A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
a magyar részlegen is tanítanak szaktantárgyakat szlovák tanárok. Hogy emiatt miért is vagyunk hátrányos helyzetben, arról nyilatkozzanak pedagógusok, nem én vagyok hivatott ezt eldönteni. A másik dolog viszont sokkal jobban érint. Az iskolán kívüli munka szervezése, különböző szaktevékenységek, kulturális életünk eddig együtt folyt. Mi részt vehetünk szlovák rendezvényeken, hiszen értjük a nyelvet, s az irodalmon keresztül a kultúrába is van betekintésünk. Nem így van ez a magyar kulturális rendezvényekkel, hiszen azokon nem vehet részt az egész iskola, nem tudtuk megcsinálni közösen, Így a magyar részleg tanulói kimaradtak belőle. Hallottam, hogy van Szlovákiában olyan egy épületben működő kétnyelvű gimnázium, amelynek külön magyar és szlovák igazgatója van — mégpedig Galántán. Annak példájára szeretnénk megvalósítani a királyhelmeci együttműködést is. Stefán János kapcsolódik be Gilányi Istvánnal való beszélgetésembe. Kettejüktől tudom meg, hogy miután megszületett a javaslat, a javaslattévők voltak már irredenták, szeparatisták, nacionalisták és sorolhatnám az egyéb „találó” jelzőket. Pedig ők sem akarnak semmi mást, mint azt. hogy ugyanabban az épületben két iskola működjön, megszüntetve így egy handicap helyzetet, amelyet nem lehet pontos adatokkal, tényekkel bizonyítani, hisz az órarend a tanítás, az iskolán kívüli munka szervezését és eredményeit amúgy sem lehet lecentizni. Kíváncsi voltam arra, vajon mit vesztenének a szlovák részleg tanárai a szétválással, hiszen akkor világossá válna ellenkezésük miértje. Erre, sajnos, nem tudtam választ találni — természetesen azért, mert senki sem veszítene semmit. Ebben a helyzetben furcsállom, hogy a szétválás kérdésében ekkora diszkrepanciák vannak. Újra Leczo Zoltántól kérdeztem, hogyan csapódik le mindez a diákoknál. A válasz megnyugtatott. Szó sincs feszültségről, csak arról, hogy nagyon sokszor kell elmagyarázni a szlovák részleg diákjainak a szétválás okait. Az, hogy a független diákegyletbe eddig is közel háromszázan léptek be a 380 diákból, egyértelműen bizonyítja, hogy a diákok tudnak közös nyelven beszélni és megértik a szlovák részleg tanulói is, hogy miről van szó. • Egyik beszélgetőpartnerem a galántai gimnáziumot említette példaként. Ne hangozzék személyeskedésnek: én Galántán érettségiztem és akkor voltam elsős, amikor új épületet kaptunk. Az, hogy a két iskola két igazgatóság alatt működik tette lehetővé, hogy a galántai gimnázium most sokak számára példa legyen, mert — ahogy közös nyilatkozatukban olvastam — a diákok és tanárok is egy kis közös európai háznak tartják az épületet. Mindezek ismeretében csak egyet kívánhatok a helmeci gimnazistáknak: illusztrációs fotónk ne válhassék igazzá. tirályhelmec: lakótelepe felépítése után közel 9 ezres kisváros. 1960-ig járási központ a Bodrogköznek és az Ung vidék egy részének mai napig természetes központja. Vegyeslakosságú város, mi sem természetesebb annál, hogy van szlovák és magyar alapiskolája, kétnyelvű szaktanintézete valamint egy közös igazgatás alatt lévő magyar és szlovák gimnáziuma. A királyhelmeci gimnázium nem lenne érdekes téma, hiszen fennállásának évei alatt tisztességesen dolgozó tantestület pontosan annyit ért el, amennyi egy gimnáziumtól elvárható. Főiskolai felvételi arányszáma nem sokban különbözik a szlovákiai átlagtól. A problémák akkor kezdődtek, amikor... • Gilányi István a gimnázium frissen megválasztott igazgatóhelyettese. A magyar részleg tartozik hozzá, bár nem dolgozik helyettesi státuszban. — A november-decemberi forradalmi változások után döntöttük el néhány kollégával, hogy előterjesztjük a két gimnázium igazgatóságának szétválásáról szóló javaslatunkat. 1990. február 9-én a magyar osztályok diákjainak szüleit hívtuk össze egy szülői értekezletre, amelynek feladata tulajdonképpen véleménykutatás volt. A szülök nagy része egyértelműen a szétválás mellett tette le a voksot. Ezek után mertünk élni a javaslattal a világ legnagyobb jóindulata mellett, és a mai napig nem értjük, miért adódtak olyan problémák, amelyek miatt ma találkoztunk. A gimnázium új épülete néhány évvel ezelőtt készült el. Mindkét részleg diákjai és a szülök is komolyan kivették részüket az építés körüli munkákból, az ún. Z-akció keretében. Amikor Gilányi István kollégáival beterjesztette a javaslatot, a hivatalos helyekről az első érthetetlen kérdés az volt, hogy vajon melyik részleg költözik el és hová. Magam kétórás ismeretség után is nevetségesnek tartottam a kérdést. Miért kell innét valakinek elköltözni? Az iskola magyar nyelvű részlegének pedagógusai és diákjai semmi mást nem akarnak, csak annyit, hogy a két tanítási nyelvű részleg két tanítási nyelvű iskolává váljék, külön igazgatás alatt. Miért van erre szükség? Hiszen dr. Eugen Mikiás igazgató szavai szerint a két részleg együttélésének semmilyen akadályát nem látja. A szlovák részleg pedagógusai nem értik miért fontos külön igazgatóság alatt működni. Tulajdonképpen miért? — tettem fel a kérdést ifjabb Leczo Zoltánnak, aki a 280 tagú független diákegylet elnöke. — Az, hogy közös igazgatás alatt működik a két részleg, csak két dologban jelent gondot. Az egyik a tanítással összefüggő, mégpedig azzal, hogy LOVÁSZ ATTILA
