A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
HÚSVÉTI GYÁSZ 2. ADALÉK A 130 ÉVE ELHUNYT SZÉCHENYI ISTVÁN FELVIDÉKI KAPCSOLATAIHOZ ... én is kapjak ... meg fogok fizetni macskazenét... érte ... A harmincas években Széchenyi s Hont kapcsolata, mint láttuk, felhőtlen volt. Az új évtized azonban egyre több ürmöt csöpögtet az addig örömteli viszonyba. Az 1839— 40-es országgyűlésen sikerül elfogadtatni néhány jelentős reformtörvényt, kiszabadulnak a politikai foglyok, köztük Kossuth Lajos is. Széchenyi úgy látja, ideje felhagyni az ellenzékieskedéssel, a további haladás csak Béccsel együtt lehetséges. Ezért ragad tollat, amikor a Pesti Hírlap hasábjain Kossuth továbbra is Bécs ellen „izgat". Kiadja a Kelet Népe c. röpiratot, melynek Kossuth-ellenes hangneme a haladás táborának élénk reakcióját váltja ki. Az egyik legélesebb hangú támadás éppen Hont megyéből éri Széchenyit. 1841 utolsó napjaiban kerül az utcára A Kelet népe felnyitotta szemeit egy Nyűgöt - finak c. röpirat. Szerzője Hont megye ifjú esküdtje, Pongrácz Lajos — róla bővebben a Hét ez évi 8. számában olvashattunk. A röpirattal kapcsolatban, Széchenyi naplójában is többször említi Pongrácz nevét. S talán Pongrácz honti származása is közrejátszik abban, hogy az ekkor már „a legnagyobb magyar"-nak tartott Széchenyi egyedül Nyugotfi vádaskodásaira reagál írásban. Pongrácznak, alias Nyugotfinak szánt válaszát maga Kossuth teszi közzé hírlapja hasábjain. Tovább hidegül Széchenyi s Hont viszonya 1842 után, amikor Hontban is az ellenzék kerül hatalomra. Széchenyi, aki a kormánypártiakkal (konzervatívokkal) való szövetségben látja reformjai megvalósításának lehetőségét, barátai közé fogadja a honti konzervatívok vezéreit. Mindenekelőtt azt a Luka Sándort, aki az 1832—36-os országgyűlésen még az ellenzékiek sorait erősítette, s aki még 1837-ben is Kossuth Törvényhatósági Tudósításainak volt honti levelezője! 1841 - tői kezdődően egyre sűrűbben bukkan fel Luka neve Széchenyi naplójában: Hosszan beszélek Lukéval. .. legyen alnádor etc." — irja például 1842. november 26-án. 1845- ben pedig ismételten foglalkozik „Luka nevezetes fáklyazenéjével". Luka ugyanis közben egyike lesz azoknak a kormányhü adminisztrátoroknak, kiket Bécs 1843 tavaszán az ellenzéki megyék nyakára ültet. Az egykori ellenzéki Luka — kabátot fordítva — 1845 tavaszán megbuktatja az addig uralmon lévő honti ellenzéket. A konzervatívok, hálájuk kifejezéseképpen szeptember 6-án, Pesten, fáklyás felvonulással kívánják megtisztelni szeretett adminisztrátorukat. A honti ellenzék azonban szövetkezve a Pilvax kávéház — a későbbiek során „márciusi ifjak" néven ismertté vált — ifjúságával, Luka pesti lakásának ablakai alatt macskazenévé változtatja a „fáklyazenét". Ezzel kapcsolatban jegyzi be naplójába Széchenyi, két héttel a Lukaeset után, a következőket: „Nálam volt Morvay Károly, hogy fölfedje egy macskazene összeesküvését... Azt mondtam neki: Bizony nem bánom. Jó volna tán! — Oportet, ut scandala fiant (Kell, hogy legyenek botrányok). — Később megtudom: Luka és Örményi óhajtása, hogy ón is kapjak macskazenét, s igy egy sorba kerüljenek velem". Amitől Széchenyi 1841 óta retteg, 1848 tavaszán bekövetkezik: kitör a forradalom, s az idő haladtával egyre nyilvánvalóbbá válik a szakítás Béccsel. Ennek ellenére még miniszteri tárcát vállal az első felelős magyar minisztériumban, s már ilyen minőségében fogadja április 1 5-én a hontiak küldöttségét. A bontiak arra kérik táblabírájukat, győzze meg Teleki Lászlót, fogadja el Hont megye főispáni tisztjét. Széchenyi lakonikusan jegyzi be naplójába Teleki válaszát: „nem akar". A honti küldöttek ismerős arcok Széchenyi számára, megismerkedik azonban egy eddig nem látott. Hontból származó huszár főhadnaggyal is, aki Batthyány miniszterelnök nemzetörségi titkára. Ivánka Imréről van szó, aki a kortársak megítélése szerint 1 848 őszén, Görgey mellett, a legesélyesebb volt a magyar sereg fővezéri posztjának betöltésére. (Lásd erről bővebben a Hét 24/1989 számát.) Széchenyi gyakran tárgyal a kitűnően képzett katonával, bár fél annak forradalmi elszántságától. „Ivánkához túl nyílt vagyok. Meg fogok fizetni érte ..