A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-20 / 16. szám

nonokokat helyezték örök nyugalomra. Ez utóbbiak között van eltemetve 1836 óta a szlovák Író: Jozef Ignác Bajza is.

A koronázási székesegyház csarnokait és sekrestyéjét járva a történelem sok-sok jeles eseménye elevenedik fel az emberben. Ennél is több értékes és érdekes adatot rejt a káptalani könyv- és levéltár is.

A pozsonyi Dóm áhítatos hangulatában érdemes belegondolni, hogy a múltat elsősorban a kövek és a könyvek őrzik.

Önkéntelenül és kimondatlanul példázván: a történelem — a túlélőké.

Ez jutott eszembe, amikor 1990. március 24-én — hetvenkét esztendeig tartó kirekesztettség után — a hajdani trónörökös: dr. Habsburg Ottó személyesen is jelen lehetett a tavaly elhunyt Zita császárnő kére tartott gyászmisén a pozsonyi Dómban.

És ez fog eszembe jutni II.

Pál pápa pozsonyi látogatásának óráiban is, hiszen a pápai elődök adták hozzájárulásukat ahhoz, hogy 1563-tól 1830-ig a királyok és királynék egész sorát koronázhassák meg ebben a templomban.

Számomra a Dóm és környéke ezért a kamaszodó szellem fékezhetetlen kalandjainak emlékét, az első szerelem és az első veszteségek megrendülését, a felhőtlennek tűnő évek fényeit és a veszteségek feketéjét jelenti.

Pozsony belvárosában hozzám mindig emberiek voltak a kövek.

Reménytelenül elfogult vagyok. Nekem ez a környék anyám emléke; ez a városrész volt az ifjúság.

MIKLÓSI PÉTER

Fotó: Prikier László (5) és Gyökeres György (1)