A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-13 / 15. szám

Vége a lógós óráknak?

Tegnap délutánig azt hittem, hogy én vagyok a „példás anyuka", aki mindenről tud, ami a gyerekével az iskolában (és nemcsak az iskolában) történik.

Azt hittem, hogy pontosan tudom, melyik tanítási órának mi a tartalma, mikor ki felel és hogyan. Én vagyok az, aki szerény képességeihez mérten heroikus küzdelemben matekpéldát oldok, kikérdezem az angolleckét, bár angolul nem tudok, a hosszú autóutat rövidítendő versmondási versenyt rendezek, már Z-től A-ig is fújom a Szlovák képes szótár tartalmát (oh, szent inkvizíció!), de bevallom, az osztálytársak névsorával mindig is hadilábon álltam. S most tessék! Kiderül, hogy fogalmam sem volt arról, hogy gyerme-Fogadalom

Ezennel megfogadom, hogy már többször nem megyek hentesüzletbe vásárolni. Engem ugyan nem fog senki becsapni!

Majd ha valahol szerzek elég valutát, átruccanok a szomszéd országba és ott vásárolok hentesárut becsomagolva, zöldséget, gyümölcsöt kívánságom szerint. Ha viszont nem szerzek valutát, kénytelen leszek előszedni a matematikát és egy-két számtanleckét venni.

Sohasem voltam az iskolában kiváló matematikus, mindig beleizzadtam az egyenletek megoldásába, de osztani, szorozni, összeadni, azt jól megtanultam. Ezt az is bizonyítja, hogy munkahelyemen nem nagyon használok számológépet (ezért sokan maradinak tartanak). Az én tudásomat azonban felülmúlják a hentesüzletben dolgozó matematikai csodagyerekek, akik a másodperc töredéke alatt kiszámítják és le is írják a 72 és fél

kernet a gimnázium első és második évfolyamában heti két órában „a termelés és a szakképzés alapjai" tantárgyra oktatták. Hogy ezt akkor nem vettem észre, annak csak egy oka lehet: problémamentesen történt az oktatás.

Valószínűleg nemcsak én jártam Így, mert ugyancsak elbizonytalanodott szülőtársaim tekintete, amikor az igazgató a szülői értekezleten bejelentette, hogy ezentúl — élve az új helyzet adta lehetőségekkel — nem terhelik a diákokat ezekkel az ismeretekkel, s kérdezte, hogy van-e a szülőknek ellene kifogása. Zavart csend volt a válasz. Fészkelödtünk egy kicsit a széken, titkon oldalt pillantottunk — vajon a másik sem tudja, mit is szüntettek itt meg? — majd valaki csak megkérdezte, mit is takar ez a hosszú név. A magyarázat nyomán elégedetten nyugtáztuk: olyan munkára nevelés féle lehetett. Ismerősen csengett ez a szó. ilyen tanítási óránk nekünk is volt még az általánosban. A „lógós" órák közé tartozott (akkor tanultunk meg lógósán dolgozni?) Ha megszűnt, nem kár érte.

Tegnap délutánig mindez nem volt fontos. A rendszeres meghallgatás és odafigyelés ellenére történt, hogy elloptak a gyerekem idejéből heti két órát (biztos, hogy csak annyit?). Megtörténhetett, mert a gyerek otthon csak azt mondja el, ami fontos, aminek értelme van. S ez a két óra nyilván nyomtalanul múlt el fölötte. De jó, hogy már végképp elmúlt! De jó, hogy végre a pedagógusok beleszólhatnak abba. hogy mit tanuljanak a diákok! Így talán felülhetünk az Európába induló jelképes vonatra. így talán européerek lesznek gyermekeink. S itt az európaiság egyben minősíti is őket. FISTER MAGDA

deka sertéslapocka árát és ezért nem értem, hogy miért nem neveznek be valamilyen matematikai olimpiára?