írja naplójába 1848. augusztus 1 5-én. S amikor augusztus 31 -én hírét veszi, hogy Ivánka a váci nemzetörök élén Pestre készül bevonulni, újra felcsendülnek fülében Ivánka magabiztos szavai: „Majd ott veszünk, hol van! . .. Excellencíádnak igen négy szép lova van Pesten. Azt vélem, ha meg fog kéretni, kettőt át fog adni a hadseregnek". A lovakat rekviráló, mindent vérbe borító háború víziója, s nem utolsósorban Ivánka fentebb idézett sorai végleg összeroppantják Széchenyi lelkierejét. Ismételt öngyilkossági kísérletek után, orvosa a döblingi intézetbe szállíttatja, melyet többé életében el sem hagy. A kezdetben betegsége miatt kikényszeritett, a későbbi évek során azonban már inkább önként vállalt remeteség nem jelenti a honti szálak végleges megszakadását. 1988-ban jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában a Diszharmónia és vakság c. kötet, amely Széchenyi utolsó napjainak dokumentumait adja közzé. Többek közt azon 5 levélnek szövegét is, melyeket Széchenyi 1859— 60-ban Gyürky Antalhoz intézett. Gyürky Antal (181 7 — 1819) ekkor már ismert borászati szakiró, a Borászati Lapok szerkesztője. 1845 s 48 között Hont megye konzervatív beállítottságú főjegyzője volt. A gróf egy eredetileg Cenken létesítendő borpince vezetését kívánta Gyürkyre bízni, s ezért 1859 kora őszén fia, Széchenyi Béla társaként borfelvásárló körútra küldi öt. Gyürky személyesen is meglátogatta a döblingi remetét, s igy nem csoda, hogy a gróf figyelemmel kiséri a híres honti „bortudós" magánéletét is. 1859. október 20-án ezt írja Gyürkyről bizalmasának, Tasner Antalnak: „Azt mondják igen-igen csinos neje van ... kérem, tudja meg ... felesége mily lény. Külsejére és belsejére nézve, mert oly halovány legény, mint Gyürky Anti... könynyen kerül papucs alá — és ha ezen papucs egy kissé „költő" ... könnyen dugába dűl... borügyünk". A látszólag tréfás figyelmeztetés komoly aggodalmat rejt: Széchenyi ugyanis előző nap küldött postán 6 000 forintot Gyürkynek s attól tart, nehogy Gyürky ifjú neje (pénz)„költö" legyen ... (Gyürky Antal második felesége. Ipolybalogi Baloghy Antónia, mintegy húsz évvel volt fiatalabb férjénél). E motívum később is visszatér, s megrontja Széchenyi és Gyürky közti kezdeti bizalmas viszonyt. Széchenyi túl drágának találja a Gyürky álta felvásárolt bort. „idomtalan nagy"-nak a hordókat, „előbb borokat küld a cenki pincébe — fele romlott, fele kifolyt" — panaszkodik Paur Ivánnak. 1859. december 8-i levelében. S megismétli feltételezését: ,A mostani neje ... úgy mondják oly csinos ... márpedig csinos nőknek — sok mindenféle kell". Valószínűleg Gyürky gyakorlatiasságának hiánya készteti Széchenyit arra a dühös kifakadásra, melyet minden egyéb kommentár nélkül jegyez be naplójába 1859. december 28-án: „Gyürkynek: Te tolvaj vagy, bezáratlak!" 