A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
1990. március 18-ának veröfényes tavaszi vasárnapján, hatalmas tömeg részvételével, került sor Eduard Kojnok rozsnyói püspök felszentelésére. — 18 év után újra betöltetett a rozsnyói egyházmegye főpásztorának tisztje. Püspök úr, kérem, bevezetésképpen szóljon néhány szót önmagáról. — 1933. augusztus 14-én születtem Veľká Suchán és ott kezdtem meg iskolai tanulmányaimat is. Gimnáziumba Rimaszombatban és Rozsnyón jártam, ahol azután 1952-ben érettségiztem. 1956-ban szenteltek pappá és még ugyanabban az évben megkezdtem a morvaországi Mikulovban a katonai szolgálatot. A katonaság után sok helyen működtem, mint káplán, majd Pozsonyba kerültem s a papnevelde szemináriumában tevékenykedtem. Papként Alsó Sztregován és Gemerská Polomán szolgáltam s ez utóbbi községből kerültem most ide, Rozsnyóra. — Püspök úr, az Ön által vezetett egyházmegye bár nem nagy, de műemlékek tekintetében rendkívül gazdag. Sajnos az elmúlt időszak kommunista diktatúrája, melyet többek között az értékek válsága is jellemzett, nyomot hagyott a katolikus egyház kezelésében lévő műemlékeken is. Tudjuk, hogy e felbecsülhetetlen értékű művészeti, kulturális örökség létrejötte és fennmaradása szorosan összefüggött az egyház és a hit történelmi jelenlétével. Püspök úr, milyen elképzelései vannak erről az európai jelentőségű örökségről való gondoskodásról, arról. hogy mindez újra a szépség, az öröm és a nemzet kulturáltságának kiapadhatatlan forrásává váljon ? — Tetszik nekem a Püspöki palota földszinti termeiben létrehozandó egyházi múzeum ötlete, csakhát az épületnek ez a része jelenleg még boltok céljára szolgál. Bízom benne, hogy belátható időn belül lehetőségünk lesz a terv megvalósítására. — A rozsnyói egyházmegye vegyes, szlovák—magyar lakosságú. Ugyanakkor tudjuk — hiszen azt a letűnt korszak képviselői mindig büszkén hangoztatták —- a hitélet óriási nyomásnak volt kitéve vidékünkön az állam úgynevezett egyházpolitikája részéről. Szlovák és magyar hívő egyaránt szenvedője volt a vallásszabadságot semmibevevő rendszer embertelenségeinek. Hogyan látja Ön az új feltételek keretében a szlovák és magyar hívők igazán tartalmas, emberi együttélésének lehetőségeit és mi a véleménye az egyház szerepéről a hazánk más vidékein jelentkező nemzetiségi gondok megelőzése terén ? — Nem állíthatjuk, hogy a mi egyházmegyénk területén a magyar hívőket sérelem érte volna s ugyanez a helyzet a magyar papok esetében is. Hiszen a legnagyobb plébániáink (Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó) élén magyar papok állnak. Vannak olyan esetek, hogy fiatal szlovák papok nem akarnak magyarul tanulni attól félvén, hogy majd egy eldugott magyar községbe kerülnek, ahol minden magyar nyelven zajlik s ez tőlük nagy erőkifejtést igényel majd. Persze, ha az említett városokba kerülnének bizonyosan elsajátítanák a magyar nyelvet is, mert ott lehetőségük volna az anyanyelvükön való önmegvalósításra is. — A püspöki székhely, Rozsnyó, századunk első éveiben még otthona volt a magyar papok képzésének. Köztudott, hogy az egyháznak elvitathatatlan érdemei vannak a régi Rozsnyó tudományos, kulturális és iskolai életének fejlesztésében és támogatásában. Püspök úr hogyan vélekedik On a magyar katolikus papok jelenlegi képzését illetően es mi a véleménye az egyházi iskolák újraindításának ügyében ? — Egyházi iskolák megnyitásáról még nem gondolkodunk. A jövőben erre természetesen sor kerülhet majd. A magyar papok kérdése megoldódna, ha több magyar fiatalember jelentkezne a teológiai karon való továbbtanulásra. Jelen pillanatban ott a magyar nyelvet, mint nem kötelező tantárgyat oktatják. — Püspök úr, engedje meg, hogy felelősségteljes küldetéséhez jó egészséget és sok sikert kívánjak Önnek. TOKOLY GABOR (a szerző felvételei)