A másik dolog, hogy miért nem megyek a hentesüzletbe az, hogy még nem történt sohasem, hogy a hazavitt 10 deka szalámiban ne lett volna vége, vagy a felkínált hús másik, nem bemutatott fele kiváló minőségű lett volna. A legutóbbi egy kilogramm lapockából például 12 és fél deka szőrös bőrt és 14 deka zsíros mócsingot dobtam el. Az eladók ugyanis — erről már többször meggyőződtem — fantasztikus ügyességgel képesek az árut a mérlegre dobni. A vásárló bármilyen szemfüles is. képtelen a kéz gyorsaságát követni, utána a mérleg mutatóját, amely a magasról rádobott árutól kileng, nincs is ideje megnyugodni, azonnal lekapják, s egy számítógép gyorsaságával már mondják is az összeget. A vásárló csak otthon veszi észre, hogy becsapták. Mivel késön érkezik haza, már nincs ideje arra. hogy az árut reklamálja. így aztán csak zsörtölődik, mint én is, el van rontva a napja és arra gondol, hogy ismét becsapták, könnyűszerrel kiszedték a zsebéből a nehezen megkeresett pénzt. Vajon tudjuk-e, hogy az üzletekbe érkezett áru minőségi romlása nem a vevőt terheli, hogy ha a húson a mócsingot, a bőrt, a vastag zsírréteget a vevővel fizettetik meg a haszon az üzlet alkalmazottainak a zsebébe kerül?

Hát ezért nem megyek a hentesüzletbe vásárolni. Viszont a húst ezentúl csomagoltan, az önkiszolgálóban veszem meg, ugyanis ott biztosan ellenőrizhetem az áru minőségét, magam választom ki. és az ár is pontosan látható a csomagoláson. Ezt ajánlom azoknak, akiknek nagyon meg kell gondolniuk, hogy mennyit költhetnek az élelmiszerre a fizetésükből.

PLOCZEK M. ERZSÉBET

JOGI TANÁCSOK

„Az apaság megállapítása és megtagadása" iránt érdeklődik olvasónk, akinek élettársától gyermeke született, de a férjétől még nem vált el.

A Családi Törvény értelmében a férjezett nő gyermeke apjának a férjét kell tekinteni, ha a gyermek a házasság megkötése után, tehát a házasság fennállása alatt, vagy ennek megszűnésétől számított 300 napon belül született.

Ezt a vélelmet megdönteni csak az apaság megtagadása iránt indított perben lehet, amelyet a férj indíthat a felesége és a gyermeke ellen, mégpedig csak attól a naptól számított hathónapos határidőn belül, amikor tudomást szerzett arról, hogy a feleségének gyermeke született. Ilyen apaság megtagadási pert azonban az anya is beadhat a férje és gyermeke ellen, de ebben az esetben a kereset beadására adott hathónapos határidő a gyermek születésétől számítódik.

Abban az esetben, ha az apaság megtagadása iránt indított perben a bíróság a bizonyítékok alapján megállapítja, hogy a nő férje nem a gyermek apja. akkor kerülhet csak sor az apaság megállapítására. Ez történhetik a szülök (tehát a gyermek anyja és élettársa) egybehangzó kijelentésével az anyakönyvet vezető nemzeti bizottság vagya járásbíróság előtt. Ha azonban olvasónk élettársa nem ismerné el az apaságot, akkor olvasónknak az apaság megállapítása iránt kellene keresetet indítania, s a perben bizonyítania kellene, hogy az élettársával az ún. kritikus időben nemileg érintkezett. Ez a kritikus idő a gyermek születésétől számított 180-ik és 300-ik nap közötti idő. A bíróság ebben a perben a bizonyítékok (a felek meghallgatása, tanúk kihallgatása, írásbeli nyilatkozatok, levelek, stb.). esetleg vérvizsgálat, ocvosszakértő-nőgyógyász véleménye alapján, eldönti, hogy az alperes férfit a Családi Törvény 54. paragrafusának 2. bekezdése értelmében a gyermek apjának kell-e tekinteni, avagy nem. Az apaság védelmét és megállapítását azonban fontos körülmények (pl., a férfi bebizonyított terméketlensége) kizárhatják.

Meg kell még jegyezni, hogy abban az esetben, ha a fent említett törvényes hat hónapi határidő az apaság megtagadására már eltelt, akkor ilyen pert már csak a legfőbb ügyész adhat be, mégpedig akkor, ha ezt a társadalom érdekei megkívánják.

Ha még nem telt el a gyermek születésétől hat hónap, akkor olvasónk sürgősen adja be az apaság megtagadása iránti keresetet, ha ezt a férje még nem tette volna meg; ha pedig ezt a határidőt elmulasztotta volna, akkor forduljon az SZSZK legfőbb ügyészéhez és kérje, hogy ö indítsa meg ezt a pert.

„Fiatal vagyok" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy igaz-e, hogy egy fiatalkorú lány nem mehet férjhez, ha nem terhes?