1860. január 7-én meg is irja utolsó levelét Gyürkynek „.barátom"nak szólítva őt. December végi dühe lecsillapodott s igyekszik kulturált módon „megszabadulni" a nem eléggé gyakorlatias „bortudóstól". Arra hivatkozva, hogy Cenken csak egy „igen ronda és roskadt imoda létez" a borvásárlásra szánt pénzt a jövőben templomépitésre kívánja fordítani. Több levélváltásra valószínűleg már nem került sor Széchenyi és Gyürky közt. Március 3-án a rendőrség többórás házkutatást tart Széchenyinél, számos kéziratát elkobozzák. Széchenyi írásbeli tiltakozására a rendőrminiszter válaszol: „Döbling az Ön számára megszűnt menedékhely lenni!" A hetvenedik életévében járó Széchenyi nem lát más kiutat: 1860 húsvét éjjelén az önkéntes halállal szabadul meg üldözőitől. Utolsó útjára Nagycenken mintegy tízezer főnyi tömeg kísérte el. Nem tudjuk, voltak-e köztük hontiak ... Azt azonban tudjuk, hogy Hont megyében csupán egy hónap múltán, május 8-án búcsúznak el megyéjük egykori táblabírájától. 1882-ben éppen az utolsó honti kapcsolat alanya, Gyürky Antal irja meg az Ötvennégy év Hont vármegye történetéből c. könyvének 2. kötetében a honti végtisztesség krónikáját: „1860-ik év május 8-án Hont megye értelmisége gróf Széchenyi István a legnagyobb magyar halála feletti részvétének s gyászának kifejezését kívánván adni, az ipolysági kaszinóban gyászünnepélyt rendezett ... Az ünnepély oly fényes és impozáns volt minőt még alig látott Ipolyság". A kaszinóban a reformkori Hont köztiszteletben álló alakja, Boronkay’Lajos mondott beszédet, majd a katolikus templomban volt gyászszertartás, melynek végeztével „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar szózatot" énekelve vonultak át a zsidó imaházba, ahol a rabbi tartott gyászbeszédet. Hiába keresünk azonban Gyürky könyvében utalást a Széchenyihez fűződő kapcsolatára — úgy látszik, egy emberöltő elteltével sem tudta megbocsájtani a szakmai tudását s becsületességét kétségbe vonó sorokat. Ma a történelmi Hont vármegye székhelyén, Ipolyságon, sem emlékeztet a megye egykori táblabirájának, a legnagyobb magyarnak a városhoz fűződő kapcsolatára. Sem utcanév, sem emléktábla az egykori megyeház falán. Ma is érvényesek lennének Széchenyi István prófétai szavai: „Minden zugban Abdera?" Dr. KISS LÁSZLÓ KINCSÜNK AZ ANYANYELV Mi a kapocs főnév és a kaparint ige pontos jelentése ? Eredeti magyar szövegből idézem a kővetkező mondatot: „István akkoriban kapocsként működött a mozgalomban." Vajon lehet-e kapocsként működni, méghozzá valamilyen mozgalomban?Természetesen nem lehet, ebben a mondatban a kapocs szó helytelen. Bármely mozgalomban, de főképpen az illegális mozgalomban — márpedig esetünkben épp erről volt szó — azt a személyt, aki a mozgalom tagjai, esetleg a mozgalommal rokonszenvezők közti kapcsolatot fenntartja, általában összekötőnek szokták nevezni. Az összekötő főnév szlovák megfelelője spojka, s ez a spojka szó egyúttal kapcsolót, kapcsot is jelenthet. Nyilván ez okozta a téves szóhasználatot. A kapocs szó konkrét jelentéseit többé-kevésbé mindenki ismeri, ezért nem szükséges ezekkel itt most foglalkozni. De a kapocs főnév átvitt értelmű jelentéseinek jó lesz utánanézni. Jelenthet a kapocs átvitt értelemben érzelmi kapcsolatot, viszont; például: a barátság, az ismeretség kapcsa — bár a mai nyelvhasználatban ez már ritkábban fordul elő. Az összekötő kapocs jelzős szerkezet gyakoribb; jelentése: az, aki vagy ami személyek vagy intézmények közt hivatalos vagy érzelmi kapcsolatot teremt. Például: a két barát közt a művészet szeretete volt az összekötő kapocs. Az elvált házasfelek közt egy összekötő kapocs maradt: közös gyermekük. A kapocs főnév jelző nélküi is vonatkozhat személyre, ha a mondat valamilyen módon kifejezi, hogy a kapocsként megjelölt személy valakivel vagy valamivel való összeköttetést szolgál. Például: Az öreg ember szerint unokája az utolsó kapocs, amely őt még a világgal összeköti. Az összekötő főnév első jelentése: pártok, szervezetek, katonai alakulatok közt összeköttetést, kapcsolatot fenntartó személy. Második jelentése nem sze... te tolvaj vagy, bezáratlak!... Epilógus helyett... 10
