A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
Rovatvezető: CSANAKY ELEONORA FÓTI*) ■ MFRY GÁBOR Gál Sándor VÉGTELEN NÉMASÁG a mozdulat mögött az árnyék ahogy fölemelkedik mintha lánc csörrenne az éjszakában mintha ajtó csapódna aztán megint a csend ilyenkor hiábavaló az áldozat és hiábavaló minden vállalás amit a pillanat szerterombolt pályáját vesztve zuhan s e végtelen némaságban már azonosítható szótöredék sincsen Kányádi Sándor VEZÉNYELT ESKÜ hogy vérünk s életünk árán is hogy vérünk s életünk árán is mind egy szálig mind egy szálig játszunk katonásdit játszunk felnőtt fejjel aztán a sebesültek igazi sebesültek a halottak igazi halottak 1978 Serfőző Simon két verse ÉVSZAKVÁLTÓ Elzúgva fákról a levelek, előviláglanak az ágközök, rések. Meglátni ez évszakváltó, folyondároktól: összefonódásoktól lecsupaszodó időben, hol vártak lépteinkre a kelepcék, s mentünk lépre. Meglelni a nyomokat, ahol az álnokságok főttek. Megkerülnek mind a letagadott bűnök, elrejtett vétkek, ahogy elhessen a hallgatás, tárulnak a rések. KELLENE Árkot: lefolyót ásni, amiben, mint a vadvizet, el-elvesztni lehetne az összegyűlt feszültséget. S hadd süvítene a huzattól: kitisztítani kürtőt, kéményt, a szorongást vinné el-föl a magasba fekete füstként. Messzire: jövőbe merészen léphetne bátran az ember, végre már félelem nélkül és szabadon egyszer. 13