Olvasónk kérdésére csak szélesebb öszszefüggésben lehet válaszolni, figyelembe véve az Alkotmányunk és az érvényes Családi Törvény rendelkezéseit.

Ezek szerint a házasság egy férfi és egy nő erős érzelmi kapcsolatain alapul, amelynek társadalmi célja a családalapítás és a gyermek rendes nevelése. Ezért államunk és társadalmunk a családoknak és a gyermekeknek sokféle támogatást ad. Ilyen nemcsak a nevelés, a gyermekekről való gondoskodás, oktatás (bölcsődék, óvodák, iskolahálózat, stb.), hanem az egészségügyi gondoskodás (terhes nőkről, szülő nőkről.

kisgyermekes anyákról való preventív gondoskodás), valamint az anyagi és munkahelyi támogatás (szülési segély, anyasági pénzsegély, gyermekgondozási segély, családi pótlék, adókedvezmény, ifjú házasok kölcsöne), szülési szabadság, a dolgozó nők fokozottabb munkajogi védelme (rövidebb munkaidő lehetősége, felmondás korlátozása, stb.)

A házasság törvényes és társadalmi céljainak megvalósításához nemcsak fizikai (testi) érettség, hanem bizonyos mentális (szellemi, erkölcsi) érettség és fejlődés is szükséges.

Ezért a Családi Törvény a házasságkötést bizonyos korhatár betöltéséhez köti. Így a törvény 13. paragrafusa szerint házasságot nem köthet kiskorú, tehát az a személy, aki még nem töltötte be 18-ik életévét, amely nálunk a nagykorúság határa. Csak rendkívüli esetekben adhat a bíróság házasságkötési engedélyt annak, aki már betöltötte 16-ik életévét, de csak akkor, ha erre fontos és nyomós okok vannak.

Így a bíróság elsősorban azt vizsgálja, hogy a házasulandók elhatározása tényleg egy tartós és komoly életközösség létesítésére irányul, amelynek célja a családalapítás és a gyermekek rendes nevelése. így ezek a társadalmi szempontok a döntök és fontosabbak, mint a felek esetleges személyi és magánérdekei és indokai, mint pl. a lány terhessége, amely egymagában nem elég indok arra, hogy a bíróság engedélyezze a kiskorú házasságát.

A házasság engedélyezését a kiskorúnak magának kell a lakóhelye szerint illetékes járásbíróságon kérnie.

.,Cukorbetegség" jeligével olvasónk azt írja, hogy háztartásbeli, három gyermek édesanyja, s cukorbetegsége miatt állandóan inzulint szed.

Azt kérdezi, hogy nem kaphatna-e pénzsegélyt a diétás étkezésre, mert cukorbetegsége miatt ez sokkal költségesebb. Hová forduljon?

Az SZSZK Egészségügyi és Szociálisügyi Minisztériumának 1988. évi 151. számú hirdetménye 47. paragrafusa értelmében a szociális szempontból rászoruló betegeknek, akik aktív tuberkulózis, cukorbetegség vagy egyéb költséges diétás étkezést igénylő megbetegedés miatt diétás étkezésre vannak utalva, a nemzeti bizottság e nagyobb kiadások fedezésére ismétlődő készpénz-hozzájárulást nyújt.

A hozzájárulást a betegnek írásban kell kérnie a nemzeti bizottságon, s kérvényéhez csatolnia kell vagy a kezelőorvosának a jelentését, vagy annak az egészségügyi intézménynek a javaslatát, amelynél kezelésben van.

E pénzbeli hozzájárulás összegét a nemzeti bizottság az 1988. évi 149. számú hirdetmény 140. paragrafusában részletesen meghatározott feltételek szerint olyan összegben szabja meg, hogy a beteg ellátási (eltartási) költségei, és a diétás étkezéssel összefüggő magasabb kiadásai biztosítva legyenek.

A szociális ráutaltság megítélésénél a nemzeti bizottság az idézett hirdetmény 139. paragrafusa értelmében tekintetbe veszi a kérvényező bevételein (pl. gyermekgondozási segély, stb.) kívül a házastársa jövedelmét is.

Olvasónknak azt tanácsoljuk, hogy a kezelőorvosa, vagy a cukorbeteg-gondozó egészségügyi intézmény ajánlásával adjon be segélyt kérő kérvényt a nemzeti bizottságra.

Dr. B. G.

19