérdést. Én személy szerint különösen fontosnak tartom azt, hogy mind a csehszlovák, mind a magyar fél egyaránt elutasította az 1945-ös kassai kormányprogramban megfogalmazott kollektív bűnösség elvét, amelynek alapján magyarok tízezreit kényszeríthették W. Jaruzelski és Vaclav Havel mint Adam Michnik és Bronislav Geremek Lengyelországból, Kis János, Kőszeg Ferenc, Orbán Viktor, Kiss Gy. Csaba és Kulin Ferenc Magyarországról, valamint Jaroslav Šabata, Petr Pithart, Ján Budaj a vendéglátó ország képviseletében. A Magyar Demokrata Fórum alelnöke. Kulin Ferenc hasznosnak mondta a pozsonyi találkozót és hangsúlyozta, hogy ebben a szellemben és hangnemben kell folytatni a kétoldalú csehszlovák—magyar tárgyalásokat. Az MDF álláspontját már csak azért is komolyan kell venni, hiszen jelentős fölénnyel győzött a választásokon. Igen mozgalmasnak bizonyult a pozsonyi sereglés, kissé túlzsúfolt volt a program is, talán ezzel magyarázható, hogy a csúcstalálkozó nemzetközi sajtóvisszhangja meglehetősen polifón volt. Lengyelországban mintha többet vártak volna, Olaszországban viszont elégedettek voltak. Magyarországon örültek annak. Szűrös Mátyás, Rudolf Schuster és Németh Miklós lakóhelyük elhagyására. A magyar egyetem kérdése is szóba került, úgy tűnt azonban, hogy némi zavar van a fogalmak körül. Szűrös Mátyás magyar tanszékről beszélt a Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában, s ez a tanszék idővel komáromi székhelyű főiskolává nőheti ki magát. Reméljük a szakemberek pontosabban fejezik ki majd magukat. Részt vettek a pozsonyi találkozón a három ország polgári mozgalmainak és egykori ellenzéki erőinek a jeles képviselői is, köztük olyan neves személyiségek. hogy a nemzetiségi kérdés is szóba került, Szokai Imre külügyminiszterhelyettes viszont nem lelkendezett különösebben. Orbán Viktor FIDESZ-vezér örült annak, hogy itt lehetett, véleménye szerint szükség van az ilyen kötetlen jellegű megbeszélésekre. A csehszlovák lapok egyöntetűen sikeresnek minősítik a pozsonyi csúcstalálkozót, s úgy vélik hogy jó alapot teremtett a további tanácskozások számára. LACZA TIHAMÉR Gyökeres György felvételei 3
